Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-89
Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 19$6 február 12-én, szerdán. 35Ö Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Petro Kálmán: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Megadjuk!) Elnök: A képviselő úr beszédidejének 15 perces meghosszabbítását kérte. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Petro Kálmán: Miért nem lehet ebből az összegből adni a répatermelő munkásnak, (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) miért kell az egész összeget három vagy négy famíliának zsebretenni. (Farkas István: Itt nincs ellentét! Mégis csak igaz a régi jó materialista felfogás, az osztályérdek! Mennyire igaz! — Buchinger Manó: Nemzeti egység drágítási alapon! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Buchinger Manó: A nép majd fizeti!) Elnök: Csendet kérek, Buchinger képviselő úr! Petró Kálmán: En mindenesetre arra kérem igen t. képviselőtársaimat, méltóztassanak, megengedni, hogy interpellációmat elmondjam, mert kifogyok az, időből. Ebből a hat-, vagy hétszázezer pengőből sok mindenre jut pénz. Rá akarok térni egy kényes kérdésre, bár én nem hiszem el a magyar sajtót illetően, (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) hogy a magyar sajtót meg lehessen venni az ipari szeszkartelnek. (Egy hang jobbfelől: Támogatni lehet! — Zaj.) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy felolvassak itt egy cikket az Országos Mezőgazdasági Közlönyből, amely a következőket mondja (olvassa): »A szeszgyárak ma már érdekeik megvédése céljából attól sem riadnak vissza, hogy a lapokat megakadályozzák a tényleges helyzetről szóló szeszcikkek megírásában. Szervezeteik útján olyan intézkedéseket léptettek életbe, hogy ha egy újság meg meri írni, vagy ismertetni meri a készülő szesztörvényjavaslatot, attól minden anyagi támogatást megvonnak. (Egy hang jobbfelől: Hát most támogatják?) Ep a közelmúltban történt meg az az érdekes eset, hogy az egyik napilapot nyomatékosan figyelmeztették, mert Petro Kálmán országgyűlési képviselőnek a parlamentben a szeszkérdésről elhangzott beszédét le merte közölni. (Zaj a jobboldalon.) Hát lehetséges Magyarországon, hogy a sajtót ne a fennálló törvények irányítsák, hanem a szeszkartel? Lehet az ipari szeszgyáraknak beleszólni abba, hogy egy újság mit írhasson meg, főleg, mikor az a valóságnak megfelel, de megfelel az egész ország hangulatának is?« En itt, ezen a helyen azt kérdezem... (Pricke Valér: Ezért kell sajtóreform! — Propper Sándor: Es ki a kapitány? Fellner Pál! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Ha nem lesz hatszázezer pengő, akkor nem lesz sajtójuk! — Az elnök csenget. — Dinnyés Lajos: Fellner ott ül azon az oldalon, önök között! — Farkas István: Fellner Pál és Knob Sándor ott ülnek köztük. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petro Kálmán: Azt kérdezem az ipari szeszkarteltől, indított-a sajtópert ez ellen az újság ellen, mert ha indított és ha meg fogják büntetni ezt az újságot, akkor elhiszem, hogy valótlanságot írt. (Farkas István: Nem olyan érzékeny! — Buchinger Manó: Kizárni a Nemzeti Egység Pártjából!) Méltóztassék megengedni, hogy egy másik szempontból is vizsgálat tárgyává tegyem ezt a kérdést. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Fellner Pál, a szeszkartel kapitánya, Nep-képviselő!) Elnök: Csendet kérek, Buchinger és Propper képviselő úr... (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Patacsi Dénes: Felhúzott gramofon! — Farkas István: Mennyit adott a választásokra a szeszkartel? — Propper Sándor: Sokat?) Petro Kálmán: Azt kérdezem, miért nem lehet olyan intézkedést hozni a jövőre, hogy ha kevés a szesz, akkor a mezőgazdasági szeszgyáraknál főzessenek ki annyit szeszt, amenynyi szükséges, (Mózes Sándor: Van elég bor Magyarországon!) vagy gondoskodjanak arról, hogy kellő tartalékolással bírjon a mezőgazdasági szeszgyártás, miért kell az ipari szeszgyártásnak odaadni a jövőben 300 vagon cukrot ilyen olcsó dömpingáron, 10 fillérért kilónkint (Gr. Festetics Domonkos: 90%-ban galiciánerek vannak benne!) és azt kérdezem, hogy miért csak a Fellner, a Moskovios, a Krauss és a Leipziger gyerekek papájának, vagy fatijának lehet 10 fillérért cukrot vásárolnia a cukorgyáraktól és miért nem lehet annak a többi sok apró kis szegény embernek? (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Farkas István: Tapsolnak és hagyják! — Egy hang a jobboldalon: Szeszben van az egység! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Miért nem adnak 10 fillérért cukrot a cukorgyárak a sok tuberkulózisos gyermeknek, a csongrádi ési a békési gyermekeknek (Zaj. — Farkas István: Fellnert ki kell zárni a Népből! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Kikapnak a Fellner Palitól! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Miért kell a magyar anyáinak gyermeke részére 132 fillért adni a cukorért, amelyet Fellnerék 10 fillérért kapnak, (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minilen oldalán.) mintha a magyar gyermek nyomorultabb volna, (Fricke Valér: Adjunk nekilit!) vagy ündntha a magyar gyermeket mean kellene néznünk; azt a magyar gyermeket, aki az ország gerincét .alkotja, a földmíves-gyermeket neim kellene istápolnunk és nem kellene (mindent megtennünk, hogy a magyar gyermek ikicsi korában tudjon táplálkozni. (Fricke Valér: Csontlágyulásban elpusztul a magyar faj! — Zaj. — Rupert Rezső: Mindenki elítéli s mégsem változtattak rajta!) Ez borzasztóan szomorú dolog. (Rupert Rezső: Evek óta nem változtattak rajta! — Mózes Sándor: Miért nem intézkednek? A többség megvan! — Gróf Festetics Domonkos: Felosztjuk a Fellnert! — Zaj. — Elnök csenget.) Vájjon, !ha a békési és a csongrádi gyermekek aláírnának egymillióan vagy néjhány százezren egy kérvényt, odaadnák Békés és Csongrád vármegye kiváló alispánjainak, hogy jöjjön fel a cukorgyárhoz és kérjen ezeknek a gyermekeknek 300 vagon cukrot — mert elférne ott — kilómkint 10 fillérért, (Mózes Sándor: Aíkkor nincs!) ugyan adaia-e a cukorgyáros? (Zaj. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ingyen adták! Legyünk igazságosak! — Klein Antal: De nem 300 vagont! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Annyi nem is kell! Annyit, amennyi a gyermekeknek kell! — Klein Antal: Küldünk annyi gyereket, miniszter úr! — Rupert Rezső: Cukor a felnőtteknek is kell! — Zaj. — Elnök csenget)
