Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

162 Az országgyűlés képviselőházának hetőleg lesz olyan rendelkezés, amely megakadályozza ezeket a szerintem helytelen eladásokat, a választ tudomásul veszem. (Helyeslés. — Egy hang jobbfelől: Jó fiú lett! — Mózes Sándor: Soha sem volt rossz fiú! Mindig jót akart! — Derültség.) Elnök Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja az igazságügy- és belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. igazságügy- és belügyminiszter urakhoz. Tekintettel arra, hogy a kormányzó úr ő főméltósága 1935. évi december hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyújtott kegyelmi intézkedés az I. pont 3, bekezdésében a választójog ellen elkövetett 'bűncselekményekre ^ is kiterjesztette a kegyelmi elhatározást, kérdezem, nincs-e lehetősége annak, hogy az 1935. évi április 27-ére összehívott országgyűlés választásánál a szavazást elmulasztók ellen indított kihágási eljárások is a kegyelmi eljárás alá vonassanak?« Csoór Lajos: T. Képviselőház! Nem akarok ebbe a kérdésibe semimi politikumot belekeverni, ezért egészen röviden csak a tárgyat és a tényeket leszek bátor előadn'i. A kormányzó úr ő főméltósága december 24-én kelt legfőbb elhatározása I. részének 3. pontjában az van, hogy (olvassa): »A választójog ellen elkövetett bűncselekmények, valamint az országgyűlési választásokkal kapcsolatos, politikai természetű indokból elkövetett egyéb vétségek és kihágások miatt kegyeimii eljárásnak van lehetősége«. Nagyon jól tudom, hogy igen súlyos - vétségekre és büntetésekre terjedt ki ez a kegyelem, olyanokra is, amelyekre talán nem kellett volna kiterjednie. Ha ezt szembeállítjuk azzal a másik dologgal, hogy az országiban körülbelül 300.000 — 1—2—3—5 pengős — büntetést vagy bírságot , szabtak ki olyan választókra, akik az 1935. évi választás alkalmával nem szavaztak, és ezekre nem terjedt ki a közkegyelem, akkor látjuk azt, hogy itt vagy a rendelet utasításában, vagy pedig a közigazgatási eljárásban van valami hiba. Mert lehetetlen dolognak tartom azt, hogy amikor bíróilag megállapított bűncselekményekre és elítéltekre kiterjed a legfelsőbb kegyelmi elhatározás, akkor sokkal alacsonyabb iminősítésű deliktumofcra, amelyek még csak nem is vétségek, nem is kihágások, hanem csak mulasztások, ne terjedjen ki ez a kegyelmi elhatározás. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ma a falu népiéből 1, % 3, vagy 5 pengőt kivenni igen nagy dolog, mert a falusi népnek nincs keresete. (Egy hang balfelöl: 20—30 pengőt is kiróttak!) Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy azok, akik nem szavaztak*, sokszor nem is szavazhattak, mert vagy lekéstek, vagy nem jutottak oda a szavazóibizottság elé, vagy távol voltak, vagy betegek voltak, vagy más ok miatt nem szavaztak. Egyáltalában a magyar ember nem tudja megérteni, hogy miért menjen oda a szavazolbiizottság elé s ott azután azt mondja, hogy nem szavazi. Vagy Odamegy és szavaz, vagy ha nem akar szavazni, akkor nem is megy oda. A törvénynek ez a rendelkezése hi81. ülése 1930 január 29-én, szerdán. bás, és már csak ezért is kellene ezt a kegyelmi intézkedést valamilyen magyarázattal kiterjeszteni ezekre a sokkal enyhébb és alacsonyabb minősítésű deliktumokra is. En sok emberrel beszéltem — hiszen az én kerületemben is több mint 3000 ilyen büntetőparancs ment ki„ de a többi kerületben is tudom, hogy ezer- és ezerszámra mentek ki — és megállapítottam, hogy a falu népe borzasztó elkeseredéssel és^ 'megérteti en seggel olvassa és tudja, hogy például azok, akik miatt Endrődöii nyolcan haltak meg és akik .miatt most végeredményben jass államkincstárt perlik, kegyelmet kaptak, ők pedig, akik nem tudtak szavazni s; akikre e miatt 1—2 pengős bírságot szabtak ki, nem kaptak kegyelmet. Ez nem öregbíti előttük a (hatóságok tekintélyét és pártatlanságát. ' Az én tiszteletteljes kérésem tehát az igazságügyminiszter úrhoz, akinek ellenjegyzésével jelent meg ez a magyarázó rendelet, vagy esetleg a belügyminiszter úrhoz, akihez mint főrendőrhatósághoz ez a kérdés tartozik — mert a szolgabíróságok szabták ki ezeket a büntetéseket — az volna: méltóztassanak talán ezt a 44.477. számú végrehajtási rendeletet megpótolni vagy kiegészíteni egy másik rendelettel úgy, hogy a kormányzó úr ő főméltóságának legfelsőbb elhatározásával kiadott közkegyelem ezekre a nemszavazás miatt kirótt bírságokra is terjedjen ki. (Helyeslés balfelől.) Tudom, t. Képviselőház, hogy van a jogorvoslatnak módja, hogy lehet fellebbezni, igazolással élni, de ez nem megoldás a falu népének. A mi népünk magas értelmi színvonalon levő nép, de írni nem. szeret; ha csak a legegyszerűbb kérvényt kell is írnia, a jegyzőhöz vagy más írástudó emberhez megy. Ott azonban fizetnie kell. Tehát akár a kérvényt fizeti meg, akár a bírságot fizeti meg, ott van, ahol a mádi zsidó. Ha pedig személyesen kell neki elmennie a főszolgabírói hivatalba és ott kell neki kérését előadnia, akkor húsz-harminc kilométert kell gyalogolnia vagy vonatoznia, szóval megint csak elvesztette azt a költséget, amelyet megtakarítani akart. Az igazolás vagy fellebbezés vagy más ilyen dolog nem megoldás akkor, amikor ezer és ezerszámra vannak ezek a bírságok, különösen pedig, amikor a hatóságoknak kell elkezdeniük a dolgokat es az embereknek a főszolgabírói hivatalba kell eljárniuk, mert hiszen ebből több kár van, mint amennyi haszon származik belőle. Különösen nines szükség erre akkor, amikor meg van a legfelsőbb elhatározás, amely általánosan beszél a választásokkal kapcsolatos vétségekről és kihágásokról, nem ertem tehát, hogy az ilyen kisebb mulasztások miért ne eshetnének a felsoroltak közé. Nincs ^ítt egyébre szükség, mint megfelelő magyarázó rendelet kiadására, ezzel a dolog lezáródik es a lelkek békéje is helyreáll. t . Elnök: A belügyminiszter ur kivan szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Ügy a magam, mint az igazságügyminiszter úr nevében a következőkben van szerencsém válaszolni Csoór Lajos igen t. képviselőtársam interpellációjára. _,".•';'•, A kormány az amnesztiarendelet kibocsátása után úgy fogta fel az amnesztiarendelet szellemét, hogy azok a pénzbüntetések, amelyek a választási kötelezettség gyakorlásának elmulasztásából származnak, az amnesztiarendelet szellemében annak határozmányai alá esnek. (Helyeslés.) A megfelelő rendelet kidől-