Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-84
224 Az országgyűlés képviselőházának S-4 programmok és irreális politika hirdetésével és a szenvedélyek felkeltésével a magyar néptömegek fantáziáját ne vigyük odáig, hogy ezek a tömegek később azután esetleg csalódva éppen azok ellen forduljanak, akik ezt a politikát jónak látták hirdetni. Ismételten bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy a demagógiában nincs megállás. (Farkasfalvi Farkas Géza: Úgy van!) T. Képviselőház! Magyarországon amit egyes «sajtóorgánumokban mondjuk olyan nagy egyházi méltóságokat is, mint például a mi igen t. volt képviselőtársunk, Ernszt Sándor, olyan szavakkal illessenek, mint amilyen szavakkal illették, sajnos, Ernszt Sándort legutóbbi nyilatkozata alkalmával azért, mert ő mint a katolikus egyház főpapja a magyar hitlerista propaganda ellen a németországi katolikusok szenvedései alapján tiltakozni mert, és azért, mert Ernszt Sándor véleménye az volt, hogy Isten az embert saját képére teremtette és ezért lehetetlenség, hogy az egyik ember hajszolja és üldözze a másikat. Mi itt, az ellenzéki oldalon is teljes mértékben osztjuk Németh Imre képviselőtársunknak — és Bethlen István grófnak is — azt a felfogását, amelyben ők a forradalmi hang letompítását és a helyzet nehézségéhez való alakítását kívánják, és mi csak azt kívánjuk még, hogy kezdjék először azok, akik Magyarországon a hatalomhoz közel állanak, akiknek a sajtója — sajnos — olyan hangokat ütött meg, amelyek azt a mértéket, amelyet Németh Imre t. képviselőtársunk kíván, semmi körülmények között nem üti meg. (Zaj.) Felmerült itt két képviselőtársunk beszédében az a kérdés, — Makkai t. képviselő úr vetette fel először, utána Bethlen István gróf éppen Makkaira való hivatkozással — hogy miért nem foglalkozott nálunk az arisztokrácia iparral és kereskedelemmel? Ez a kérdés teljes joggal merülhetett fel. Erre a régebbi időkre vonatkozólag azt felelhetném, hogy a magyar iparnak (Feyer Károly: Hát a Keglevich-konyak micsoda?) nagyon válságos időszakai voltak. Válságos időszakai voltak akkor, amikor Magyarország olyan közös vámterületbe tartozott, amelyben 60 millió ember élt. E közös vámterület idejéhen, a kezdetleges magyar ipar idejében, iparunknak meg kellett küzdenie a cseh és az osztrák ipar szörnyűséges versenyével és ugyanakkor a magyar mezőgazdaságot védvámmal védték, könnyebb volt ennélfogva a tőkéket a magyar mezőgazdaságban tartani, mint a magyar iparban a kezdetleges utakat járni. Később bizonyos tekintetben változott a helyzet, de mégsem túlságosan, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság az iparral egyetemben ma is bizonyos védelemben részesül. Makkai igen t. képviselőtársam legyen meggyőződve arról, hogy nincsen ebben az országban egyetlenegy ember sem, aki ne volna boldog, ha a magyar arisztokrácia, a magyar fiatalság nemcsak a tőkéket, hanem a saját munkaerejét is belevinné a magyar iparba. Hiszen a magyar iparnak vannak még területei és még vannak a magyar közgazdasági életnek is olyan részei, ahol egészen új csapásokat lehet vágni és ahol a külföldön gyártott termékekre vagyunk szorítva. (Rassay Károly: A Nep.-jelvény eket például a külföldön csinálják! Itt van egy új iparág! — Eckhardt Tibor: Csakhogy az nem fogy már nagyon! Már lehet olcsóbban is kapni! Rassay Károly: Dömping ára van! — Dinnyés Lajos: Csak a képviselőház üléstermében hordják, kinn, a villamoson már nem hordülése 1936 február h-én, kedden. ják! — Zaj. — Br. Vay Miklós: Mi az, kaszinózik az ellenzék? — Elnök csenget.) A magyar ipar ebben az országban ma már a kereskedelmi mérleg szempontjából, a külföldre szállított termékek százalékos arányszáma szempontjából és az iparban alkalmazott munkaerők százezrei szempontjából igenis nagyjelentőségű és az ország szempontjából is kívánatos volna, hogy mindazok a tőkék, amelyek a mezőgazdaságban további elhelyezést nem találnak, — habár bátor leszek rámutatni arra, hogy igenis a mezőgazdaságban még nagyon sok tőke tudna elhelyezkedni — bemenjenek a magyar iparba. Nem tartanám helyesnek, hogy azok a tőkések, akik a magyar iparban akarják tőkéiket elhelyezni, az iparba csak a pénzüket helyezzék el és csak igazgatósági tagságokat fogadjanak el. Dolgozni tessék az iparban! Tessék megfelelő szakismereteket szerezni és ezek útján vagy a már meglévő iparvállalatokba bekapcsolódni, vagy pedig új iparvállalatokat alapítani. De eggyel teljes mértékben tisztában kell lenni: az iparban nemcsak keresni lehet vagyonokat, hanem el is lehet veszteni vagyonokat, (Zaj a jobb- és a baloldalon.) amint erre a múltban is már igen sok példa volt. (Rassay Károly: A védettséget nehéz elérni! — Bródy Ernő: De hol kezdődik a szakismeret? A vezérigazgatói székben? — Kölcsey István: Azt önök tudják!) Bródy Ernő t. képviselőtársamnak az iparral való 'kapcsolatai közismertek, ő maga is régi nagyiparos, (Derültség.) gazdag nagyiparos, aki képviselőházi működése alatt, az egyik gyárat a másik után szerezte. (Elénk derültség.) Ennélfogva ő tényleg szakértő ebben a kérdésben. De méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, igenis, minél több tőkét kell a nagyipar részére szerezni, minél több munkáskezet kell foglalkoztatni és minél több külföldi árut kell szükségtelenné tenni. Azoknak a t. képviselőtársaimnak a felhívását tehát, akik a magyar arisztokráciát az iparban és a kereskedelemben való részvételre hívták fel. teljes mértékben helyeslem, de előbb szeretném a mezőgazdaság számára szükséges tőkék kérdését megvilágítani. (Peyer Károly: A gázálarcgyártásnál már elhelyezkedett a mezőgazdasági tőke! — Zaj. — Gr. Apponyi György: Kinek a mezőgazdasági tőkéjet — Peyer Károly: Tessék megnézni az igazgatósági tagok jegyzékét!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. (Halljuk! Hulljuk! a baloldalon. — Egy hangi a középen: Halljuk a hitbizományi!) Fábián Béla: T. képviselőtársam, ne vegye rossz néven, de ebben a képviselőházban egyelőre még egyenlőség van a képviselők között és amiről az egyik képviselőnek joga van beszélni, arról joga van a másik képviselőnek is heszélni. Mint méltóztatik látni, én más kérdésekkel nem is foglalkozom, csak azokkal, amelyeiket a hitbizományi javaslattal kapcsolatosan az önök szónokai is. elmondtak. Az én felfogásom szerint a mezőgazdaságban még igen sok tőke tudna elhelyezkedni. (Rassay Károly: Például ha az adósságot kifizetnék!) Egyelőre tehát, nem kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a mezőgazdaságban felszabaduló tőkéket miként kellene elhegyezni az iparban. En azt a kérdést vagyok bátor felvetni, hogy a mezőgazdaságban felszabaduló tőkéket miként kellene elhelyezni a mezőgazdaságban.