Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-82
Àz országgyűlés képviselőházának 82. Mondják, azt hiszem, a miniszter úr is erre méltóztatott tendálni, hogy ha Deák Ferenc ma élne, valószínűleg nem állana a hitbizományok eltörlésének álláspontján. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem ezt mondom, hanem azt. hogy Deák Ferenc 1834. után nem nyilatkozott a hitbizományok ellen! — Kassa, y Károly: Nem volt rá alkalma! Egyébbel volt elfoglalva! — Fábián, Béla: Szabadságharc volt!) Deák Ferenc, aki valószínűleg teljesen tudatában volt az ő nagyságának, teljesen átérezte szavainak súlyát és igen jól tudta, hogy az ő megnyilatkozásai irányt szabnak az országban, valószínűleg gondolt volna arra, hogy ha ebben a fontos, lényeges kérdésben elgondolásait, meggyőződését megváltoztatja, ezt kifejezésre is juttassa. Deák Ferenc úgy gondolta, hogy ha egyszer megnyilatkozott, akkor mindaddig, amíg újra nem nyilatkozik, az első nyilatkozata áll, és így semmi okunk sincs arra, hogy Deák Ferencnek nyilatkozata tekintetében bármikép is aggódhatnánk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az országbírói értekezleten ezt a kérdést tárgyalták Deák Ferenc jelenlétében, de nem szólalt fel! — Rassay Károly: Hát érdeke volt az abszolutizmus alatt gyengíteni a nemzetet? — Lázár Andor igazságügy miniszter: Az országbírói értekezlet kimondta a hitbizományok fenntartását! — Zaj.) Azt is mondják, hogy megindult a föld a földbirtokosok alatt, és ezzel Deák Ferenc idejében még nem számolhattak, s erre az egész hitbizományi rendszerre azért van szükség, hogy a megindult föld megindulási folyamatat megállítsuk. Igaz, hogy van egy ilyen földindulás, amely részben ennek a szomorú világválságnak is az eredménye, részben azonban eredménye általános nemzetgazdasági politikánknak is, amely, véleményünk szerint, az agrárérdekeket meglehetősen háttérbe szorítja. Kétségtelen, hogy ma a föld jövedelmezősége nem olyan, hogy a földbirtokosnak nyugodt, boldog, bőséges megélhetést nyújtson, és ha az a földbirtokos nem foglalkozik, nem törődik eléggé a földjével, bizony könynyen megtörténhetik, hogy mire észreveszi magát, megindul alatta az ezer hold. Ez kétségtelen, azonban kétségtelen az is, hogy a nagybirtokok jórészét haszonbérlet útján munkáltatják és a haszonbérlő megtalálja számítását, pedig a haszonbérlő nemcsak viseli annak a ' földbirtoknak az összes terheit, de viseli még a haszonbérlet költségét is és mindennek ellenére mégis megtalálja a maga számítását, sőt egyik-másik gazdagodik, mert hiszen a túloldalról a legtöbbször annak a veszélyét lebegtetik meg, hogy esetleg azok az ősi birtokok azoknak a kezére kerülnek, akik ma még csak mint haszonbérlők szerepelnek. Ebből tehát az látszik, ihogy az a haszonbérlő a gazdálkodás tudományához jobban ért. (vitéz Scheftsik György: Vagy jobban kiuzsorázza a földet!) Ügy látszik, hogy a föld szerelmesei, — mert hiszen ezt a kifejezést használta a minap az egyik felszólaló képviselőtársam — nem vonják le a föld iránti szerelem minden konzekvenciáját, mert a föld iránti szerelem magávalhozná azt is, hogy azzal a földdel az illető bánni tudjon. Az első és hazafias kötelesség tehát az, hogy tessék megtanulni a mi nagyurainknak, a mi földibirtokosainknak bánni a földdel, tessék annak a földnek a lelkébe beleélni magukat és csináljáik utána azt, amit azok a bérlők csinálnak, (vitéz Scheftsik György: Azt már ülése Î9S6 január 30-án, csütörtökön. 195 nem! Sokszor rablógazdálkodást folytatnak!) Bocsánatot kérek, nem a rablógazdálkodásra, hanem a tisztességes, becsületes gazdálkodásra gondolok itt. T. Képviselőház! Harcoljon és küzdjön a nagybirtokos a földjéért éppen úgy, mint harcol és küzd az a kisparaszt is, aki valóságos élethalál-küzdelmet folytat már hosszú esztendők óta, és akinek annak ellenére, hogy reggeltől estig állandóan szorgalmasan dolgozik, verejtékezik, mégis fognia kell azt a földet, hogy ki ne csússzék alóla, (vitéz Scheftsik György: Ezt aláírjuk!) Nagyon sok igyakorlati példát látunk, amikor tényleg a nagybirtokosoknak is sikerült megáliítaniok ezt a csúszási folyamatot. Elég utalnom azokra az úgynevezett mintagazdaságokra, amelyeknek tulajdonosai a maguk sokféle formában megnyilvánult gazdálkodásával, a földmíveléssel együtt járó kedvezőtlen konjunktúrát megfelelően megjavították. T. Képviselőház! A nagybirtok megkötöttsége tehát nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nagybirtokok tönkre ne menjenek. A nagybirtokokon másként kell segíteni. Segítsen egyfelől maga a nagybirtokos, segítsen azonban másfelől maga a kormányzat egy okos gazdasági politikával, amelynek a tengelyében a földgazdálkodásnak a rentabilitása legyen. , u ... „, Ebben az esetben a tönkremeneteltől telnünk nem kell. (Rassay Károly: Különösen, ha egy éjjel nem kártyáznak el hatvanezer pengőt! — Kölcsey István! Ki is kell irtani azt, aki ilyet csinál! — Rassay Károly: Kiirtódik magától. Nem kell védeni!) Az egyik képviselőtársunk azt a különös indokot is felhozta, hogy a nagybirtok megkötöttsége már csak azért is szükséges, hogy az örökösödés által ne tagozódjék a nagybirtok tovább-tovább, mert hiszen eljuthatunk ahhoz a helyzethez, amikor az egyik-másik hitbizományos sarjának már nem jut birtok, és azt mondja: ezek az uraik nem szokván hozzá a munkához, nem szokván hozzá a küzdelemhez, nem értvén a kenyérkereseti munkát, majd egy úgynevezett főúri proletariátust fognak alkotni. Azt hiszem, ez egészen felesleges aggodalom, mert hiszen már most is látjuk számtalan olyan régi nagy név viselőjét, aki már egyholdnyi ingatlannal sem rendelkezik, aki annak rendjemódja szerint beékelődött a közpolgári társadalomba és mint kiváló tisztviselő, mint nagyszerű ügyvéd, vagy mint más szabad pályán foglalkozó polgár keresi meg a kenyerét. Ezeknek az úgynevezett hitbizományosoknak a sorsát tehát, főként proletariátussá való süllyedésének a lehetőségét, a hitbizomány kötöttségével összekapcsolni nem lehet. A fejlődés egyébként kétségkívül Deák Ferencnek adott igazat. Deák Ferenc ezelőtt száz esztendővel állapította meg az ő elvi elgondolásait. Azóta azt látjuk, hogy a nyugati országokban is, körülöttünk is sorra megszüntették a hitbizományokat, talán mindössze csak két államban maradt meg, ott is sokkal szűkebb korlátok között, mint nálunk Magyarországon. A föld nem bírálható el ugyanazzal a mértékkel, mint más kenyérkereseti tőke, mint a gyár, mint a bank. A gyár, a bank megteszi, hogy egyszerűen becsuk, ha nem üzlet, a föld azonban nem csukhat be, a földnek meg kell maradnia, a földet mívelni kell, a földnek teremnie kell, ha üzlet, ha nem üzlet, ha ráfizetnek, ha nem fizetnek rá. (Élénk helyeslés.) A fold kérdését tehát nem lehet csak egyszerűen
