Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-93
454 Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1936 február 19-én, szerdán. Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Interpellációm tárgyával már a sajtó is foglalkozott, így különösen a Nemzeti Újság február 2-i számában tette szóvá ezt a valóban páratlan esetet. A magam részéről természetesen nem a sajtóban napvilágot látott adatokra támaszkodtam, amikor interpellációmat bejegyeztem, hanem a helyszínről, az ottani emberektől szereztem be információimat, amelyeket egyébként a miniszter úrnak természetesen készséggel fogok rendelkezésére bocsátani. Vas vármegye Kőszegpaty községének körülbelül 2000 katasztrális holdat kitevő határából 1000 katasztrális hold, vagyis körülbelül a határ fele nagybirtok, melynek tulajdonosa Loránd (Lőwinger) Nándor budapesti textilkereskedő és neje, született Hirschfeld Ella. Ebből a birtokból körülbelül 300 katasztrális hold az erdő, amelyből a tulajdonos 100 katasztrális holdat — bizonyára engedéllyel — kivágatott. Nein tartanám azonban közömbösnek annak megállapítását, hogy engedéllyel vágattatott-e ki ez a 100 hold és hogy a tulajdonos a más esetben igen nagy rigorozitással kezelt felújítási kötelezettségnek eleget tett-e 1 ? (Br. Vay Miklós: Halljuk! Halljuk! Érdekes!) A kőszegi királyi járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak árverési hirdetménye szerint a tulajdonos 153.545 pengő 48 fillér tőkével és járulékaival adósa a királyi kincstárnak. (Gr. Pálffy-Daun József: Miért nem hajtják bel) Ez az árverés a mai napig nem tartatott meg, (Gr. PiLfy-Daun József: Miért?) annak ellenére, hogy a kerület képviselője (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az?) — Németh Imre — maga is szorgalmazta a pénzügyminisztériumban az árverés megtartását, így legutóbb január 9-én a pénzügyminisztériumban Kölbig Ferenc miniszteri osztályfőnökhöz intézett levélben. Természetesen előttem ismeretlen az az ok, amiért az árverés elhalasztatott és állítólag február 26-án fog megtartatni, arra azonban mégis kénytelen vagyok kitérni, hogy lényegesen több méltánylást érdemlő esetekben, amikor kisemberekről, kisexisztenciákról van szó, párszáz pengős adótartozásért 10—15 holdas kisemberek utolsó tehenét és utolsó lovát árverezik el. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Gr. Pálffy-Daun József: De ez textiles!) Ezt mindannyian tudjuk, hiszen sokszor a mi feladatunk, hogy az illetékes királyi pénzügyigazgatósághoz forduljunk orvoslásért, hogy tekintsenek el ezektől az árverésektől és hogy ezeknek a kisexisztenciáknak halasztást adjanak az árverések megtartására; ezekben az esetekben bizony az interpellációm tárgyát képező esettől eltérően sokkal nagyobb rigorozitással és sokkal nagyobb gyorsasággal működik az adó végrehajtási gépezet. (Zaj.) Arra kérném mély tisztelettel a pénzügyminiszter urat, hogy az ilyen Lőwingereket is ugyanilyen nagy gyorsasággal méltóztassék végrehajtatni. (Gr. Festetics Domonkos: Különös tekintettel arra, ki van kikeresztelkedve! Azok a legveszélyesebbek!) Ehhez a magam részéről — és azt hiszem, e tekintetben nem fogok egyedül állani ebben a pártban— szívből fogok gratulálni a pénzügyminiszter úrnak. Ez az uradalom a közelmúltban egy Güns : berger nevű bérlőnek adatott bérbe hatósági hozzájárulással. (Gr. Pálffy-Daun Józse : Ho; gyan hívják most?) Az uradalomban .szolgáló 38 cselédcsalád helyzete az elképzelhető legszomorúbb, amennyiben, ha járandóságukat megkapják is, azt csak részben vagy elkésve kapják meg és a tulajdonos az 1933/34. gazdasági évről még a mai napig is tartozik a cselédségnek 4600 pengő járandósággal, (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) amiért ez a cselédség megdolgozott és amelyet megszolgált. (Farkas István: Nagybirtok! — Gr. Festetics Domonkos: De nem ősi birtok! Kikeresztelkedett mágnások! — Gr. Pálffy-Daun József: Galiciánerek! — Rupert Rezső: Ezt a főispán is megcáfolta már!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Károlyi Viktor: T. -Ház! A helyszínéről kapott információkból— az írásbeli információkat a miniszter úrnak rendelkezésére fogom bocsátani — megállapítható, hogy ez a cselédség a legnagyobb nyomorban és emberhez nem méltó módon tengeti nyomorúságos életét. így például a kezeim közt lévő és több tanú által aláírt levél bizonyítja azt, hogy a cselédség egy része emberi táplálék helyett a legközelebbi múltban is marharépán élt. (Gr. Pálffy-Daun József: A textilesek pedig Minerván járnak! —• Rupert Rezső: Ezt a főispán már megcáfolta! Ostffy főispán megcáfolta már! — Zaj jobbfelől.) A tulajdonos többek között megtagadta az iskola fenntartásához való hozzájárulást is, valamint tanukkal vagyok hajlandó bizonyítani írásban azt is... (Folytonos zaj. — Rupert Rezső: A »Vasvármegye« mindent másképpen írt meg!) Hiába nem tetszik a mélyen t. képviselő úrnak, el kell ezeket mondani. (Rupert Rezső: Olvastam a »Vasvármegyé«ben a visszavonást! — Egy hang a baloldalon: Nem lehet az ilyet védeni! — Farkas István: Mi elhisszük, mert a nagybirtokot festi! így csinálnak! Ilyen a nagybirtokok 90%-a! — Zaj.) Egy, az uradalomban hosszú éveken keresztül szolgáló Horvát József nevű cseléd arra kérte a tulajdonost, hogy beteg gyermekéhez hívjon orvost, mert anyagi erő híján ő nem tud fizetni. Ezzel a kérelemmel őt a tulajdonos kereken elutasította, aminek következtében egy magyar gyermek, aki talán megmenthető lett volna, orvosi kezelés híján meghalt. (Farkas István: Nagyon sokan meghalnak orvosi kezelés nélkül!) Egy másik esetben előfordult, — ezt ugyancsak tanuk hajlandók bizonyítani — egy cseléd meghalt gyermekének a koporsójához a szomszéd Esterházyuradalomból kellett deszkát kérni. (Gr. PálffyDaun József: A hitbizománytól! — vitéz Scheftsik György: Na, Rupert képviselő úr, mit szól ehhez? — Gr. Pálffy-Daun József: Hol a szemüveg?) Az uradalmi cselédség gyermekei a téli időszakban nem tudnak iskolába járni. Ügy le vannak rongyolódva, hogy ruházatuk teljesen alkalmatlan arra, hogy a hideg téli időszakban iskolába mehessenek. A közegészségügy és a magyar fajvédelem nagyobb dicsőségére megtörtént az, hogy az uradalomhoz tartozó Cserhát-majorban az 1933. évben négy gyermek született és elégtelen táplálkozás folytán ugyancsak négy gyermek halt meg. (Zaj.) A folyó évi április hó l-re az egész cselédségnek felmondtak, bár az is igaz, ' hogy a bérlő Günsberger úr kegyes volt a cselédségnek körülbelül a felét újra felfogadni, de a másik felét csak ad hoc munkára, aratómunkára volt hajlandó alkalmazni. Ez pedig olyan emberekkel történik, akik 20—25—30 évig szolgálták ezt az uradalmat és mívelték a magyar földet. Mint mondottam, adataimat a legnagyobb
