Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-84
230 Az országgyűlés képviselőházának 8 bizományt. Erre a kérdésre kétségkívül igennel felelek. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen nagy szüksége volna a magyar földmívelőlakosságnak arra, hogy vezető réteg fejlődhessék ki belőle. A kisgazdaosztály sok vezető férfival látta el a többi társadalmi osztályokat, de a sajátmaga osztályának semmit sem tudott biztosítani. Ennek oka tulajdonképpen a pedagógiának bizonyos iránya volt. Jelenleg a mi pedagógiánk olyan elvekre van építve, hogy azok a mezőgazdasági szakoktatást nem szolgálják. Ha a paraszt elvégezte a különböző középiskolákat és felsőiskolákat, akkor az az iskola, az a pedagógiai irány a saját társadalmi osztályától eltérítette és nem kényszerítette arra, hogy az eke szarvánál maradjon. Ebből pedig az állt elő, hogy a parasztosztály legkiválóbb tagjai más társadalmi osztályokba mentek át, más társadalmi osztályok hűséges fiaivá váltak és legfeljebb csak szeretettel gondoltak arra a társadalmi osztályra, ahonnan származtak, de a parasztosztálynak csak a gyengébbtehetségű emberek maradtak meg vezető rétegül. Ezt a társadalmi osztályt tehát vezető réteggel ellátni nemzeti kötelesség. Ha arra a kérdésre kellene felelni, hogy meg lehet-e ezt csinálni a mai magyar viszonyok között, kétségkívül aggodalommal és határozott nemmel felelnék. Megmondom, miért. Ha meg is lehetne csinálni, még akkor is tulajdonképpen felborítaná azt, ami ennek a nemzetnek sokkal nagyobb összetartója, sokkal nagyobb összefoglalója: a tisztes ; becsületes családi életet. Könnyű ott hitbizományt csinálni, könnyű ott vagyoni megkötöttséget létesíteni, ahol a kötött vagyonból kiszorított többi családtagok a többi vagyonból annyi meg annyi fedezetet kapnak, amennyi a tisztes megélhetésre elegendő. De rendkívül veszedelmes ez ott, ahol a legszükségesebből szorítanak ki valakit, ahol az egyik testvér valóságos kisgazda lesz, a másik pedig földmunkás. En itehát azt tartom, hogy bármennyire szükséges és bármennyire kívánatos is volna, ezt a mostani magyar viszonyok között megvalósítani nem lehet. Csak akkor lehetne megvalósítani, ha a magyar paraszt az egyik gyermekét iparosnak, a másik gyermekét kereskedőnek, a harmadik gyermekét pedig hivatalnoknak taníttatná ki, de abban az esetben, ha a gyermekeknek ugyanaz marad a sorsuk, ami az apáé volt, semmi körülmények között sem jelent célhozjutást a javaslatnak ez a része. Megértem ezt a javaslatot, mert maga az indokolás is azt mondja, hogy kísérletképpen és fakultative kívánja bevezetni ezt a jogintézményt, illetve abból a célból óhajtja bevezetni, hogy a nemzeti vagyon elaprózódását megakadályozza. Mint ilyennek bevezetése, ez semmi hátránnyal nem jár a nemzeti életre. Ha már a kötöttségnél tartunk és arról gondolkozunk, hogy bizonyos vagyoni kötöttségekkel hogyan lehetne a nemzetünk, a fajtánk legkiválóbb társadalmi osztályának érdekét szolgálni, akkor méltóztassanak megengedni nekem egy kitérést, ha erre azzal felelek, hogy egy új néplétfenntartási törvényre van szükség. Ez a néplétfenntartási törvény arra irányulna, hogy aki egy szerencsétlen egy- vagy vagy kétvégű házalt, egynéhány hold földet, egy-két-három-négy, esetleg öt hold földet egyszer az életében akár öröklés, akár pedig más érvényes jogcím alapján megszerzett, azt ebben a tekintetben vegyük ki a megterhelés alól. Ezt a tulajdonát képező ingatlant még az .4. ülése 1986 február 4--én, kedden. [ illető beleegyezésével se lehessen megterhelni, ne lehessen végrehajtási kényszer alá vonni azért, hogy ha valamelyik magyar jm.es &a a saját hibájából is, elspekulálja, elszámítja magát, — ami megtörténik napjainkban — egy kicsit tönkremegy, ne legyen kénytelen a kötélnek, a víznek vagy általában az Öngyilkosságnak nekimenni, hanem maradj ont meg számára az a bizonyos kis létminimum, amelyből, h-a minden kötél szakad, életét mindvégig eltengetheti. (Csoór Lajos: Ennek kellene benne lennie a javaslatiban!) Azért mondom, kedves képviselő uram! Még más nem volt szíves felvetni, azért vagyok bátor kiemelni és azért vagyok bátor ennek a célnak szolgálatába állani. (Csoór Lajos: Akkor volna legjobb, ha ez benne volna a javaslatban!) Minden alkalommal -meg fogom szavazni az előttünk lévő javaslatot valahányszor benne lesz és minden alkalmat megi fogok ragadni, hogy az illetékeseket ennek a reformnak meghozatalára és realizálására megkérjem. (Mozgás.) De nemcsak az ingatlan vagyon megkötésénél mutatkozik ez a szükségesség, hanem mutatkozik bizonyos tekintetben az ingó vagyon megkötésénél is. Magyarországnak ezidőszerint legeiavul tab b törvénye, amelyre egészenbátran rá lehetne borítani a nemzeti feledés fátyolát, az 1908. évi XLI. te, amelynek 2. §-a bizonyos ingóságokat kivesz a végrehajtási kényszer alól. Ebben a törvényben az foglaltatik, hogy a végrehajtás alól csak egyhavi elelem, tüzelőanyag és más hasonló dolog kivétel, semmi egyéb. Ezt a törvényt, illetőleg az ezzel kapcsolatos régebbi törvényt akkor hozták, — 1883-ban és 1908-ban — amikor, ha. valaki tönkrement, kiállott az utca sarkára és egy félórán belül munkát kapott. Ma nemi ez a helyzet. Ha ma ezt a törvényt szigorúan végrehajtaná valamelyik rideglelkű hitelező és egyhavi élelmet hagyna meg a végrehajtást szenvedettnek, akkor ez 11 hónapig felköthetné a gyomrát. De szerencsére csak az elvakult hitelezők alkalmazzák, csak elkeseredett emberek és csak bosszúból csinálják meg ezt. Mindenesetre nagyon ideje volna e törvény megváltoztatásának abból a célból, hogy az ingó vagyon megkötésével is biztosítsuk nemzetünk legszerencsétlenebb társadalmi osztályának, a végrehajtást szenvedetteknek létminimumát. Szerencsétlen dolog az is, hogy a végrehajtási törvény^ nem egyformán intézkedik minden kategóriára nézve. A kisiparosnak még meghagyja a törvény a legszükségesebb szerszámait, a mezőgazdaságnál megmarad a 12 holdig való felszerelés, míg vagyon van, de mihelyt a föld elvész, (azonnal végrehajtatik, nem használhatja fuvarra, nem használhatja másra. A kereskedőosztálynak ellicitálhatom egyik napról a másikra az egész berendezését, sőt, így van ez a gyáraknál is. Egyetlen egy magyar ember sémi érdemli meg, aki erre a föfdre született, hogy róla a törvény így gondolkozzék. Azt a bizonyos létminimumot, ame- A ly,et minden született, teremtett lélek megérdemel, biztosítani kell. Még szerencsétlenebb az 1927. évi 600. számú pénzügyminiszteri rendelet 55. §-a, amely a közteher, illetve közadózás tekintetében állapítja meg a végrehajtásmentességet. Ennek a kerete sokkal szűkebb, mint az előbbi, az igazságszolgáltatás végrehajtása alá tartozó törvényünké. Itt még az egy tehén se mentes. Mi lett ennek a következménye? Szabolcs vármegye alispánjának megállapítása szerint pl.
