Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

416 Az országgyűlés képviselőházának 91 vaslatát és a választási jogot engedje át a tör­vényhatósági Bizottságoknak, mind a váro­siaknak, mind a megyeieknek. (Helyeslés bal­félől. — Esztergályos János: Nagyon helyes! Megmaradna a tűzoltói karban a politika­mentesség!) Amikor a belügyminiszter úrhoz fordul­tam ezzel a most elhangzott kérésemmel, ak­kor nem a mai kormányra gondoltam, — amelynek irányában teljes bizalommal visel­tetem a maga összességében is, az egyes mi­nisztereket tekintve is — hanem az elkövetke­zendő időkre, a mindenkori kormányokra és biztosabbnak látom a helyzetet, ha az ilyen jogok az önkormányzatok kezében és hatalmá­ban maradnak, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon,) mintha a változó kor­mányokra vagyunk bízva e tekintetben. (Esz­tergályos János: Teljesen igaza van!) T. Képviselőház! A belügyminiszter úr na­gyon egészséges érzésére és a helyzet helyes felismerésére mutat a javaslat 2. §-a és annak indokolása, ahol azt olvashatjuk, hogy bár a belügyminiszter fenntartja magának a jo­got, hogy ia községeket tűzoltófelszere­léseik kiegészítésére szoríthatja, mégis siet megjegyezni, hogy ennek azonban nagy óva­tossággal kell történnie, ez a beavatkozás csak a legszükségesebb mértékben történhetik és nem szabad ezzela joggal úgy élni, hogy egyes városokat, községeket felesleges költségekkel terheljenek meg. Biztos vagyok benne, hogy a belügyminiszter úr a törvény végrehajtásánál erre tekintettel is lesz és nincs semmi kéte­lyem a tekintetben, hogy itt nem lesz baj, fe­lesleges költségekkel a községeket nem fogják megterhelni. (Esztergályos János: Szóval min­den marad úgy, amiként eddig van! A közsé­gek százai lesznek tűzoltóság nélkül. Egész fal­vak, utcasorok éghetnek le, mert nincs tűz­oltóság!) Mindenesetre felmerülhet az az aggodalom, hogy egy-egy új országos tűzrendészeti fel­ügyelő esetleg arra fog törekedni, hogy va­lami újat hozzon s ez azután azt a veszélyt jelenthetné, hogy esetleg túlrövid időközökben fogják modernizálni akarni a tűzoltóság be­rendezéseit, felszerelését. A belügyminiszter úr intenciói azonban ezzel ellentétesek és meg vagyok győződve róla, hogy a belügyminisz­ter úr a végrehajtási rendeletben és utasítá­sokban egyszer és mindenkorra meg ; fogja kötni nemcsak a maga, de utódai kezét is, oly­módon, hogy azok kénytelenek lesznek a he­lyesen megállapított elveket a jövőben már morális okokból is követni. Erre szükség van, mert különben annak a veszélynek futhatunk elébe, hogy minden »új seprő« jól akar seperni és esetleg minden egyes új felügyelő külön érdemeket akar szerezni újabb és újabb beren­dezések beszerzésével. T. Képviselőház! Teljesen értékelve és át­érezve a belügyminiszter úr nemes intencióit abban az irányban, hogy lehetőleg olcsón, ke­vés teherrel fejlesszük ki tűzoltóságunkat és tűzrendészetünket, mégis aggályom van, hogy etekintetbeu túlszerény a javaslat és mint már jeleztem, nem fogunk a megkívánt ütemben fejlődhetni. Az 5. §-ban nem látom biztosítva a hiva­tásszerűsóget, már pedig szerintem korszerűen csak úgy lehet kiépíteni a tűzrendészetet, ha az* egész vonalon — úgy, ahogyan a javaslat egyébként mondja, hogy hivatásos tűzoltóságot kíván — keresztül is visszük ezt az elvet és az egész vonalon hivatásos tűzoltóparancsnoko­ülése 1936 február lU-én, pénteken. kat, tiszteket és felügyelőket állítunk be. Az az aggodalmam, hogy nem fog beválni a ja­vaslatnak az a terve, hogy a vármegyei és já­rási felügyeletet meg lehet oldani vármegyei és városi tisztviselőkkel, mert szerintem a tűz­rendészeti felügyelet — még a járási is — egész embert kíván. A tűzrendészeti felügyelet nem lehet sze­rintem mellékfoglalkozás. Igazi, korszerű ered­ményeket, még pedig gyorsabb tempóban, mint ahogyan a javaslat takarékossági szempontból elgondolja, csak úgy lehet elérni, ha teljesen a hivatásszerűség álláspontjára helyezkedünk. Méltóztassék elgondolni, hogy mi a dolga egy járási, vagy megyei tűzrendészeti felügyelőnek. Annak a felügyelőnek ellenőriznie kell a járás­ban vagy a megyében több száz, vagy esetleg ezer hivatásos és önkéntes tűzoltó kiképzését, neki kell irányítania, vezetnie ezt a kiképzést. A felszerelést állandóan felül kell vizsgálnia, mert hiszen annak állandóan funkcióképesnek, intaktnak kell lennie. Sok helyszíni szemlét kell végeznie, hiszen 50, 100 vagy 200—300 köz­séget is kéli meglátogatnia. Szaktanácsadója a megyében és a járásban minden községi elöl­járóságnak, az alispánnak, a szolgabíráknak. Nem tudom elképzelni, hogy a saját hivatása mellett egy vármegyei tisztviselő, mondjuk egy aljegyző, egy szolgabíró, vagy égy városi jegyző lelkiismeretesen és tökéletesen el tudná végezni ezeket a funkciókat a maga egyéb mun­kája mellett. Mi lesz ennek a következménye! Az, hogy előbb-utóbb rá fogunk jönni, hogy ezt az állapotot így nem lehet fenntartani, mert ezzel a fejlődést nem mozdítjuk elő, hanem in­kább megakasztjuk és akkor az állandóan kint helyszíni szemléket, vizsgálatokat tartó al­jegyző, szolgabíró helyett egy másik munka­erőt kell a megyénél beállítani. Ha ez a veszély forog fenn, akkor sokkal okosabbnak, sokkal célszerűbbnek tartanám, hogy mindjárt hiva­tásos tűzoltótisztet állítsunk^ a járási és a me­gyei felügyelet élére. Azután ne méltóztassék szem elöl téveszteni azt sem, hogy bizonyos fokig összeférhetetlen is ez a két állás, mond­juk egy megyei vagy városi állás a tűzoltói felügyelettel. Hiszen a szolgabíró elsőfokú ha­tósága annak a felügyelőnek a tűzrendészeti kérdésekben. Nagyon válogatni nem lehet, mert akárhányszor egy-egy kisebb járásban csak egy tiszteletbeli szolgabíró és esetleg egy városi jegyző van, tehát olyan kényszerhelyzeteik áll­hatnak elő, amelyek miatt csak az ügy szenved. Megeshetik az is, hogy a városi parancsnok történetesen egyúttal járási vagy megyei fel­ügyelő is. A parancsnoknak állandóan otthon kell lennie, mert ez sehol nem szükséges any­nyira, mint éppen a tűzoltóságnál. Nem mehet szemlékre, nem járhat a vidékre, mert aíkkor hivatásától, elvonatnék és akkor megtörténhet­nék az, hogy a városok kénytelenek lennének esetleg egy másik parancsnokot is alkalmazni, ami több terhet és felesleges költséget jelentene. Mindenesetre célszerűbbnek tartanám ( tehát, ha ezeket az állásokat mind hivatásos tűzoltótisz­tekkel töltenék be. Hiszen ez eddig is így volt. A 230.000/1925. B. M. számú rendelet megállapí­totta a minősítést, a szakszerűség biztosítva volt, ezt egyrészt felhozhatnám a főispán kine­vezési jogával szemben, hogy tudniillik a szak­szerűség biztosítva van, de másrészt ez a ren­delet 22. §-ában felhatalmazta a megyéket arra is, hogy amennyiben gazdasági helyzetük meg­engedi, abban az esetben külön hivatásos vár­megyei felügyelőket alkalmazhatnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom