Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

8 Az országgyűlés képviselőházának 76. niszter úr ezt a kérdést megvizsgálná és intézkedés történnék a tekintetben, hogy az az időpont, illetőleg az a helyzet vétessék alánul az erdősítés terén, amely fennállott akkor, amikor erről a törvényjavaslatról beszélni kezdtek, mert különben az, hogy közérdekből erdőt kell telepíteni, ez az az út, amelyen a lörvény kijátszását megtalálják. Ez a kérdés nemzetünk kérdése és nemcsak Pusztavacsról hanem máshonnan is hallottam már ilyeneket. Ezt nem ezabad megengedni, hanem meg kell akadályozni, hogy a törvénynek ilyen rút kijátszása előfordulhasson. T. Ház! Említettem már beszédemben, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs életszaga. Ebbeli megállapításomat onnan merítettem, hogy a miniszter urak jönnek-mennek, — inkább maradnak — de az illetékes minisztériumok kodifikáló osztályai megmaradnak mindig. (Rassay Károly: Hála Istennek! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Még csak v,z kellene, hogy azok is menjenek! — Rassay Károly: Abból nagy baj lenne, ha azok is mennének! — Mózes Sándor: Jól néznének ki azok a törvényjavaslatok!) Mondottam, hogy ebben a törvényjavaslatban nincsen életszag. Előttem szólott igen t. képviselőtársam a vitézi telkeket hozta fel és azt mondotta, hogy azok beváltak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Feltétlenül!) Különvéleményt jelentek be. (vitéz Csicsery-Rónay István: Majd erről beszélni fogok!) Kérem, örömmel fogom hallgatni. Véleményemet arra alapítottam, hogy ez a törvényjavaslat a paraszti kis hitbizományok rendszerét is fel akarja állítani, illetőleg felállítja. Nem tudom megérteni, hogyan méltóztatik ezt gondolni. Itt van például a javaslatnak egyik része, a 90. ^, amelyben bizonyos kautálék vannak és amely azt mondja, hogy: (olvassa): »egyébként azonban a hitbizományi kisbirtok nem tartozik az örökhagyó hagyatékához«. En nem tudom elképzelni, hogy egy magyar parasztembernek meg lehessen magyarázni azt, hogy vagyonának ez a része hitbizomány, az a része meg saját birtok, ez ide, az meg amoda tartozik. Ebből megint csak egy csomó jogvita, egy csomó per lesz. A középkori rabszolgaság intézménye jut az ember eszébe. Középkori levegő van ezekben a paragrafusokban. A középkor jut eszünkbe, amikor a javaslat 91. §-ának második bekezdésében azt mondja, hogy a leszármazók (olvassa): »kötelesek azonban a hitbizományi kisbirtok gazdasági megművelésiében vagy az azzal kapcsolatos háztartási teendőkben a hitbizományi birtokos családfői irányítása mellett munkájukkal családtagokként oly módon közreműködni, amint az olyan birtokon végzendő munkálatokban az adott helyi és egyéb körülmények szerint a családtagok résztvenni szoktak. A tartás a hitbizományi kisbirtokos háztartásában természetesen jár és csak akkor követelhető, ha természetben való kiszolgáltatása a hitbizományi kisbirtokos hibájából vált lehetetlenné«. Dolgozik és csak tartást kap. A kultúra jelszavával — in hoc signo vinces — háborút vezettünk annakidején a rabszolgaság intézménye ellen és a kultúra szörnyű szégyenfoltjának neveztük ia rabszolgaság intézményét. Hát mi ez, amikor a családfő pallosjogot is kap? A testvéremet dolgoztatom, az a paraszt ember dolgoztatja Pistát (Egy hang fobbfelől: A fiát!) és nem ad neki cigarettaravalót, (hanem az csak tartást kap. (Mózes Sándor: Modern rabszolgaság!) I iaése 1936 január 21-én, kedden. Ez nem is modern rabszolgaság, ez középkori állapot. (Egy hang jobb felöl: Most is így van!) De tovább megyek. A törvényjavaslat 91. §-a szerint (olvassa):»A hitbizományi kisbirtokos köteles birtokelődei özvegyének és keresőképtelen kiskorú leszármazóinak a hitbizományi kisbirtok viszonyaihoz mért tartást és a leányivadékok férjhezmenetele esetében kiházasítást szolgáltatni.« Méltóztassék nekem megmagyarázni, hogyan értelmezik a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését. (Mozgás a középen. — Hertelendy Miklós közbeszól.) Kedves képviselőtársam csak ismeri a parasztot, láthatja, hogy ebből millió és milliárd esetben, pereskedés lesz, ha egyáltalában lesz ilyen paraszti hitbizományi kisbirtok. Mert mivel méltóztatik megszabni (Antal István felé.) államtitkár úr a kiházasítást? Két dunyha egy sublót, vagy két szék egy paplan, vagy ágy vagy meg méltóztatik szabni, hogy hány vánkos legyen. (Hertelendy Miklós: Meglesz!) Én csak azt gondolhattam, — s megméltóztatik majd látni — hogy nem lesz ilyen paraszti kis hitbizomány vagy hitbizományi kisbirtok, mert a magyar paraszttól ezek a megkötöttségek olyan távol állanak, mint képviselőtársam felfogása az enyémtől. Amikor a magyar parasztnak olyan fontos a jussa, hogy egy marék földért a családi tragédiák légióit idézi fel... (Jenes András: Nem szabad lebecsülni annyira a parasztot!) Ki becsüli le? (Csoór András: Nem mert hazamenni, Andris! — Mozgás a szélsőbalaldalon.) Nem így néz ki a falu népe. Mondom, amikor ilyen a magyar paraszt mentalitása, akkor nem lehet idejönni egy ilyen javaslattal, amelyben éppen arra vonatkozólag, ami a magyar parasztság életét adja, a földre vonatkozólag ilyen megkötéseket akarnak behozni különböző homályos paragrafusokban. (Egy hang jobbfelől: Nem kötelező ez!) Ezt mondottam előzőleg, ez a reménysugár megvan ebben a törvényjavaslatban, hogy ez nem fog megvalósulni. Lehet, hogy Jenes képviselőtársunk fog egy ilyen kis hitbizományi létesíteni, (Derültség.) de más az országban nem fog, az biztos, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ez nem kötelező! — Zaj.) T. Képviselőház! Én ebből a törvényjavaslatból leszűröm azt a konzekvenciát és azt a meggyőződésemet, hogy ez a törvényjavaslat nem laz eget és földet rengető reformjavaslat, mint amilyent az a 95 pont ezelőtt három évvel jelzett, (vitéz Csicsery-Rónay István: Mivel vannak önök megelégedve?) Talán utánam méltóztatik beszélni, azért készül képviselőtársam és valószínűleg azért szól közbe annyit. Igen, voltak törvényjavaslatok, amelyekre mi is azt mondottuk, hogy helyesek és elfogadtuk azokat, de ez a törvényjavaslat nem olyan, amilyent a nemzet elvár. Ebből a törvényjavaslatból nem lesz kenyér és ettől nem fognak a nincstelenek földhöz jutni. (Mózes Sándor: Ez a legszomorúbb a dologban!) Ez semmi más, mint a családi öröklési rend szabályozása. (Csoór Lajos: Az is rossz!) Azonkívül olyan hosszú időhöz kötik, amelyet nem tudom, hogy mi meg fogjuk-e érni. En azt vártam, hogy ha már a kormány a hitbizományi javaslatot a képviselőház elé hozza, akkor az komoly lehetőségeket fog nyújtani arra, hogy a magyar nép földhöz jusson. Abban természetesen egyetértettünk volna, hogy ne a bankok sajátítsák ki ezeket a földeket, hiszen azt se méltóztassék elfelejteni, hogy nemcsak ezek a családi hitbizományok vannak, hanem bank-hifcbizományok is igen