Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Àz országgyűlés képviselőházának 82. kívül a birtoknak a családtagok közötti elosz­tása is. Akik az életet ismerik, nem tudják el­képzelni, hogy az a magyar paraszt, aki szereti a földet, aki pántlikákra vágja azt a földet csak azért, hogy az ősi földből, az apai jussból ő is kapjon valamit, hogy az majd megnyug­szik abban, hogy az egyik testvérnek jusson minden, ő meg me kapjon semmit. (Bárczay János: Nem kötelező ez! — Dinnyés Lajos: Ak­kor miért csinálják! — vitéz Csicsery-Rónay István; Erre példa nálunk a vitézi telek intéz­ménye!) A vitézi telek az egészen más, mert a vitézi telket ingyen adják, (vitéz Csicsery­Rónay István: Nem mindegyiket, vannak va­gyonváltságos és megváltásos vitézi telkek is! — Fábián Béla: Majd megalakulnak a esalád­ritkitó üzemek! — vitéz Csicsery-Rónay István: Ez nem áll, mert némelyik helyen 5—6, sőt 8—9 gyerek is van!) A vitézi telket örömmel fogadják t. képvi­selőtársam, ez a javaslat azonban egy ezer esz­tendős vagy ha nem is ezer esztendős, de a Werbőczi óta élő örök jognak a megváltozta­tása. Nem lehet törvényt úgy alkotni, hogy azt rákényszerítik valakire. Annak a törvénynek, mielőtt megszületik, át kell mennie a köztu­datba, azt érteni kell, a népnek a maga elkép­zelésére kell ismernie benne. Ez azonban egy idegen dolog és ha ezt megcsinálják, nincsenek tisztában a konzekvenciáival, hogy ez a szét­húzás, a testvérgyűlölet, a testvérháború mag­vát jelenti és ennek nyomán Káin és Ábel lesz minden családban. Ha az örök jogot óhajtja az igazságügymi­niszter úr rendezni, van még ebben az ország­ban egy nagy terület, ahol az örök jogot ren­dezni lehet. Hiszen még ma is kiváltságos te­rületek vannak, ahol az általános örök jogtól eltérő örökösödés van. Ma is itt van még pél­dául a jászkún-örökösödés. Miért nem méltóz­tatik a tevékenységét arra is kiterjeszteni, miért éppen csak ennek az 59 családnak az ügyét méltóztatik rendezni? (Antal István: Nyolcszázezer holdról van szó!) Nyolcszázezer holdról, de a jászkúnoknak bizonyosan több van. Azért vetem fel ezt a gondolatot, miután itt örökösödési törvényt tárgyalunk és mert talán az igazságügyminiszter úrnak nincs most más dolga, esetleg ezt is megoldhatná, nagyon jó volna, legalább egységes lenne a Kodex. T. Képviselőház! A törvényjavaslatot, miután azt egyáltalán nem tartom gazdasági javaslatnak, hanem örökösödési javaslatnak, amely az örökösödés kérdését csak részben és nem véglegesen rendezi, nem fogadom el, nem teszem magamévá, hanem kérem —• és talán majd ez irányban módosító indítványt is fo­gunk beterjeszteni, — hogy a kis hitbizomá­nyokra •vonatkozólag méltóztassék koncedálni azt az elgondolást, hogy az is a bíróság hatás­körébe tartozzon. Ez az agrárállam egy orga­nikus, mindenre kiható földbirtokpolitikai tör­vényjavaslatot várt. A Nemzeti Munkaterv ilyen irányban ajzotta fel a közvéleményt, A közvélemény önöktől sokat várt és módjukban van mindazt teljesíteni, amit kilátásba helyez­tek. Nem tudom, nem hiszem, hogy a magyar parlamentarizmus életében volt-e r valaha is ilyen többsége egy kormánynak. (Fábián Béla: Bethlen Istvánnak!) Rendelkezett-e valaha ilyen abszolút hatalommal, mint amilyennel ez a kormány rendelkezik, hiszen már súrolja a diktatúrát. Mindazt meg lehet csinálníok, amit elgondolnak, amit akarnak. Mindent megcsi­nálhatnak (Lázár Andor igazságügy miniszter: Aminek megvan a lehetősége!), tehát módjuk­fcÉPVISELÖEÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. 189 ban van a legfontosabbakat organikus gazda­sági törvényjavaslatokban idehozni. Ha úgy áll, ahogyan Marton Béla vezér­főtitkár úr mondotta, hogy a nemzeti munka­programmból 55 már megvan oldva — (Fábián Béla: 56!) ez lesz az 56-ik — és ha minden úgy van megoldva, mint ez, (Farkas István: Még rosszabbul is van!) akkor az ország nagyot csalódott. (Propper Sándor: Csak csalódik az ország!) Ha Bethlen István eltávozása után önök azt mondják, hogy vízözön volt, akkor itt a megsemmisülés fog következni. (Bárczay Já­nos: Ne higyje azt!) Mi Bethlen Istvánnak is ellenzéke voltunk, Bethlen Istvántól is többet vártunk és miután nem láttuk azt, amit vár­tunk, egészen észszerű volt, hogy ellenzéke vol­tunk. De éppen Gömbös Gyula kormánya jött azzal a rádiószózattal, amely szerint neki sofort-programmja van és gyorsvonati sebes­séggel fog haladni. (Dulin Jenő: Ez is egy olyan sofort-ja vaslat!) Mindent igért, elmúlt három esztendő, a negyedikben vagyunk és ki­derült, hogy az a vonat, amelyen elindult, el sem indult. Ilyen körülmények között a törvényjavas­latot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Makkai János! Makkai János: Igen t. Képviselőház! Hor­váth Zoltán igen t. ' képviselőtársam beszéde elején azt mondotta, hogy ennek a javaslatnak parlamenti tárgyalása voltaképpen nem egyéb egyszerű időtöltésnél,, mert hiszen ez a javaslat mindössze 59 család örökösödésjogi viszonyait rendezi és azt a nagy földproblémát, amely Magyarországon immár évtizedek óta valóban a levegőben lóg,, voltaképpen megoldani nem képes. A képviselő úr mindvégig azt hangoz­tatta, hogy ez nem gazdasági jelentőségű ja­vaslat, hanem mindössze örökösödési jogi és így ennek semmiféle hatása nem lesz az ország gazdasági és szociális továbbfejlődésére. Bátor vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a kapitalista világrend egyik leg­fontosabb alappillére az örökösödési jog. Ami­kor Angliában másodízben uralomra jutott a munkáspárt, egyik legfontosabb szociális tevé­kenysége éppen az örökösödési jog megváltoz­tatása volt, azzal a célzattal, hogy a nagyva­gyonok a jövőben sokkal demokratikusabb mó­don oszoljanak meg, a nagy vagyonok ne hal­mozódjanak fel egy kézben, hanem a család többi tagjai között oszoljanak meg» mert tud­valevőleg az angol örökösödési rendszer ezt a kérdést idáig megoldani nem tudta. Ha szükség volt Angliában a nagy mobil­tőke örökösödési jogának ilyen megrendszabá­lyozására és új keretek közé való szorítására, akkor hogyne volna szükség az ingóvagyon és a , latifundiumok egy ilyen örökösödésjogi sza­bályozására, amikor mindnyájan tudjuk, hogy a föld nemcsak mint vagyontárgy jön számí­tásba egy társadalom, egy faj, egy nemzet éle­tében, hanem fontos azért is, mert ez az alapja a nemzet egész létének és gazdálkodásának. A képviselő úr felolvasta Kenéz Béla igen t, képviselőtársamnak két beszédét; az egyiket, amelyiket az 1920-as években tartott, a másikat, amelyet most, a javaslat vitája kapcsán, mint szónok, elmondott. Meg kell állapítanom, hogy a két beszéd között nem látok lényeges különb­séget, sőt a két beszéd tartalmilag, hangjában és gondolatában nagyjában egyezik Kenéz Béla képviselőtársunknak »A föld és népe< című 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom