Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

292 Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1936 február 7-én, pénteken. csak útjában áll ennek az intenciónak, ennek í3 OfMTlíi K Ezek a szempontok a hitbizományok ellen szólnak. Van azonban olyan szempont is, amely nagyon a hitbizomány mellett szól. Ezt t. képviselőtársaim, akik a javaslatot védelmezték és elfogadták, kifejezésre is juttatták. Kifejezésre juttatták abban, hogy a hitbizományok legnagyobb értéke az a konzerváló erő, amely megtartja a 'birtokot egy kézben, egy család kezében; nem engedi azt, hogy kihúzzák a válságos viszonyok, a pillanatnyi konjunktúrák a földet az ember, a család lába alól. Ez igen nagy érdek, mondhatnám ez a legnagyobb nemzeti érdek: hogy a föld állandóan stabil legyen, mindig megmaradjon az ő birtokosának és az ő művelőjének a kezében. Azt kell tehát kérdeznem, hogy miért korlátoztuk néhány kiváltságosra ezt a kedvezményt? Miért korlátoztuk csak egynéhány kiváltságosra azt a jogot., hogy beleálljon abba a gárdába, amely a földet megtartja, konzerválja egy családnak a kezében? Ha a hitbizományoknak ez az értéke megvan, — aminthogy meg is van — akkor a reformpolitika céljának annak kellene lennie, hogy ezt az értéket, amely benne van a hitbizományi an, amely talán szunnyad benne, kiszélesítse az egész nemzetre, az összes magyar földbirtokra. Ha néhány mondatban összefoglalóiul, amit eddig voltam bátor elmondani, megállapíthatjuk, hogy az okok többsége a hitbizományok fenntartása ellen szól, míg az okok kisebb része mellettük szól. Most azt kérdezem, miért ran mégis .az, hogy^ ugyanazoknak az okoknak láttára, amelyekről mindnyájunknak elfogulatlanul, a párt- és a^ hatalmi politikán felül emelkedve meg kell állapítanunk, hogy igazak, — mert igaz a termeléspolitikai hátrány, igaz a földbirtokpolitikai, a társadalompolitikai, a népesedéspolitikai hátrány — mégis vannak, akik azt mondják, hogy ez a javaslat helyes és jó, mert fenntartja a. hitbizományt és vagyunk mi, akik azt mondjuk, hogy a javaslat nem helyes és nem jó, hogy el kell törölni a hitbizományt. Mi az oka annak, hogy ugyanazok között a körülmények között, ugyanazoknak az indokoknak alapján két ellentétes vélemény alakult kii? Azt hiszem, ennek az oka a világnézetek különbségében rejlik. Mélyen^ t. képviselőtársaim és általában a felszólaló képviselőtársaim nagy résszé ebből a mai és még a háborús időből ma- ! radt világnézetből tekintik ezt az egész kérdést, I arra az álláspontra helyezkedve, amelyet Beth- j len István képviselőtársunk fejezett ki a leg- i élesebben, hogy a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét a lehető legkevésbbé kell érinteni; elfogadnak bizonyos korlátozásokat a magántulajdon tekintetében, de csak addig, ameddig ez nem érinti az egyéni érdekeket, az illetőnek egyéni magántulajdonjogát. Nekem ezzel szembe kell fordulnom ugyanúgy, ahogyan Reibel igen t. képviselőtársunk is szembe fordult, mert azt mondom, hogy a magántulajdonnak nem az egyéni érdeksérelem lehet a hatara, hanem a közjó, a közjó követelményének kell előírnia a magántulajdon korlátozását. Tehát nem^ abból a szempontból kell néznem a hitbizományi kérdést is, hogy mentől kevesebb sérelmet okozzak a hitbizományosoknak, hanem abból a szempontból kell néznem a hitbizományi kérdést, hogy mentől több jót valósítsak meg a közérdek, a közjó javára a hitbizományok által. T. Képviselőház! Ha ebből a szempontból nézem ezt a javaslatot, akkor azt kell mondanom, hogy ez a javaslat reformjavaslat, de csak külső, technikai reformjavaslat. Nem akarok goromba lenni: — szabómunka, körülmetéli a hitbizományt, (Derültség.) de annak tartalmát, annak lényegét nem javítja meg. (Esztergályos János: Tisztelje a szabókat, képviselő úr, azok rendes munkát végeznek. Hs dicsérni akarja a javaslatot, akkor mondja, hogy szabómunka! — Derültség bálfelöl.) A hitbizományok lényege, — amit minden oldalról el kell ismernünk — és ami jó bennük, az a nemzeti értékkonzerváló erő, hogy a földet a válságok között is meg tudja tartani azoknak kezében, akik azt nemzeti érdekből hasznosítani tudják, mert a föld a nemzet földje, mint ahogyan a pénznek is a nemzet pénzének, a tőkének is a nemzet tőkéjének kell lennie. Ez a javaslat a dolognak ezt a tartalmi részét, a hitbizományi kérdésnek ezt a tartalmi vonatkozását nem reformálja meg. Nagyon szívesen látnám és nagyon örülnék, ha ebben a részben teremtene reformot és biztosítaná azt, hogy a föld megtartása ne csak arra a néhány kiváltságos földbirtokos hitbizományosra, hanem minden földbirtokosra is kiterjedhessen. Osztozom Éassay, igen t. képviselőtársam felfogásában, hogy vannak itt nagy kérdések, a paraszti öröklésnél a köteles rész kérdése, az ingatlan elterbelésének lehetősége, az ingatlan felosztásának lehetősége r és kérdése. Ha ezeket a kérdéseket szabályoznánk, itt lehetne igazi reformokat megvalósítani azzal, ha a hitbizományok szellemét az egész magyar földbirtokra kiterjesztenék. Mert az is érdek, hogy azok a parasztparcellák ne osztódjanak két lépés széles szalagokra. Az is érdek, hogy azok a középbirtokok ne jussanak részvénytársaságok kezére. Ez éppen úgy érdek, mint az az, érdek, hogy a nagy-, vagy középbirtoknál, «.aí hitbizományoknál megmaradjanak a birtokok a család kezén a válságok közepette is. Reformmunka akkor volna ez a javaslat, ha ebben a, kérdésben hozna intézkedéseket. A hitbizományi intézmény akkor, amikor keletkezett, 200 vagy 150 esztendővel ezelőtt annak a feudális szellemnek megfelelően helyes alkotás volt. Azóta azonban változtak a viszonyok. Nekünk az volna a feladatunk, hogy az akkori helyes, alkotmányos és nemzetmentő célt a mai változott viszonyok, a mai termelési, gazdasági és politikai viszonyok közé beillesszük. De ez nem történik a javaslatban, mert megmarad a javaslat eredeti, 150 évvel ezelőtti feudális szelleme. Bizonyos beavatkozás biztosíttatik, de ez is úgy, hogy a hitbizományi birtokosokat túlnagy sérelem ne érje, azonban magában a szellemben semmi változás nem történik. T. Ház! Éppen azért, mert a javaslatban nem látom ezt az alapgondolatot, ezt az igazi tartalmi reformot, nem is bocsátkozom a javaslat részletes vitájába. Ezt a javaslatot nekem ezen elvi álláspontomnál fogva eleve el kell utasítanom, el is utasítom és nem fogadom el. Hiába bocsátkoznám ugyanis részletekbe, hiába igyekezném az egyes részletkérdéseket megjavíttatni a javaslatban, ha egyszer magának az alapgondolatnak, egy feudális gondolat fenntartásának a mai viszonyok között, szükséges reformálása nem történik meg, mert azt ezekkel az apró-cseprő méricskélésekkel nem tudjuk megjavítani. Éppen azért nagyon kérem a t. igazságügy-