Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

232 Az országgyűlés képviselőházának 8J*. jére mért egyetlen ütésére Zeus fejéből Pallas Athene fényesen, ragyogón, teljes díszben és fegyverben ugrott ki. Nekünk a történelmi távlatokkal, a történelmi eshetőségekkel számolnunk kell és ezért azt mondom, hogy ez_a javaslat az alatt az intenzív közéleti vita alatt, amelyen keresztülment, annyira megedződött, annyira kemény lett, hogy a magam részéről egész bátran, szeretettel és örömmel üdvözölve, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr! Eckhardt Tibor: T. Ház! A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tekintetében különböző vélemények nyilvánultak meg abban a tekintetben, vájjon földbirtokpolitikai javaslatról van-e szó, vagy csupán örökjogi javaslatról. Azt hiszem, hogy ebben a formában, ahogyan a javaslat ma előttünk fekszik, túlnyomórészben örökjogi javaslat, de lehet földbirtokpolitikai jelentősége is abban az esetben, ha ennek a javaslatnak bizonyos konzekvenciái beleillesztetnek abba a kormányzati földbirtokpolitikai koncepcióba» amelyet mi ezidőszerint nem ismerünk. Én talán ennek a javaslatnak magának is több jelentőséget tulajdoníthatnék, ha egyidejűleg a kormányzat a maga földbirtokpolitikai koncepcióját legalább nagy vonásokban a t. Ház tudomására hozta volna, mert ebben az esetben bizonyos perspektívába lehetne állítani ezt a javaslatot ós le lehetne mérni annak súlyát és jelentőségét annak a lényeges kérdésnek szempontjából, hogy Magyarország a legközelebbi években minő földbirtokpolitikai elgondolások jegyében óhajtja a földkérdést kezelni, illetőleg óhajt bizonyos reformokat végrehajtani. így azonban, ahogyan elénk került a javaslat, az túlnyomó részében örökjogi javaslat, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amely mindössze 67 családot érint (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) és ehhez még hozzá kell tennem azt is, hogy még ezt a 67 családot is csak a mai hitbizománytulajdonosok halála után számított 6 esztendő múlva érintheti a javaslat, mert akkor áll be először a lehetősége annak, hogy bizonyos földbirtokpolitikai konzekvenciák levonassanak, illetőleg rájuk nézve a javaslat csak egy olyan távoli időpontban bír jelentőséggel, amelyet, ha 25 esztendőnek mondunk, azt hiszem, átlagban nem sokat tévedünk. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Én tehát ezt a javaslatot éppen ezért nem tudom annak a nagyszabású reformjavaslatnak minősíteni, amely például elég súllyal bírna ahhoz, hogy a titkos választójogi reformnak bizonytalan időre való elodázásával szemben indokolná azt a bizonyos soha komolyan nem vett frázist, hogy »előbb a kenyér, azután a titkos választójog«. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Mózes Sándor: Ebből senki sem fog kenyeret vágni!) Ha ennek a javaslatnak alapján adódik több kenyér, akkor majd 25 esztendő múlva adódik. Nagyon szomorú volna azonban, ha a titkos választójog kérdése csak azután oldódna meg, amikor már ennek a javaslatnak a konzekvenciái kenyér formájában jelentkeznek az országban. (Mózes Sándor: Ezek azok a bizonyos reformok! — Kölcsey István: Ezek is!) Különösen szomorúnak kell neveznem azt az egészen propagandisztikus beállítást, amelylyel ezt a javaslatot már a választások előtt beharangozták, mert én százszázalékig elfogadom erről a törvényjavaslatról azt a nagyon ülése 1936 február 4-én, kedden. korrekt megállapítást, amelyet Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter úr, igen t. barátom Fonyódon a múlt vasárnap erről a javaslatról mondott. Azt mondotta, igen t. Ház, hogy a hitbizományi törvényjavaslat nem oldja meg máról holnapra a magyar föld problémáit, de évtizedek távlatában egészségesebb alapokra fekteti a birtokmegoszlás alakulását. Ez tisztességes, becsületes, tárgyilagos megállapítás, amelyet teljes mértékben magamévá teszek. (Mozgás a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Most kell a kenyér!) Hol van ez a megállapítás a képtelen demagógiának attól a hónapokon keresztül hallott tobzódásától, — mondhatom, ezt és nemcsak én mondom, hanem Fábián Béla igen t. barátom is itt ma felsorolta elég bőven ennek az eseteit — amely ennek a javaslatnak megszületése előtt a választások előtt az ellenzéki oldallal szemben, a választások után pedig a titkos választójogi reform ügyében tett ígéret elodázása érdekében éppen erre a javaslatra való hivatkozással a kormány oldaláról állandóan hangoztathatott! (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: így csapják be a magyar népet! — Rassay Károly: Korszakos alkotás! — Horváth Zoltán: Porhintés!) Ha pedig azt nézzük, hogy a kötött birtok problémáját mennyiben oldja meg ez a javaslat, akkor magának a javaslatnak indokolását felhasználva, arra kell utalnom, hogy az öszszesen 823.000 holdat kitevő kötött birtokból 230.000 holdat remél a javaslat ezen a címen a megkötöttség alól mentesíteni, (Farkas István; Csak remél! — Dinnyés Lajos: Kijátsszák más most!) ami azt jelenti, hogy a kötött birtok megszüntetése tekintetében tett kormányzati kijelentéseknek körülbelül 25%-át fogják huszonöt esztendő múlva megvalósítani. (Malasits Géza: Fülöp Józsaiás herceg már most kezd erdősíteni! Már dobálják ki a cselédeket!) Azt hiszem, teljes joggal mondhatta Bethlen István gróf az ő pénteki nagyszabású beszédében, hogy itt egy nagyszabású reform, látszatát óhajtották kelteni, ezt a látszatot akarták propagandisztikusan, előttem ma még nem mondhatnám, hogy ismeretlen, de legalább is homályban levő politikai célok 'érdekében kiaknázni, de magának a kenyérkérdésnek megoldásához ennek a javaslatnak igen kevés köze van. Azt hiszem, a kenyérkérdési megoldása tekintetében sokkal szakszerűbb és hasznosabb szempontokat (Felkiáltások jobbfelöl: A titkos választójog! — Dinnyés Lajos: Nagyon félnek tőle! — Rassay Károly: Benne van a programmban! —. Csizmadia András közbeszól. — Dinnyés Lajos: Na, na, Csizmadia! — Csizmadia András: Igen! Igen! Na, Dinnyés, na! — Dinnyés Lajos: Kormányfőtanácsot adhatna jobbat a kormánynak!) vetett itt fel pénteki beszédében Bethlen István srróf, akinek tudtommal a t. túloldalon ülő képviselőtársaim kivétel nélkül helyeseltek. (Egy hang jobb felől: Természetesen!) Azt hiszem, az a beszéd végre visszavitte a kérdést oda, ahonnan sohasem lett volna szabad elmozdítani, a szakszerűség alapjára, a demagóg propagandának arról az alapjáról, amelyen ez a kérdés eddig kezeltetett. Ezt a demagógiát és egyoldalú propagandát előttem csak ellenszenvesebbé teszi tény, hogy míg a választások során számos jelölt a túlsó oldalról a nép felé inkább hangzatos ígéreteket tett, éppen a hitbizományi birtokokkal kapcsolatban, a választásokat meg-