Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

240 Az országgyűlés képviselőházának 8U. tiszta jövedelem negyvenszeresében megállapított terhelési határa leszállíttassék. Közérdekűnek tartanám azt, hogy zálogjogilag ne legyen telekkönyvibe bekebelezhető- több, mint a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösét kitevő megterhelés. Nem érdeke a mezőgazdaságnak az, hogy ezen a határon túl eladásod jók. (Fricke Valér: Nagyon helyes!) Ebben az esetben nemi kellene olyan szörnyű problémákkal küszködnünk, mint amilyenek most az utóbbi években' szakadtak ránk a gazdaközönség túlságos eladósodása következtében. Rátérve a törvényjavaslat egyes szakaszaira, a. magam részéről mindenekelőtt két lényeges módosítást tartanék szükségesnek a törvény j avaslatban. Az egyik az volna, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának második pontja töröltessék, vagyis a mezőgazdasági művelés alatt álló birtokoknak adott különleges kedvezmény töröltessék. A javaslat a 30.000 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelem feletti részt, tekintet nélkül arra, hogy mezőgazdasági művelés, alatt áll vagy sem, 30 százalékig meghagyja. Ezt törölném és csak az erdőbirtokokra nézve hagynám meg az eddigi rendelkezést. (Helyeslés a baloldalon.) Semmi körülmények között sem tudom azonban megérteni, hogy amikor a kormány ezzel a javaslattal mégis annak a szándékának ad kifejezést, hogy a földbirtok felaprózódását és mondjuk a jogi megkötöttséget megszünteti, miért kellett a 61. §-ban a hitbizomány önkéntes megszüntetését olyan feltételekhez kötni, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik az önkéntes megszüntetést. Mert ha valamennyi várományos beleegyezésével kötött egyességrol van szó, akkor egy hitbizományi ezen az alapon megszüntetni nem lehet. Ez annyi, mintha egyáltalában nem vennők fel ezt a rendelkezést. Képzeljük el ezenfelül, hogy az a hitbizománytulajdonos szegényebb rokonok, vagy haszontalan rokonok részéről —• mert ilyenek is fordulnak elő — miféle zsarolásoknak lesz kitéve akkor, hogy őket ilyen egyesség aláírására rábírni akarja. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha a 61. §-ban foglalt eljárás helyett a 62. §-ban foglalt eljárás szerint volna a hitbizomány megszüntethető. Vagy azt is megengedhetőnek tartanám, hogy a hitbizomány megszüntetése a legközelebbi három várományos beleegyezésétől tétessék függővé, ahogy például ez a cseh törvényben van. Valamennyi várománs os beleegyezését kikötni, ez teljesen semmivé és lehetetlenné teszi ennek a feltételnek a teljesítését, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Utalok azután arra, hogy a kötött vagyon- I nak esetleg közérdekű megterhelése a 21. §• j szerint, azután a 37. § értelmében az állagvál- j toztatás, amit pedig rendkívül fontosnak tar- ! tok, tehát például a mezőgazdasági művelés j alatt álló hitbizományi vagyonnak erdőbirtokká való átváltoztatása, túlságosan megvan j nehezítve, mert a hitbizományi bíróság jóváhagyásához van kötve, a 36. § szerint pedig a hitbizományi bíróság ilyen esetben az összes utódlásra jogosult családtagokat meghallgatni köteles, így tehát ismét az összes családtagok beavatkozási lehetősége van megállapítva. T. Ház! Azután a javaslat megnehezíti a hitbizomány ok megszüntetését a 62. §-ban olyan formában is, ami a kormányzói jogkör .szűkítését jelenti. Az eddig érvényben lévő 10.130/1931. I. M. számú rendelet szerint ugyanis a kormányzó úr úgyszólván szabadkezet kapott arravonatkozólag, hogy a 62. §-ban felsoülése 1936 február 4-én, kedden. rolt okokon kívül egyéb fontos okokból is engedélyezhette a felszabadítást. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A hitbizomány érdekében!) Nem tudom, miért kell ilyen tényleg fontos három szót törölni a mostani törvényből, miért nem volna az bevehető, hogy a kormányzó úr egyéb fontos okokból is engedélyezheti a felszabadítást. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Efelett majd gondolkozom!) Ennek a törlése semmi körülmények között sem kívánatos, mert fordulhatnak elő olyan, a törvényben előre nem látott esetek is, amikor a kormányzó úr bölcseségére — aki elvégre mégis a felelős miniszter ellenjegyzése mellett intézkedik — nyugodtan rábízhatjuk a körülmények mérlegelését. Van azután a törvénynek egy hiánya, amelyet azért fájlalok, mert ez a hiányzó rendelkezés az erőszak nélküli, sima és észszerű, — mondjuk lebontását a mai megkötöttségeknek automatikusan lehetővé tenné és most volna itt az ideje annak, hogy úgy a közérdek, mint a hitbizományi tulajdonosok érdekében ez a körülmény felhasználtassák. Ez az az intézkedés, amelyet az osztrák törvény nagyon helyesen bevezetett, amikor a hitbizományoknak teherrendezését lehetővé tette. Nem értem azt, hogy miért kellene a hitbizományok jelentékeny részét a megkötöttség alatt hagyni, mert hiszen a 13 legnagyobb hitbizomány közül, amennyire én ismerem a viszonyokat, 6 erősen küszködik az adósságokkal. Miért nem adjuk meg a módot a hitbizományi tulajdonosnak arra, hogy most kérhesse a hitbizomány teherrendezését,. és ennek a teherrendezésnek során természetben leadván a hitbizomány bizonyos részét, illetőleg legalább is elnyervén a hitbizomány felszabadítását, megindulhasson egy bizonyos birtok forgalom azokban a birtoktestekben is, amelyek ma le vannak, kötve. Nem tudom, miért óhajtanánk kisajátítási jogot biztosítani (magunknak egyes birtokosokkal szemben mindaddig, míg a birtokosok hozzájárulásával igénybevehető (birtoktestek^ a kormányzat által tényleg fel nem használtattak. T. Ház! A másik fontos kívánságom az volna, — és az már kifeejzetten a, hibizományi tulajdonosok mellett szól — hogy míg egyrészt a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket teljesen kivonnám a megkötöttség alól, másrészt az állagváltoztatást — amiként azt Bethlen István gróf is mondotta, elsősorban az ipar érdekében, de én hangsúlyozom, hogy főleg az erdősítés érdekében — sokkal meszszeobmenő módon óhajtanám biztosítani, mint ahogy ez a jelenlegi törvényben biztosítva van. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A legteljesebb mértékben biztosítva van!) Nincs biztosítva. Majd fel fogom sorolni a konkrét paragrafusokat is, amelyeknek éppen a módosítását kérném. T. Ház! Az erdősítésnek a hitbizománnyal való kapcsolatba hozatala nem tőlem származik, sőt ennek a gondolatnak elég régi tradíciói vannak, hiszen Beksies Gusztáv az 1880-as években már ilyen formán óhajtotta átalakítani a magyarországi hitbizományi rendszert. Az 1898-han — ezeket mind a törvény indokolásából veszem a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének, előkészítésére szervezett állandó bizottság Lányi Bertalannak referátumában a hitbizománnyal kapcsolatban azt kívánta, hogy nyújtassák mód állagváltoztatások kötelező elrendelésére. Eléggé messze ment tehát