Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

296 Az országgyűlés képviselőházának 8"t fog- mutatni, amely a statisztika adatai szerint községenként mintegy 20% szokott lenni. r A következő lépés a helyes birtokmegosalas felé vezető úton a hitbizományi reform, amely most van tárgyalás alatt és ki foga a egészíteni, illetőleg be fogja tetőzni az egész földbirtok­politikai elgondolást az a telepítési törvény, amelyet a közeljövőben a földmívelésügyi mi­niszter fog benyújtani. (Éljenzés. — Friedrich István: Már készen van, úgy tudjuk!) Már nyomják! En tudom! (Derültség.) Ha a javas­latnak földbirtokpolitikai hatásait... (Friedrich István: Nyugodt lehetsz, nyomják! Ha én mon­dom, akkor nyomják! Nem beszélünk a leve­gőbe! — Derültség.) Tévedni méltóztatik, mert már nem nyomják! — Derültség. — Friedrich István: Mert már készen van! — Zaj. — Elnök csenget.) akarjuk levonni, akkor természetsze­rűleg a telepítési javaslat hatását is bele kell kombinálnunk ennek a (hitbizományi reformja­vaslatnak a hatásába. (Rassay Károly: Kom­binálhatja, aki ismeri!) Rövid időn belül mód­jában lesz a t. Ház minden tagjának a felfo­gása iszerint a kérdéssel foglalkozni. Ezzel rövid vonásokban — és igazán azt mondhatnám, repülőgép magasságból nézve — megadtam a magyar birtokkötöttség történeté­nek némi vázlatát. Bizonyára érdekelni fogja a t. Házat az is, — amiről itt már sok szó esett — hogy hogyan illeszkedett bele ebbe a magyar birtokkötött ségi rendszerbe a hitbizományok rendszere. Ál­talában azt mondják, hogy az 1687. évi tör­vényhozás hozta be, ültette át idegen talajból a magyar talajba a hitbizományi intézményt, amely nem volt itt fakadott növény. Ez csak félig meddig igaz. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Ugyanis az 1687-iik évet jóval meg­előzően voltak már Magyarországon hitbizo­mányszerű, — bár még nem így nevezett — y agyonkomplexumok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek a vagyonkomplexumok nem hitbizományi alapítólevél alakjában létesültek, hanem fejedelmi adománylevelekben, vagy fe­jedelmi adományleveleket kiegészítő, illetve módosító végrendeletekben, amelyeket a feje­delem jóváhagyott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már 1556-ban Thurzó Elek vég­rendelete tartalmaz ilyen intézkedéseket. Azzután az 1687-ik évet megelőző időből szár­mazik, — az 1653. és 1681. közötti időből — két Pálffy-, egy Harrach- és egy Königs egg-féle hitbizomány. (Gr. Pálffy-Daun József: Fell­nerék később jöttek! — Rassay Károly: Meg­érkeztek, ott vannak a pártban! Az a fontos, hogy megérkeztek!) Ha ezekről a hitbizomá­nyokról is beszélnem kellene, nagyon sokáig tartana a beszédem. (Derültség. — Gr. Pálffy­Daun József: Pedig beszélni fogunk róla! Meg is fogjuk nyirbálni őket! — Derültség.) 1693­ban létesült a Zichy-szeniorátus, 1691-ben a • herceg Eszterházy Pál nádor alapította szenio­rátus és innen kezdve 1725-ig még négy hitbi­zomány. Mint látjuk tehát, az 1687-es törvény meg­hozatala utáni időben, egészen 17254g mind­össze hat hitbizomány létesült, — legalább is az adatok erre mutatkoznak — és nagyobb mér­tékben nem vették igénybe a törvény nyújtotta lehetőségeiket. Ennek főoka az ősiség intézmé­nyében rejlő akadályban van. Az ősi vagyont t. i. hitbizományiként nem lehetett lekötni, mert az ősi vagyon nem az akkori birtokosnak, hanem a volt és a leendő családtagoknak a tu­. ülése 1936 február 7-én } pénteken. lajdonia, úgyhogy hitbizományt kizárólag szer­zemény, vagy az illetőnek adományozott ja­vakból lehetett alapítani. 1861-ben, amikor az ősiségét eltörölték, ezek az akadályok megszűntek és a hitbizo­mányalapításnak egyetlen akadálya a köteles rész maradt, amely természetesen már sokkal kisebb terjedelmű és így a hitbizományalapí­tást könnyebben tette lehetővé. Hallottunk itt igen részletes és nagyon ko­moly előadásokat a hitbizományi intézmény ellen folytatott harcról. Ne méltóztassanak rossz néven venni,, ha az egyes szónokokat nem nevezem meg néviszerint, hanem csak ál­talánosságban válaszolok nekik. Mondom, hal­lottunk igen részletes előadásokat a hitbizomá­nyi intézmény ellen folytatott harcról. Az igaz, hogy volt ilyen harc s ez részben a francia forradalom által az európai közvéleménybe bedobott gondolatokból táplálkozott. Ez a doktriner felfogás. Volt azonban egy másik igen tiszteletreméltó felfogás is, amely magyar nemzeti szempontból foglalkozott ezzel a kér­déssel és az országtól távol élő, a bécsi udvar­nak készségesen szolgáló főurak túlságos ha­talmát a nemzetre nézve károsnak látta. Ennek a hatalomnak csökkentését oly mó­don vélte elérhetni, ha a hitbizományi intéz­ményt, amely vagyoni bázist adott ehhez a hatalomhoz, kihúzzák lábuk alól. Voltak azon­kívül jogi formába öltöztetett kifogások is. így például Deák Ferenc 1834-ben tartott be­szédében nem tartotta helyesnek és megenged­hetőnek, hogy valaki több generációra meg­kösse a vagyont, amely birtokában van. Én különösen Deák Ferenc felfogásával óhajtok pár percig foglalkozni, igen t. Ház. Volt alkalmam már kijelenteni ebben a Ház­ban, hogy igazságügyminiszteri tevékenysé­gemben előttem, mint követendő példa, Deák Ferenc áll. Nagyon helytelen volna tehát, ha talán két évvel ez után az itt tett kijelentésem után azt volna kénytelen valaki konstatálni, hogy ezzel a kijelentésemmel teljesen ellenté­tesen cselekszem. Éppen ezért nagyon gondo­san áttanulmányoztam Deák Ferenc elmon­dott beszédének mind a hat kötetét, áttanul­mányoztam kiadott levelezését, és megállapí­tottam, hogy Deák Ferenc 1834 után soha sehol egyetlenegy alkalommal sem emelte fel sza­vát a hitbizományokkal szemben. Pedig erre számtalan alkalma nyílott. Alkalma nyílott volna rá az ősiségi nyilt parancs kibocsátása­kor, 1852-ben; hiszen Deák Ferenc — aki külö­nösen fiatalabb korában a pozsonyi ország­gyűlésen az ellenzéknek valóságos vezére — éles kritikai elme volt, aki nem mulasztotta el, hogy a vele egy nézeten levőket a maga vé­leményéről informálja, vagy az ellentétes né­zeten levőket igyekezzék argumentumokkal a maga nézetének megnyerni. Az 1852. évi nyilt parancs kibocsátása után Deák Ferenc egyáltalán nem nyilatkozott a hitbizomány in­tézményéről. Az 1861. évi országbírói értekezlet, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, Deák Fe­rencet vallhatja vezérének, s ez a zországbírói értekezlet expressis verbis kimondta, hogy a Ihitbizományi intézmény a hajadonjoggal együtt fenntartatik. Ez a kérdés tehát 1861-ben az országbírói értekezleten szóbakerült. ^ Az országbírói értekezleten Deák Ferenc elejétől .végig vezető szerepet játszott, de ehhez a kér­déshez nem szólt hozzá, ezt nem ellenezte. iNem szólt hozzá az 1862 október 9-én kiadott

Next

/
Oldalképek
Tartalom