Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. kereseti adóként 160 pengőt, jövedelmi adóval és pótlékokkal együtt 320 pengőt fizet. Egy konfekciós üzlet a Király-utcában, amelynek boltbére 7000 pengő, évi forgalma 150.000 pengő, általános kereseti adóként 800 pengőt, pótlé­kokkal és jövedelmi adóval együtt 1600 pengőt fizet. Egy másik konfekciós üzlet a VII. kerü : létben, melynek évi boltbére 10.000 pengő, évi forgalma csak 100.000 pengő, három alkalma­zottal, becslés szerint megadóztatva egyenes adóban 400, mindennel együtt 800 pengőt fizet. A már egyszer említett Andrássy-úti fodrász­üzlet, mely egy segéddel dolgozik, évi boltbére 2000 pengő, évi forgalma 2800 pengő — a kincs­tár ezt a bevallást nem fogadta el és önkénye­den 7200 pengőre becsülte és emelte fel — álta­lános kereseti adóként 80 pengőt, mindennel együtt 160 pengőt fizet. Folytathatnám még a példákat, de csak egy egészen kirívó példát említek fel, az Andrássy-úton egy kis csemegésboltot, amely­nek évi boltbére 3000 pengő, két kiszolgáló sze­mélyzettel dolgozik, évi forgalma 20.000 pengő és kereseti, jövedelmi adó, rendkívüli pótlék, vagyonadó, rendkívüli pótlék, rokkant­ellátási adó, betegápolási pótadó, útadó és ka­marai illetékként összesen 1079 pengő 40 fillért fizet, vagyis bruttó bevételének 5%-át fizeti adóba. Ha már a csemege- és fűszerüzlete'kről szó­lok, méltóztassanak megengedni, hogy csak egy mondattal térjek itt ki az áruházak versenyére. Ez szinten külön fejezet s erről külön kívánok majd interpellációt előterjeszteni a kereskede­lemügyi miniszter úrhoz. Svájcban öt eszten­deje, Ausztriában három éve, Németországban két év óta minden élelmicikk árusítása tilos az áruházakban. Bajorországban a kereseti adó nyolcszorosát fizetik az áruházak élelmi­cikkek eladása után, pótadó címén. Nálunk a volt kereskedelemügyi, jelenleg r iparügyi mi­niszter úr a választások előtt Ígéretet tett... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Vázsonyi János: Kérnék tisztelettel öt perc hosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak az öt perc hosszab­bítást megadni? (Igen!) A Ház az öt perc hos­szabbítást megadja. Vázsonyi János: ígéretet tett a miniszter úr, hogy betiltják nálunk is az áruházakban az élelmicikkek árusítását. Sajnos, azóta közel egy esztendő telt el, de ebben az irányban semmi sem történt. T- Ház ! Nem kívánok ezzel a kérdéssel itt részletesebben foglalkozni, de fel kellett említenem ezt is. mivel ezzel a kérdéssel a Háznak majd módja és alkalma lesz foglalkozni legközelebb előterjesztendő interpellációm keretében Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a textilszakma 500 milliós forgalma mellett az ugyancsak nagy vámvédelmet élvező textil- és vegyi gyárak által, az általam előbb vázolt módon fizetendő adó nagyon sok kis exisztencia adóter­heit könnyítené meg. Midőn 2—3 esztendővel ezelőtt a háztulajdo­nosok küldöttsége az akkori pénzügyminiszter úrtól kérte az inségadó és a 8%-os adópótlék el­törlését, az akkori pénzügyminiszter úr azzal tért ki a kérdés teljesítése elől, .,ha az urak meg­mondják, honnét vegyem ezt a 14-15 milliót ak­kor nem térek ki az urak kívánsága elől/* Én azt hiszem, hogy a részvénytársaságok ily módon való megadóztatásával a pénzügyminiszter úr könnyen megtalálná a fedezetet. Ismétlem, hogy felszólalásom nem a gyár­ipar ellen szólt a maga egészében, csak a kiske­ülése 1936 február 12-én, szerdán. 363 reskedők és kisiparosok mellett kívántam szólni azoknak terhein való könnyítést kívántam kérn az egyenlő teherviselés elvének alapján. Polgár és nemzeti érdeket kívántam ezzel szolgálni, mer a kiskereskedő és kisiparos társadalom ma a pol­gári és nemzeti állam legelső pillére. Az Önálló kisexisztenciák megsegítése az egyedüli mód és lehetőség a jogrendnek, a nemzeti és polgári ál­lamnak megőrzésére, azért azt kérem a pénzügy­miniszter úrtól, hogy az egyenlő teherviselés elvének érvényesítésével a nagyvállalatok meg­adóztatásával a kisemberek terhein könnyítsen s ezáltal az önálló kisexisztenciák életét könnyítse meg s tegye lehetővé további munkásságuknak az állam érdekében való kifejtését. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter : T. Kép­viselőház ! Interüelláló t. képviselőtársam inter­pellációjának azzal a tulajdonképeni lényeges elvével, hogy segítsünk és támogassuk a kiskeres­kedőt és kisiparost, nálam nyitott ajtókra talál s azt hiszem, tevékenyen tettem tanúságot arról a szimpátiáról és meleg szeretetről, amellyel mint kereskedelmi miniszter, a kisiparosok és kiskeres­kedők ügyét, azt hiszem, sok területen eredmé­nyesen felkaroltam ; nem akarok beszámolót tar­tani arról, hogy milyen intézkedésekkel. A helyzet a létező jogállapot és a józanul ke­resztülvihető realitások terén a következő. A kis­kereskedő és kisiparos a sok adó között, amelyet t. képviselőtársam felsorolt, s amelynél a felsorolás igen rossz volt, — hiszen egészen másképen kellett volna összeállítani, de esetleg még több jött volna felsorolásba, — (Vázsonyi János : Sokkal több van. Én csak egy párat hoztam fel !) főképen fizet ke­reseti és jövedelmi adót. Az általános kereseti adó általában 5%-os. Ezt az 5°/o-os kulcsot túl­zottnak nevezni nem lehet. (Vázsonyi János : Pedig az !) A jövedelmi adónál meglehetősen magas adó­mentes létminimum van, a legkisebb ember tehát nem esik jövedelmi adó alá. Az általános kereseti adónál pedig nem túlzott az 5%-ban megálla­pított kulcs, mert általában ez szerepel. Az a kérdés, hogy e kulcs alá milyen jövedelem ke­rül Ï És itt nagyon kérném az interpelláló kép­viselőtársamat, aki a-fővárosban ismerős, hasson oda, hogy vezessenek rendes könyveket ezek a kiskereskedők különösen, mert aki a könyvet fel tudja mutatni, annak bizonyítékul szolgál a könyve mellette is. (Ügy vun! Úgy van!a jobboldalon.) Én nem tételezem fel, hogy azért nem vezetnek könyvet ezek a kiskereskedők, mert a könyv elle­nük is bizonyítékul szolgálna, de mondom, ha azt akarják, hogy mellettük is bizonyítson a könyv, akkor vezessenek könyveket, mert ha nem vezet­nek könyveket és pedig úgy, hogy azok el is fogadhatók legyenek, akkor kénytelenek vagyunk a becslés terére lépni. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, én vizsgáltam ezt az esetet ; a becslés szabályként lényegesen kevesebb, mint a valóságos jövedelem. (Vázsonyi János : Vannak kivételek !) Aki sértve érzi magát, vezessen hiteltérdemíő könyveket, akit pedig sérelem ért egyébként, az éljen a feleb­bezés jogával és egyéb jogorvoslatokkal. Az adó­felszólamlási bizottságok most fejezik be működé­süket és amint látom, nagyon sok esetben orvos­lást találtak a felszólamlások, de úgy látom, hogy az adókivetések józanok voltak, mert az orvoslá­sok mérete átlagban az 5%-ot nemigen haladta meg, ami azt mutatja, hogy a kivetések igenis, lelkiismeretesen történtek. Ez a kisipar és a kis­kereskedelem helyzete. Méltóztatott számos szövetkezeti» áruházi és egyéb kérdést feltenni, amelyek — hogy úgy mondjam — hozzám való vonatkozásukban elkés­52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom