Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

422 Az országgyűlés képviselőházának 9 más befolyások érvényesülése melletti választás útján való betöltésével. En a tűzrendészetet a légvédelemmel,, helyesebben a légoltalom-^ mai kötném össze, — mert a légvédelmet a katonaság* végzi, — de hiszen a szavak nem játszanak szerepet, mondom, a tűzrendészet a légoltalom folytán annyira fontos, annyira kinő abból a keretből, amelyet a múltban elfoglalt, hogy államosítására is szükség volna. Ha a csendőrséget» rendőrséget, tehát az egész biztonság kérdését államosították, a tűzrendészet államosítását is elfogadhatónak, észszerűnek, célszerűnek és racionálisnak tartanám. Ezekből a szempontokból tehát abban az aggályban én nem tudok osztozni,, amely az autonómia sérelmét panaszolja és amely, nem tudom, alkotmányjogi sérelemnek szeretné ezt a »dolgot feltüntetni. A javaslatban ezt egyáltalában nem tudom észlelni. A javaslat 5. §-a szerint csak vármegyei vagy városi tisztviselőt lehet kinevezni tűzrendészeti felügyelői tisztségre. Talán nem ártana az, ha ide beszúrnák azt, hogy »megfelelő szakképzettségű« vármegyei vagy városi tisztviselőt lehet kinevezni, mert hiszen ha a szakszerűségre helyezzük a lényeget, akkor igen fontos az, hogy már magában a törvényben benne legyen az, hogy osak megfelelő, szakképzettségű vármegyei vagy városi tisztviselőt lehessen kinevezni, mert azt mégsem tartom elégségesnek, hogy kineveztessék X. Y. vármegyei vagy városi tisztviselő tűzrendészeti felügyelőnek és arra az álláspontra helyezkedjünk, hogy: ha az Isten hivatalt adott, majd. ad neki észt is hozzá. Nem, az előzetes szakképzettségnek meg kell lennie,, tehát nagyon indokolt volna éppen a törvény által kívánt cél elérése szempontjából, hogy csak megfelelő szakképzettségű vármegyei vagy városi tisztviselőt lehessen kinevezni ezekbe az állásokba. A törvényjavaslat a tűzbiztonság fokozása tekintetében több problémát old meg; megoldja a tűzoltósági szervezet problémáját, megoldja a szükséges felszerelések beszerzésének problémáját, mert hiszen tételes rendelkezéseket tartalmaz ebben a tekintetben, de nem oldja meg a leglényegesebb, a legfontosabb kérdést, f az oltáshoz szükséges vízről való gondoskodást. Már pedig, amikor én tanulmány tárgyává tettem különböző kútfők nyomán a tűzrendészet; problémáját, mindenütt azt találtam, hogy a kérdés központja, lényege <ai víz, a víz és a víz. Ha a háborúhoz pénz kell,, háromszor pénz kell, akkor a tűzrendészethez, a tűz elleni védekezéshez pedig víz, víz és víz kell. Ebben a tekintetben a helyzet egyáltalában nem mondható megnyugtatónak. Nem mondható pedig azért, mert a mi országunk 'vízellátása elmaradottnak nevezhető és a falu és a város vízellátásának sürgős, minél átfogóbb javítása nagy egészségügyi, ipari, tűzrendészeti és. nemzetgazdasági fontossággal hír. Hogy csak egyetlen egy adattal mutassak rá a kérdésre, Csonkamagyarország évi háztartási vízszükséglete — ebbe beleértve az ipari és tűzvédelmi célra felhasznált -vizet is, — körülbelül 400 millió köbméter. Ebből a 400 millió köbméterből Budapest és 26 vidéki város vízművei körülbelül 93 millió köbméter vizet termelnek ki, a kisebb körzetű vízvezetékek pedig körülbelül 3—5 millió köbméter vizet ;fedeznek. Tehát az évi vízszükséglet %, részét kutakból fedezik, amelyeknek 60%-a az Országos Közegészségügyi Tanács megállapí'. ülése 1936 február 18-án kedden. tása szerint rossz. Ha tehát a kútvíz 60%-a rossz, közegészségügyi szempontból is óriási pótolni való problémával állunk szemben. De nemcsak hogy rossz ezeknek a kutaknak a vize közegészségügyi szempontból, hanem egyszersmind tűzeset alkalmával is rendszerint felmondják ezek a kutak a szolgálatot. Ha van is szivattyú,, nem áll rendelkezésre megfelelő vízmennyiség. T. Képviselőház! Amikor a törvényjavaislatból azt látom, kogy megadja a felhatalmazást a belügyminiszter úrnak arra, hogy a tűzoltói szervezetek és berendezések kiegészítésére kötelezheti imóind a törvény hatos ági, mind a megyei városokat, ezt nagyon helyesnek tartom, véleményem szerint azonban benne kellene lennie ebben a /törvényjavaslatban annak is, hogy viszont a belugymiiniszter úr a tűzrendészet hatályosságának biztosítása végett egyszersmind legelsősoriban és legelső helyen a vízkérdést legyem köteles megoldani. Méltóztassanak megengedni, thto-gy e tekintetben utaljak a (bajorországi állapotokra, ahol a tűzbiztosítási törvény 89. §-a anár 1875-ben lefektette azt az elvet, (hogy a bliatosító társaságok 1—3% erejéig kötelesek díjbevételeiket átengedni és ezeket az összegeket a tűzbiztonság fokozására befizetni. Ebből a bevételből teremtette meg Bajorország azt a vízellátási alapját, amelynek áldásos működése lehetővé tette azt, hogy Bajorország 43.776 községe, illetve városa közül, osak 15.807 olyan van, amelynek vízellátása nem tökéletes, nem vízvezetékes és így összlakosságának csak 13'3 százaléka olyan, hogy vízzel nem tökéletesen ellátott községekben lakik,, ma már azonban egyetlen egy olyan 5000 lakosnál nagyobb helység sincsen Bajorországban, ahol vízvezeték ne volna. Ennek a problémának, amely legelsősorban fontos, a tűzrendészet fejlesztése szempontiából, egyszersmind a közegészségügyi szempontból is égetően sürgős problémának megoldására kell vezetnie. A törvényjavaslat 9. §-a nálunk is megállapítja a biztosító társaságok terhére» hogy a biztosító társaságok tűzbiztosítási bruttó díjbevételeiknek 1—2%-át tűzrendészeti célokra kötelesek az államnak átengedni. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a vízellátás problémája, amely ~~ ijsimétlein — közegészségügyi szempontból van legalább olyan fontosságú,•, mint a tűzrendészet szempontjából, ennyire elhanyagolt állapotban van, akkor néznem és keresnem kell azt, hogy viszont a törvényjavaslat 9. §-ában megállapított ez a bevétel alkalmas lesz-e, tud-e fedezetet nyújtani ezeknek a problémáknak megoldására. Mert ha abból indulunk ki, hogy majd rendelettel kötelezzük a községeket és városokat arra» hogy kutakat építsenek és oldják meg maguk a vízprablémat, ennek eredményességre neim lehet számítanunk, mert ma — az igen t. belugymiiniszter úr tudja legjobiban — mind a községek, mind a megyei városok, de különösen a törvényhatósági; városok anyagi eszközeiket már, úgyszólván, teljesen kimerítették és nagy nehézségekkei küzdenek. Azt kell keresnem, hogy a biztosító intézeteknek az előttünk fekvő törvényjavaslat 9. Vában megállapított hozzájárulása mit fog összegszerűleg jelenteni, tudja-e szolgálni azokat a célokat, amelyeket a törvényjavaslat maga megjelöl, inert hiszen ez elsősorban a tűzrendészeti felügyelők díjazásíbart, díjáta-