Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-84
238 Az országgyűlés képviselőházának 86 falu életéiben is közreműködni és ott tevékeny szerepet játszani. Ennek a nagybirtok-problémának van azután még egy olyan külpolitikai aspektusa is, amelyet röviden érinteni szeretnék és ez a következő. Ha végignézünk Európa térképén a Balti-tengertől egészen a Földközi-tengerig, azt látjuk, hogy itt a világháború után — mondjuk meg őszintén — parasztdemokráciák alakultak ki mindenütt. Litvániától, Észtországtól, Lettországtól és Finnországtól kezdve, le a Földközi-tengerig a népi erőknek, a paraszti erőknek, a zöld internacionálénak, ennek a paraszti gondolatnak nagyon erő« és nagyon tevékeny államalakulatait és szervezeteit észlelhetjük. Nekünk módot kell adnunk a magunk sorvadó népének arra, hogy egy bizonyos paraszti öntudatra ébredjen. En ezt világosan hangsúlyozom. Amennyire f az úriember értékét elismerem, ugyanúgy látom az erőteljes, magabízó parasztság szükségességét is, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) amely a terhek lényeges részét viseli, amely az áldozatokból mindig kiveszi a maga részét, ha kell 100 százalékon felül is. Ennek a parasztságnak az öntudatát megerősíteni, fejlődési lehetőségeit biztosítani, olyan fontos közérdek, amelyet külpolitikai érdekek is kívánnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztatik hosszabbítást kérni 1 ? Eckhardt Tibor: Kérem a t. Házat, kegyeskedjék beszédidőmnek egy órával való meghosszabbításához hozzájárulni. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Eckhardt Tibor: Nemcsak ellenfeleinknek, hanem barátainknak is — és ha valakinek, hát nekem volt alkalmam külföldön ellenfelekkel és barátokkal is beszélni, csatázni és vitatkozni — a legfontosabb argumentuma, amelyet velünk szemben állandóan felhoznak, hangoztatnak, az, hogy Magyarország visszamaradt a maga fejlődésében, a latifundiumos földbirtokrendszer híve és megtagadja népétől a titkos választójogot. Ez az a két vád, amelylyel Amerikában, Angliában, ahol jártam, tminj denütt meg kellett küzdenem. Ha tehát kifelé is olyan gesztust akarunk mutatni, amely a világ népei előtt szimpatikus, akkor nekünk ezen a téren a mostani javaslatban foglalt rendelkezéseknél tovább kell mennünk. A világ változása úgysem állítható meg. Lehetünk művészi szempontból hívei a piramisok építkezésének, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egyegy piramis megépítése hány ezer és százezer rabszolga tartásának szükségességét jelentette. (Ügy van! a baloldalon.) Roszner István igen tisztelt barátom múltkori beszédében említette a jegenye-allékat és azokat a gyönyörű lovakat, amelyeket az egyik hitbizományon lehet találni. A trianoni Magyarországon ezek bizonyos mértékben piramisokat jelentenek, mert ezek árnyékában nagyon sok nyomorúság és gond húzódik meg, amelyet esetleg csökkenteni lehetne. (Ügy van! a baloldalon. — Zaj.) Most már .megszeretném mondani pozitív formában azt, hogy földbirtokpolitikai téren mi az, amit nem 25 év múlva, vagy 35 éven belül, hanem 5 éven belül komoly formában legalábbis meg kellene indítani és aminek megvalósítására törekednünk kell. Mindenekelőtt, nem hiszem, hogy az az aggodalom, amelyet Bethlen István gróf a múltkor itt hangoztatott a telepítéssel kapcsolatban, hogy az tűlülése 1936 február U-én, kedden. drága és túlnehéz, ne volna eloszlatható, -mert a telepítés csak akkor túldrága, ha a földbirtokot készpénzzel fizetem ki, de nem túldrága akkor, ha a telepítést az adó- és illetékhátralék fejében átvett földbirtokok, vagy pedig a bankok kezére jutott, immobil földbirtokok segítségével, harmincéves amortizációs típusú kötvénytörlesztéssel iparkodunk megoldani, amire kétségtelenül megvan a lehetőség és ami nélkül nem is tudjuk soha ezt a problémát megoldani. (Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy — ha bárki kerül is kormányra, bárki legyen is az, lehet konzervatív, lehet haladó, lehet reakciós, vagy lehet szélsőbaloldali, teljesen mindegy — lehetetlenség azokat az évek hosszú során át éhező tömegeket, amelyeket az országban főleg három vidéken találunk, jelenlegi helyzetükben meghagyni, úgyhogy semmit sem teszünk intézményesen a helyzet megjavítására! (Ügy van! a baloldalon. — Mózes Sándor: Sürgősen munkába kell állítani őket!)^ Világosan meg akarom jelölni, amennyire én ismerem a helyzetet, — sajnos, statisztika ezekről nem áll rendelkezésünkre — miről van szó? S2» van mindenekelőtt a szegedkörnyéki, csongrádi, békési kubikos zsellérnépségről, hiszen ott van olyan vidék is, ahol a lakosság 80 százaléka teljesen nincstelen és a mai gazdasági körülmények között nem képes semmiféle mezőgazdasági munkához jutni, Csongrád városánának polgármesterétől tudom, hogy Csongrád városában 2500 aratómunkás maradt három év óta aratómunka nélkül. Ez a 2500 család még nyáron is ingyenkenyéren él, még nyáron is segélyből él, és végig, azon a vidéken a nincstelenségnek, nyomorúságnak, koplalásnak olyan kiáltó — nem ideiglenes, hanem állandósult — jelenségeivel találkozunk, hogy ezt másként, 'mint telepítés útján levezetni, ma már nem lehet. (Zsóry Lajos: Es a borsodi summások?) Ez lesz a harmadik, amire ki fogok térni; tudniillik az embermennyiség szerint veszem őket sorba. A másik része ennek a szerencsétlen országnak a Balmazújváros körül elterülő vidék, mondjuk a Hortobágytól északra e>so vidék, amely elveszítvén a felvidékre való, erdőmunkára való járást, elveszítvén a nagybirtokokon való munkavállalás lehetőségét, a kiszikkadt Hortobágy és a cseh határ közé beszorítva, teljes nyomorúságban és olyan nincstelenségben él, amelyet nem akarok itt ecsetelni. Bizonyára vannak itt képviselőtársaim, akik ismerik ezeket a vidékeket. Innen el kell telepíteni ezeket az embereket, mert itt hagyni őket lehetetlenség. A harmadik vidék Dél-Borsod és a í Jászság északi része, vagyis, ahol az a derék, kiváló matyó nép lakik, amely valamikor mindig summás munkára járt le a délvidékre, mindenfelé a nagy uradalmakba. Ezek ma # sehol sem tudnak munkához jutni. (Némethy Vilmos: Es a negyedik Dél-Zala!) Nagyon helyes és elkerülhetetlen dolog, hogy minden uradalom környékbeli, helybeli munkásokat alkalmaz, így azonban ezek a távoli helyeken való munkavállalásra berendezett családok és emberek nem képesek sehol sem elhelyezkedni. En magam láttam,, végigjártam ezeknek a községeknek egyikét, Szentistván községet három évvel ezelőtt, az egész községben nem volt egyetlenegy ház sem, ahol kenyéir lett volna. Nem az, hogy volt olyan ház, ahol nem volt kenyér, hanem: egyetlen háznál sem volt kenyér. Ezt a helyzetet nem lehet így fenntartani, itt be kell
