Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. teless égünk ez, inert Deák Ferenc idejében nem volt Trianon, Deák Ferenc idejében nem voltak ezek a szörnyű szociális állapotok, mint ma. Ez a két szempont fokozottabban teszi kötelességünkké ennek az elvi álláspontnak elfogadását. Azt hiszem, Jenes t. képviselőtársam ebben a tekintetben egyetért velem. (Horváth Zoltán: ö parcellázni szeret!) A vita folyamán erről az oldalról is, amarról is úgyszólván abból a szemszögből ítélték meg a hitbizományi kérdést, hogy vájjon a magyar arisztokrácia betöltötte-e történelmi hivatását, igen, vagy nem? Ezt a kérdést én nem is érintem, ez nistorikum. Ezt a kéirdést teljesen irrelevánsnak tartom ebből a szempontból. A főkérdés az, liogy szükség van-e erőteljes földbirtokpolitikára, igen, vagynem? (Ügy van! balfelől.) Ez a lényeges kérdés. Ha szükség van, akkor a magyar arisztokráciának minél inkább teljesítette kötelességét a hazájával szemben, annál inkább rá kell jönnie arra, hogy most is kötelességei vannak hazájával, elsősorban a magyar néppel szemben. (Ügy van! balfelől.) Ebből a szempontból tehát egyáltalán nem óhajtok foglalkozni a javaslattal. A magyar arisztokrácia igen sok hatalmas, kitűnő koponyát adott az országnak. Hiszen talán könnyebb is volt a helyzete, mint a többi társadalmi osztálynak, mert ha csak egy kis tehetség, az isteni adománynak egy szikrája megvolt benne, akkor a vagyoni ereje, az öszszeköttetések mind-mind tolták előbbre és könynyebtoen teremtettek belőle kiváló embert, mint egy munkás- vagy p-arasztemberbol, aki életét nehéz, súlyos gondok között töltötte el. En ezt a problémát más három szempontból óhajtom megbírálni. A legfontosabb szempont szerény megítélésem szerint a nemzetvédelmi szempont. Amiken; ma a magyar parlament, a csonka ország parlamentje, egy új törvényjavaslatot, még hozzá, ha egy úgynevezett reform törvényjavaslatot tárgyal, akkor nemcsak arra kell gondolnunk, hogy milyen hatást fog ez kiváltani itt az ország határain belül, hanem arra is, mit szólnak hozzá az elszakított területen élő magyar testvéreink és a többi nemzetiségeink is. Ügy érzem, igen t. Ház, hogy ma ebben a trianoni megcsonkítottságunkban nekünk a revizió szempontjából is mérlegelnünk kell minden állásfoglalást. Amióta a kormány szinte hivatalos programmjává tette a revíziót, erről a kérdésről bátran lehet beszélni a nagy nyilvánosság előtt is és meg kell állapítanom, hogy úgy nemzetvédelmi, mint revíziós szempontból ez a törvényjavaslat nem kielégítő. A napokban láttam egy cseh térképet, ezen a cseh térképen vörös pontokkal voltak megjelölve az államfordulat óta létesített új telepek. Pozsonytól egészen Kassáig tele volt a térkép apró piros pontokkal, mint egy vörhenyes gyermektest, tele apró pontokkal, végig a határmentén az új telepekkel. A másik oldalon, a déli oldalon a dobrovojácok végig az egész határ mentén. Ugyanakkor mit látok, t. Ház? En csak azt a részt ismerem jobban, amely az osztrák-magyar-cseh mosonmegyei határháromszögtől Győrig, Esztergomig terül el, ott végigvonul egy hosszú sor nagybirtok. Az országnak ezen a részén aránylag sokkal kevesebb falu van, mint a különben falvakban gazdag Dunántúlon bárhol másutt. Valamikor a mi királyaink a főuraknak és nemeseknek azért adtak donációkat, hogy ezek jövedelméből bandériumokat szervezve az ország határait belülről ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. 175 és kívülről megvédelmezzék. Ma ez a kötelezettség nem terheli a mi nagybirtokaink tulajdonosait, azonban terheli egy erkölcsi kötelesség, amely arra irányul, hogy az ország sokkal súlyosabb helyzetben lévén, mint volt bármikor a történelem folyamán, ma fokozottabb szükség volna határaink védelmi kiépítésére, nemcsak katonai szempontból, elsősorban olyan telepek létesítése által, amelyek falanxként húzódnak el a magyar határ mentén, szemben a cseh és a dobrojovác telepekkel, és nem is kellene bevárni egy ilyen telepítési vagy hitbizományi reformot, hanem maguknak a hitbizományi és t nagybirtoktulajdonosoknak kellene saját jószántukból létesíteni ezeket a telepeket, mint új bandériumokat, itt a határok mentén. T. Ház! A revizió szempontjából szintén nem tartom kielégítőnek ezt a javaslatot. A reviziót akkor szolgáljuk a legjobban, a legééi tudatosabb an és a leghatásosabban, ha politikailag, gazdaságilag és szociális szempontokból olyan állap ótokat teremtünk ebben az országban, amelyek kívánatossá teszik elszakadt testvéreink szempontjából a visszajövést. Nincs hatásosabb propaganda, mint az, ha ilyen állapotokat teremtünk. Ez a Fabius Cunctatorjavaslat, amely most itt fekszik előttünk, nem fog még a telepítési javaslattal sem — ahogy azt a javaslatot eddigi vonalaiban ismerjük — ezen a téren olyan állapotokat teremteni, amelyek megnyugtatók volnának ebben a vonatkozásban is. Igazságosabb vagyon- és jövedelemelosztás, arányosabb közteherviselés és kiegyensúlyozott politikai szabadság a legnagyobb vonzóerőt az ország számára. A második szempont, a szociális szempont, megelőzi a termeléspolitikai szempontokat is, mert ma nem arról van szó, hogy mennyit termeljünk, hiszen amit termelünk, annak feleslegét is sak nagy neezen tudjuk külföldön értékesíteni ;" ezért ma sokkal fontosabb a szociális szempont. T. Ház! A mai európai válság a polgári gondolat válsága és e polgári gondolat válságát idebenn nálunk Magyarországon is látjuk. Mi a polgári gondolat alapja? Ezt Rousseau »Contrat social« című munkájában nagyon helyesen a következőképpen fogalmazza meg (olvassa): »Az az ember, aki legelőször bekerített valamely területet és azt mondta: ez az enyém, volt a polgári társadalom megalapítója.« Kérdezem, hogy ebben az országban hány és hány millió ember van, aki egy négyszögöl földet sem mondhat a magáénak, és ha van neki néhány száz kvadrátnyi parcellája, akkor proletárabb a legnyomorultabb kétkezi^ munkásnál is. A polgári gondolat szerény véleményem szerint csak úgy ébreszthető új életre, ha minél több proletárból polgárt teremtek. Es én a földbirtokpolitikai kérdést is csak ebből a szempontból tudom legelsősorban megítélni. A polgári rend ma kétoldalról van veszélyeztetve, a legsúlyosabban onnan északkeletről. Amikor én azt látom, — ismét csak a pozsony—kassai határvonalat figyelve — hogy az orosz szovjet repülőállomásokat létesít immár itt Közép-Európa szívében és fenyegeti a polgári társadalmi rendet, akkor nekem, a magyarságnak, mint az európai keresztény kultúra új védőjének, itt a polgári rendet meg kell erősítenem. Mivel erősíthetem meg a legjobban? Minél több független, önálló kisexisztencia létesítésével; sok életerős kis paraszt, kisiparos, becsületes napszámos és munkás, rendesen fizetett tisztviselők, igen, 25*