Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. lom, hogy a Tűzoltó szövetségben — ha az ember látja a szövetség életét — a hivatásos tűzoltóságok képviselői ragadták magukhoz a vezetést. Ez magától értetődik, mert a helyzet hozza magával, hogy ők sokkal szakképzettebbek, tehát erre természetesen hivatottabbak is; viszont azonban nem lehet tagadni, hogy sokszor kár származik ebből amiatt, mert a falusi viszonyokkal nincsenek teljesen tisztában. Hogy tehát a mi tűzvédelmünk úgy fejlődjék, ahogyan az ország gazdasági viszonyai azt kívánják, szükséges volna, hogy az Önkéntes tűzoltótestületek megfelelő arányban képviselve legyenek; a Tűzoltószövetség tanácsában. Ügy vettem észre, hogy általános aggodalmat kelt az, hogy a 9. §-ban a kivetési kulcs meg van állapítva. Drobni képviselőtársam számszerű adatokat hozott a Ház elé és kimutatta, hogy ő is aggályosnak tartja ezt a kivetési kulcsot, mert az ebből befolyó öszszeg valószínűleg nem fogja fedezni a szükségletet. En magam is osztozom ebben az aggodalomban. A 'miniszter urat valószínűleg az a szempont vezette, hogy nem akar túlnagy terhet róni azokra a közületekre, amelyek ezt az áldozatot hozni kénytelenek. A tűzoltótestületek régi kívánsága az volt, hogy ez a kulcs 1—3%-ham legyen megállapítva. Volt olyan mozgalom is, amely 5—6%-ot követelt, mint azt Pinezich István képviselőtársunk beszédében itt kimutatta. Én úgy látom, hogy ha abból az egyszázalékból vagy másfélszázalékból vagy kétszázalékból levonom azokat a személyzeti kiadásokat, amelyek itt majd felmerülnek, akkor a dologi kiadásokra nem sok fog maradni. Pedig a lényeg itt a dologi kiadásokon van, mert ha nincs a tűzoltóságnak modern fecskendője és ha nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, amelyeket tűzeseteknél használnia kell, akkor nem sokat fogunk elérni. Attól is félni kell, hogy a bürokrácia, amely magát fejleszteni szokta, esetleg túltengesse fajul; erre a gyanúra a javaslat indokolásának 2. számú melléklete enged egy kicsit következtetni, mert ebben a 2. számú mellékletben, amelyben a hivatásos tűzoltóságok személyzeti kiadásai vannak felsorolva, azt látjuk, hogy a személyzeti kiadások itt négyszer akkorák, mint a dologi kiadások, szemben a 4-es számú melléklettel, amely szerint az önkéntes tűzoltóságok személyi kiadásai kevesebbet, mint feléit teszik ki a dologi kiadásoknak. Ez különben magától értetődő, mert hiszen ezek nagyrészt ingyen dolgoznak. Magam is azt tartom tehát, hogy egy, az 1—2%-os kulcs a szükségletet fedezni nein tudja, főleg akkor nem, ha még elhatároznók a kútkérdés megoldását is. Ezzel kapcsolatban per tangentem osak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy tessék elhinni, ha ezeket a számokat hallom és olvasom, akkor azt kell mondanom, hogy — amivel, nem tudom, melyik vármegye közgyűlésén vagy kisgyűlésén hozakodtak elő — bizony nem lett volna kár, ha a kutakat államosították voln'a. (Ügy van! "Ügy van! jobb felől. — Czermann Antal: Kevesebb tífusz volna!) Még egy megjegyzést vagyok bátor tenni és a miniszer úr figyelmét rá felhívni. A javaslat azt rendeli el kötelezően, amit a szolgabírák és az alispánok már elrendeltek: a falukon közös szérűkbe kell hordani a terményt. Mint falun lakó ember, úgy látom, hogy ez kétélű dolog. Ezt veszedelmesnek tartom, mert ülése 1936 február 18-án kedden. 425 ha tűz üt ki, akkor a falu egész termése elpusztul. Másrészt úgy látom, hogy a falusi kisgazdák valósággal lázadoznak ez ellen az intézkedés ellen. Éppen ezért a magam részéről azt mondanám, tessék rábízni ennek a kérdésnek a megoldását a közigazgatásra: mondja ezt ki ott, ahol szükséges, (Czermann Antal: Ügy van!) de ahol a tűzveszedelem elleni védekezés amúgy is megfelelően biztosítva van, ott méltóztassék e tekintetben elnézéssel lenni, (Ügy van!) természetesen úgy, hogy az érdek azért kellőleg meg legyen védve; de ne kötelezzük a kisgazdákat olyan szabály megtartására, amely végeredményben még kárára is lehet. Ezzel kapcsolatban még egy megfigyelésemnek kívánnék itt hangot adni. TTgy látom, hogy a tűzbiztosítás és egyáltalán a biztosítás terén még sok a rendezni való. Felvethetném itt az

4 állami biztosítás gondolatát is. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes volna!) Egy-két évvel ezelőtt már beszéltem erről a kérdésről itt a Házban. (Gr. Festetics Domonkos: Az állam vegye kezébe és ne csupa izraelita tartsa kezében a biztosítást!) De ha az állami biztosítást nem viszi keresztül az állam, mert ez esetleg túldrága lenne, akkor az állami viszontbiztosítás gondolatának a gyakorlatban való keresztülvitele feltétlenül hasznára volna az államnak is, a biztosítottaknak is. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Nem csapnák be annyira őket!) Nem tudom, hogyan válna be a gyakorlatban az, amit most mondani fogok. En ugyanis azt látom, hogy ha valahol tűz üt ki, akkor a kártalanítás ritkán oldódik meg, a károsultnak a megnyugvására, vagy általában közmegnyugvásra, mert rendszerint nagy differenciák vannak a biztosító társaság és a károsult között. (Ügy van!) Annak a szegény nyomorult embernek választania kell kényszerhelyzetében. Ha nem nyugszik meg, akkor kiteszi magát annak, hogy három esztendeig is várhat a pénzre, (Gr. Festetics Domonkos: Es még akkor sem kapja meg az egészet!) amíg az ügy végigmegy a bíróságokon, pedig annak a szegény embernek tető alá kell hozni leégett házát. Ha pedig elfogadja a biztosító társaság ajánlatát^ akkor szorult helyzetét könnyen kihasználják. (Ügy van!) Ki kellene azonban oktatni a biztosításról magát a népet is, mert a népnek sejtelme sincs arról, hogyan kell biztosítani. Akárhányszor azt gondolják, hogy ha magasabbra értékelik a házat, akkor jól járnak. Pedig éppen ezzel járnak rosszul, mert a végén kiderül, hogy a ház kevesebbet ér, így még kevesebbet kapnak, mintha a való adatokat mondották volna be, nem is szólva arról, hogy évekig magasabb díjakat fizettek. E tekintetben tehát iskolázni kell a népet. ^ Ez érdeke a népnek is, érdeke a biztosító társaságoknak is. En csak: felvetem azt a gondolatot, nem lehetne-e a becslésbe bekapcsolni valami hatósági ellenőrzést, akár a biztosítás megkötésénél, akár akkor, ha az illetőt valami kár éri. Ez csak egy gondolat. Hogy a gyakorlatban hogyan valósítható meg, nem tudom; ennek gyakorlati kidolgozása az illetékes szakemberek hivatása. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon jó lenne. A nép tisztességes, de becsapják a pesti stricik!) Disztingválni kell, képviselő úr, mert nagyon rendes biztosító társaságok is vannak. De egyáltalán rendezni kellene ebből a szempontból az egész 0