Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Az országgyűlés képviselőházának 81*. nem látom sehol még ennek a szerény földbirtokpolitikai javaslatnak keretét elérő jogos és szükséges beavatkozást sem. Kénytelen vagyok a t. Ház figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban felhívni arra, hogy a legutóbbi időben megtörténvén az a nagyon helyes intézkedés, amelyet a Nemzeti Bank és a pénzügy miniszter úr tett, amikor a belföldi és (külföldi pengő értékét egyensúlyba hozta és végre bekövetkezvén az a stabilitás, amej lyet éveken keresztül követeltem, — eléggé súlyos támadásoknak téve ki magamat — az így elért eredmény semmivé fog válni, ha a gyáripari oldalon toleráljuk az áremeléseket. Kénytelen vagyok utalni arra, hogy olvastam igen tekintélyes közgazdasági férfiak, például szénbányavállalat tulajdonosának vagy vezérigazgatójának olyan kijelentéseit, amelyek a szénárak újabb emelését jelentik be. Magam tapasztalván, hogy a textiliparban február elsejével lényeges áremelések következtek be, nem tartom megengedhetőnek, hogy akkor, amikor a belföldi piac máris túl van terhelve, amikor Csongrád vármegye alispánja már koldulni jár, hogy ruházhassa a ruhátlanokat, az igen t. kormány a saját maga által kitűzött pengőstabilitási szempontokat is megkontrcminálni engedje az ilyen indokolatlan és megengedhetetlen áremelésekkel. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tessék itt erélyt mutatni, igen i. miniszterelnök úr, tessék a kartelárakat szabályozni! Nem követelünk semmiféle igazságtalan beavatkozást, de méltóztassék legalább a saját politikáját, a saját elveit, a saját kijelentéseit komolyan venni és a karteleket rászorítani arra, amit a miniszterelnök '-• úr csak mond, de a valóságban soha sem próbál keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon! — Ellenvrmndások a jobboldalon és a középen. — vitéz Csicsery-Rónay István: Demagóg beszéd!) T. Ház! Mindaz, amit elmondottam, egyáltalában nem ellentétes azzal a felfogásommal, hogy nemcsak hogy szükség van Magyarországon egy gyáriparra, de az iparosítást, az okos iparosítást fejleszteni, előmozdítani igenis elsőrendű nemzeti feladat. Amikor én iparosításról beszélek, két irányban gondolok az iparosításra. Szerintem elsősorban azok az iparok fejlesztendők, amelyek belföldi nyersanyagot használnak fel. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Vagyis a mezőgazdasági ipar és mindaz, ami a mezőgazdasági művelés intenzitását fokozni alkalmas. (Helyeslés a baloldalon.) De a mi iparosodásunknak ezenkívül, a belföldi nyersanyagokon kívül, van egy másik rendkívül értékes tényezője is, és ez a jóminőségű magyar munka, amely hallatlan olcsón áll az ipar rendelkezésére. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Minden olyan ipar, — még akkor is, ha külföldi nyersanyagot dolgoz fel — ahol az előállítási költségeknek aránylag magas százaléka áll munkabérből, vagyis ahol az emberi munka tényleg fontos faktor, igenis versenyképesen fejleszthető Magyarországon és megérdemli az ország jóakaratát, szeretetét és támogatását, csak ne éljen vissza azokkal a lehetőségekkel, amelyeket bizonyos esetekben az általam is szívesen koncedálandó vámvédelem a belföldi fogyasztókkal szemben neki nyújt. T. Ház! Én ezzel a lényegét annak, amit elmondandó voltam, elmondtam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) És ha a földbirtokpolitika sikerességének, a magyar földbirtok felaprózódásának és a magyar földön minél több ülése 1936 február U-én, kedden. 243 emberi élet biztosításainak a nagy szempontját veszem figyelembe, akkor azt mondom, hogy mindezeken a reformgondolatokon kívül, amelyek ebben a vitában igen termékenyen hozattak fel, mindezen szempontok előtt és felett kell, hogy álljon egy olyan általános politikája az igen t. kormánynak, amely végre a mezőgazdaság legkirívóbb bajait és követeléseit komolyan orvosolja. Éppen ezért teljes mértékben csatlakozom Bethlen István gróf pénteki beszédének a megállapításaihoz, ahol egy észszerű adópolitikában, az agrárolló szűkítésében, exportképességünk megfelelő fejlesztésében, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének a helyreállításában jelölte meg azokat az előfeltételeket, amelyek nélkül eredményes földbirtokpolitikát csinálni nem lehet. {vitéz br. Roszner István: 10 év alatt nem tudta megcsinálni!) T. Ház ! Ezek azok a szempontok, amelyeknek hiányát valamennyien teljesen érezzük. Nagyon jól tudom, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaimnak jelentékeny része tökéletesen egyformán gondolkozik velünk ezekben az agrárkérdésekben. De a vélemény közössége, a gondolatok analógiája ós talán az eszmények egyformasága mellett is egy beépített, egy lövészárokba beásott szisztémával állunk valamennyien szemben, amely védi a maga előjogait, a maga hasznát és nem hajlandó az egyforma vagy arányos teherviselés elvét koncedálni, s amely az egész agrárpolitikával szemben az elutasítás álláspontjára helyezkedik. T. Ház! Nem elméleti elfogultságból, hanem leglbensőlbb meggyőződésből hirdetem: a titkos választójog szükségességét, (vitéz CsieseryRónay István: Már meginti — Mozgás.) Tudom, hogy azokat a népi irányú reformokat, amelyeket meg akarunk valósítani, amelyekről a magam felfogásának nagy kontúrjait megadtam, soha, de soha nem fogjuk tudni megvalósítani, ha azoknak a magyar tömegeknek, a magyar vidéki tömegeknek átütő erejét nem állítjuk be ezeknek a konstruktiv reformgondolatoknak szolgálatába. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tisztában vagyok azzal, t. Ház, hogy sokkal de sokkal nehezebb ennek a feladatnak, megvalósítása, semhogy ibiztosak lehetnénk abban, — még ha valamennyien, akik egyet akarunk ebben a teremben, mind összefognánk — hotgy keresztül tudnók-e vinni akaratunkat. (Ügy van! Ügy van! a. baloldalon! — vitéz Csicsery Rónay István: Keresztül fogjuk vinni!) így azonban, olyan választással a hátunk mögött, mint amilyen a hátunk mögött áll, ilyen hitbizományi javaslattal, amelyről a miniszterelnök úr azt hirdette, hogy ezzel beírta a történelembe... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Én ilyet soha sem hirdettem!) hogy a giazdaadóisságrendezés a hitbizományi javaslat és a telepítés, ez a három korszakalkotó reform (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Azok is! — Horváth Zoltán: Harminc év múlva! — vitéz Csicsery -Rónay István: Majd a telepítési javaslatot olvassa el! — Zaj.) ez az a három reform, amelyet a történelem fel fog jegyezni. (Horváth Zoltán: Jobb lett volna a fiókban hagyni! — Zaj és" ellentmondások a jobboldalon.) Igen t. Ház! Azt hiszem, erről a javaslatról a történelem azt fogja megállapítani, hogy ez a javaslat rendkívül szerény, szerintem fcúh szerény kompromisszum (Horváth Zoltán: Sok hű-hó semmiért!) amely çjsak 25—30 év múlva