Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 19$6 február 6-án, csütörtökön. 269 ebbe az irányba tolódjék el, nézetem szerint okvetlenül szükséges volna, hogy ezzel párhuzamosan adópolitikánkat is a földbirtokpolitika irányába indítsuk meg. Már többször szólaltam fel a képviselőházban, de azonkívül mindenütt, ahol módom és alkalmam nyílik, hangsúlyozom, hogy szükséges az országban nyilvántartásba venni az egyes birtokokat és azokat bizonyos kategóriákba beosztani, hogy 'ímegállapíttassék • — éppen úgy, mint ahogyan à jövedelem-és va; gyonadóvallomások is megtörténnek az országban — hogy a birtokok hogyan dolgoznak, a birtokosok pedig adjanak üzemükre vonatkozólag bizonyos felvilágosításokat, mondják meg, mennyi munkabért fizetnek ki egy évben, hány családot tartanak fenn, milyen részes keresetet adnak ki a munkásságnak, mert nézetem szerint, nem közömbös az országra nézve, hogy egyik vagy másik birtok milyen gazdálkodást folytat. Ott, ahol mód és lehetőség van erre, igenis az intenzív gazdálkodásnak van létjogosultsága és láthatjuk azt, hogy az intenzív gazdálkodás folytán sokszor kétszerannyi munkásnak is munkaalkalmat tudunk nyújtani ugyanolyan kis területen. (Úgy van! jobbfelől.) Amikor ma földbirtokpolitikai kérdésekről beszélünk, igenis követelnünk kell, hogy adópolitikánk is simuljon ehhez. Mert amikor a hitbizományi tör vény javaslatró] beszélünk és annak egyik — azt hiszem 41-ik — szakasza meg is állapítja, hogy a hitbizományokat, ha bérbe adják, csak kisbirtokosoknak kell bérbeadni, ebből az is következik, hogy ezt mindenféleképpen elő kell segíteni. Láthattuk, hogy az elmúlt időben, — és ezért az említett szempontból igenis hibáztatnunk kell ä hitbizömányosokat és általában a nagybirtokosokat az egész vonalon — amikor a földet bérbe adták, igen kis százalékban adták csak M kisbirtokosoknak és igyekeztek maguknak sokszor talán kényelmesebb nagybérlőt keresni. De ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kérdezem, vájjon a kormány és a pénzügyi hatóságok tettek-e lépéseket abban az irányban, hogy a kis haszonbérletek és egyáltalában a feleshaszonbérletek előnyben részesüljenek? Mert él tudom képzelni azt hogy olyan adópolitika legyen, hogy azt mondanók: annak ä nagybirtoknak, amely kis haszonbérletbe adja ki a földjeit bizonyos szempontból adókedvezményeket nyújtok, — és más szempontból bírálom el azt a nagybirtokost, aki például egy nagybérlőnek adja ki a földjeit s azt a nagybirtokost súlyosan meg is adóztatom. De mi történik? Abban az esetben, ha valaki ma kis haszonbérletbe adja földjeit? Külön kereseti adóval sújtják s jövedelmi adót is fizet. Szóval ha ma azt a területet amely nagyüzemben volt, kiadjuk haszonbérbe, az eredmény az lesz, hogy adózás szem; pontjából súlyos helyzetbe kerül a kisbérlő. Én azt tartottam volna a múltban is üdvösnek és szükségesnek, hogy olyan adópolitikát kell folytatni, hogy érdeke legyen annak a nagybirtokosnak mentől szélesebb mederben földjeit kis haszonbérletekbe adni, sőt ezenfelül igen propagandáiénak tartanám'azt, hogy a nagybirtokosok feles haszonbérletbe adják földjeiket. ., T. Ház! Mi sokat beszélünk földbirtokpolitikai kérdésekről s mindig a legnagyobb nehézséget okozza, a föld értékének megváltása. Higyjék el nekem t. kepvieelőtársami, — gyakorlatból mondom a, példát—, hogy ma is, mióta a hitbizományi reformjavaslat tárgyalása folyik, tudok eseteket, hogy a hitbizományi birtokosok birtokaikat, amelyek eddig nagybérlő kezelésébe voltak adva bérbe, áldozatok árán is, még a bérlet letelte előtt visszaváltják! házikezelésjbe veszik, mert félnek attól, hogy a haszonbérbeadott birtok majd más elbírálás alá esik. Itt igenis biztonságot kell nyújtani minden birtokosnak, minden hitbizományi birtokosnak és általában mindenkinek, hogy semmiféle hátrányba nem kerül az a földbirtokos, aki földjét kis haszonbérlet vagy esetleg szövetkezet útján kívánja hasznosítani. Ma ugyanis az a balhiedelem van elterjedve, hogy esetleg sokkal kritikusabb helyzetbe kerülhet idővel az a nagybirtokos, aki kiadja földjeit, mert esetleg ki tudja, — így mondják -— hogy ha kishaszonbérletbe adom a földemet, nem jön-e egy kormány, amely azt mondja, hogy a kishaszonbérben levő földeket át kell adni azoknak, akik a földeket kezelik. Intézményesen kell tehát gondoskodni arról, s ezt elő kell segíteni, — a nagybirtokos társadalomban meg is van a hajlandóság erre — hogy ezeket a birtokpolitikai kérdéseket saját hatáskörén belül oldja meg. En ugyanis helyesnek tartok minden olyan politikát, amikor az illetők maguk oldják meg az őket érdeklő kérdéseket, mert láttuk a múltban, éppen az Ofb. törvénynél, hogy micsoda óriási költségekkel kell számolni egy földbirtok rendezésnél. Nem beszélek az ügyvédi költségekről, még a kiszállási költségekről sem, csak utalok arra, hogy egyáltalában az Ofb. egész apparátusa milyen súllyal és költséggel nehezedett rá a kisembernek arra a megszerzendő földjére. T. Ház! Amikor most falun jártam, ismertettem ezeket a politikai elgondolásokat is, és mindenütt elsősorban abba a kérdésbe ütköztem s azt mondták az emberek, hogy az urak most nagyon nagyszabású földbirtokpolitikai kérdéseket tárgyalnak, de miért nem oldják meg először azt a földbirtokproblémát, amelyet ezelőtt tíz évvel indítottak meg és amely sajnos, a mai napig sincs befejezve? (Csoór Lajos: Nagyon is igazuk van!) En jártam az országban mindenütt és arra a megállapításra jutottam tapasztalati tények alapj án, hogy ha Öszszeszámítjuk. hogy mennyi kiadással járt az elmúlt földbirtokrendezés, — nem beszélek az Ofb. készpénzkiadásairól, nyugdíjakról, kiszállási terhekről, stb. — akkor látjuk azt is, hogy egyes községekben milyen teherrel sújtják azt a községi jegyzőt, hogy mennyit kell annak dolgoznia az esetben, ha mondjuk, a pénzügyminiszter úr megváltoztatja az egyik vagy másik adóátszámítási kulcsot. Már maga ez olyan tetemes költséget jelent, hogy ez nem éri, meg azoknak a jegyzőknek sem, hogy folyton éppen azzal a néppel álljanak szemben, amely elégedetlen és bizony sok esetben ellátatlan is. Én igenis e tapasztalatok alapján felkérem a kormányt, méltóztassék a földbirtokreform folyamán kiosztott földek kérdését véglegesen rendezni, de hogy ez ne csak üres szalmaeséplés legyen, megmondom a gyakorlati megoldást is. (Halljuk! Halljuk!) En több "helyen felvetettem ëzt a kérdést és mindenütt nagy rokonszenvvel találkoztam. Tudniillik azt mondottam: ismerve ennek a kérdésnek körülményeit, tudom, hogy . a Kreuger-'kölcsön ügye miképpen áll. Annak idején, úgy emlékszem, 36 millió dollár kölesönt vettek fel, amely kölcsön ma egy töredékével, mondjuk egyharmadával, egynegyedé-