Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

252 Az országgyűlés képviselőházának 85. sultak, vájjon ugyanazok-e, mint a hitbizományi nagybirtoknál, tudniillik a hitbizományi gondnok, vagy ki más. Hiszen a kisbirtoknál hitbizományi gondnok nincs, ez tehát kétségtelenül hiátusa a törvényjavaslatnak. Azt hiszem, a hiányt nem szükséges a törvényszöveg •módosításával pótolni; talán a végrehajtási utasításban is lehetne ebben a tekintetben megfelelő rendelkezéseket tenni. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ügy van!) A magam részéről ezt a javaslatot, szemben azokkal a megállapításokkal, hogy egyáltalán nem korszakalkotó reform, igenis Korszakalkotó reformnak tartom. (Úgy van! jobbfelöl.) Elegendő rámutatnom arra, hogy 150 esztendőn keresztül folytak ezek a reformtörekvések és hogy ezek a reformieren vések sohasem jutottak tető alá Valahányszor reformtörekvések merültek fel a hitbizományi jogintézménnyel szemben és a hitbizományok terén, minden esetben más és más szempontok voltak dominánsok, más okokból kívánták azt 1707-ben, ismét más okokból az 1830-as években, más okokból a 48-as időkben és más okokból a 67-es években. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ángyán Béla: Azonnal befejezem. Én igenis korszakalkotó törvénynek tartom, mert végre 150 éves vajúdás után ez a kérdés nyugvópontra jutott. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokát sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A tegnapi ülésünkben hozott határozatunk értelmében az interpellációkra 5 órakor kell áttérnünk, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzze ki a Ház a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Az interpellációkat megelőzőleg az iparügyi miniszter úrnak Csoór Lajos képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedoék a miniszteri válasz szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Csoór Lajos országgyűlési képviselő úrnak a mezőgazdasági géptartozások tárgyában a képviselőház június hó 26-i ülésén előterjesztett interpellációjára a következő választ adom: A mezőgazdasági géptartozások részben az 1928/30. években állami támogatás mellett lebonyolított akciókból, részben pedig a magánúton történt gépvásárlásokból származnak. A mezőgazdasági géptartozások a gazdák összes adósságainak mindössze kb. 1%-át teszik ki, az elmúlt évek során bekövetkezett gazdasági válsággal kapcsolatos terményáresések és értékesítési nehézségek azonban mégis azt a sajnálatos körülményt idézték elő, hogy az évekkel ezelőtt jobb viszonyok mellett részletfizetésre vásárolt mezőgazdasági gépek még ma is fennálló vételhátralékának törlesztése súlyos terhet jelent a gazdáknak. Az interpelláló képviselő úrnak az a beállítása, mintha a gazdatartozásokra vonatkozó rendelkezések hiányosságai folytán volna lehetőségük a gépgyáraknak arra, hogy a gazdaülése 1936 február 5-én, szerdán. adósokkal szemben fennálló követeléseiket sorozatos árverések megtartása útján érvényesítsék, téves. A 14.000/1933. M. E. és a 10.000. 1935. M, E. számú rendeletek értelmében ugyanis a gépvásárlásból eredő tartozások'is a védettséggel járó fizetési és árverési korlátozások alá esnek, feltéve, hogy a tartozás 1932. évi április hó 1. napja előtt keletkezett. Ezeket a rendelkezéseket a hitelezők szempontjából csupán a 14.000/1933. M. E. számú rendelet 14. § 9. pontjának rendelkezése enyhíti, amelynek értelmében az ingók kiadására irányuló tartozás úgynevezett kivett követelést képez, azonban a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog visszaadására irányuló követelés csak akkor, ha a dolog vételárának még fele sincs kifizetve. Ilyen módon a jelenleg érvényben álló rendelkezéseknek a gazdasági gépekre vonatkozó szabályai az érdekelt gazdaadósok szempontjából sokkal kedvezőbbek, mint a korábbi 3800/1932. és 6300/1932. M. E. számú rendeletek vonatkozó rendelkezései. Éppen ezért, mert a jelenleg fennálló rendelkezések a hitelező jogait sokkal inkább korlátozzák, mint a korábbi " rendelkezések, továbbá minthogy a jelenleg fennálló rendelkezések értelmében a védett birtokosokkal szemben fennálló ilyen vételárkövetelések úgyszólván teljesen befagyottnak tekinthetők, a mezőgazdasági gépgyárak a 14.000/1933. M. E. számú rendelet kibocsátása óta ismételten kérték, hogy az általuk sérelmesnek tartott rendelkezések megváltoztassanak. Az interpellációban feltett első kérdés tekintetében tehát a helyzet az, hogy azok a gazdák, akik terheik alapján birtokukat védetté nyilváníttatták, — feltéve, hogy a tartozás 1932 április hó 1. .előtt keletkezett — a mezőgazdasági gépnek vélteléből származó adósság tőkéjét visszafizetni egyelőre nem kötelesek és csak a védettséggel kapcsolatos mérsékelt szolgáltatásokat kell a kérdéses tartozásra teljesíteni ök. Ha a tulajdonjog fenntartásával vették a gépet, a dolog visszaadására irányuló kötelezettség sem érvényesíthető velük szemben, ha a vételárnak legalább a felét már kifizették. A rendeleti intézkedéisektől eltekintve is az érdekelt minisztériumok mindent megtettek, hogy a gazdák helyzetén a géptartozások tekintetében könnyítsenek. Pár évvel ezelőtt, 1931-ben, a földmívelésügyi miniszter úr felhívást intézett a hazai gépgyárakhoz és külföldi képviseletekhez, hogy a súlyos helyzetben lévő gazdák részére — a saját érdekükben is — méltányos, hosszabb részletfizetési kedvezményt nyújtsanak és a bírói úton esetleg már megítélt követelések végrehajtásától tekintsenek el. A vállalatok a felhívásra küldött válaszukban e tekintetben a legmesszebbmenő előzékenységet helyezték kilátásba. Ettől függetlenül az évek óta igen nagy számban beérkező konkrét esetekben is minden alkalommal közbenjártak az érdekelt tárcák a gazdák érdekében, ami sok r esetben sikerre vezetett és az érdekelt gyárvállalatok indokolt esetben a méltányos egyezkedésre mindig hajlandóságot mutattak. Minden esetben igyekszünk tehát a gazdaadósoknak . panasz tárgyává tett ügyeikben segítségére lenni. Azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az érdekelt gyárvállalatokat már az eddigi intézkedések is rendkívüli mértékben megterhelték, továbbá, hogy a gyárak is legnagyobbrészt kölcsöntőkével dol-