Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81 vább kutattam és megtaláltam ennek a vádnak az eredetét. Ez a vád Angliából származott Magyarországba, mert Angliában is a liberá­lisok, amikor hatalomra kaptak és nekimen­tek a történelmi osztályoknak és a földbirto­kos osztályoknak, azzal vádolták a lordokat, hogy abszentisták és hogy ' sportolni szoktak. Carlyle-lel az élükön ezt írták könyveikben. Ma természetesen csak mosolygunk az ilyen vádak felett, mert az angol nagybirtokosoknak ez az abszentizmusa volt az egyik alapja an­nak, hogy a brit világbirodalom ilyen naggyá fejlődött; ami pedig a sportolást illeti,, ma már szinte nem tekintjük megfelelő embernek azt, aki nem sportol, (Ügy van! jobb felől.) Ezeket a vádakat Angliából hozták Magyar­országba, a mi liberális íróink és közgazdá­szaink szolgailag lemásolták ezeket a vádakat és így jutottak be a köztudatba. (Fábián Béla: Kossuth Lajos és Deák Ferenc?) Ezek felett tehát napirendre lehet térni. Ugyanígy áll a helyzet a másik vádasko­dással, a degeneráltság elméletével. Ez is Ang­liából származott ugyanabból az időből. (Fá­bián Béla: Szegény Anglia!) Éppen ezért na­gyon jellemző tünet, hogy még egy olyan igaz­ságos lelkű férfiúnak elgondolásába is beju­tott ez a gondolat, mint amilyen Milotay Ist­ván igen t. barátom, őnála is jelentkezett az ő gyönyörű beszédében, amelyet különben nagy élvezettel hallgattam végig. Ö is azt mondta, hogy itt a hitbizományi birtokosok, a főurak között, egy bizonyos elernyedtség ta­pasztalható politikai szempontból. Ö Széchenyi Istvánra hivatkozott, de én azt állítom, hogy Széchenyi István a maga idejében is egyedül­álló jelenség volt. Azt állítom továbbá, hogy Széchenyi István óta is voltak prominens tag­jai ennek az osztálynak, hiszen csak gróf Tisza Istvánra kell utalnom és nem szabad elfelej­tenünk, hogy ez az osztály kitett magáért vité­zül a világháborúban és hősi halottakat is vesztett. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek felett nem lehet napirendre térni és végeredmény­ben kérdezem Milotay István igen t. barátom­tól, hogy ha körülnéz ebben a Képviselőház­ban, vájjon elernyedt politikusoknak találja-e azokat, akik ebből az osztályból itt ülnek eze­ken a padokon: Pongrác Jenő grófot, vagy Bethlen István grófot, vagy Vay Miklós bárót, vagy pláne Széchenyi Domonkos grófot? (Fá­bián Béla: Melyik £155 cl Széchenyi Domonkos?) Nyelvbotlás volt, Festetics Domonkost akar­tam mondani. (Derültség,) T. Ház! Bizonyos tekintetben azonban mégis igaza volt Milotay Istvánnak. Van egy bizonyos látszólagos elernyedtség, ez azonban nem degeneráció következménye, hanem igenis, annak a következménye, hogy a nagybirtokos osztály az utóbbi időkben rendkívül elszegé­nyedett és éppen azért igen sokan vannak, akik nem mernek résztvenni a politikai élet­ben, mert attól félnek, hogy rámegy a vagyo­nuk. Ha tehát valaki aggódik ebben a tekin­tetben, akkor ismét csak Milotay István igen t. barátom prófétai szavaira kell hivatkoznom, aki azt mondta, hogy a hitbizományi reform után az ipari ! hitbizományokí reformjának kell bekövetkeznie. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon és a középen. — Fábián Béla: Kommuni­zálni kell az ipari vállalatokat! — Zaj.) Itt van meg a lehetősége annak, hogy a törté­nelmi osztályok tagjait is felsegítsük vagyoni­lag, úgy, hogy ha azokat a pénzöszegeket, amelyek majd a telepítés folyamán befolynak, arra használjuk fel, hogy az illetők részvény ­iilése 1936 január 29-én, szerdán. 137 paketteket vásároljanak; akkor azután újra meg fog indulni a történelmi osztályok egész­séges vagyonosodása, (Ügy van! a jobbolda­lon.) s akkor helyre fog állni az egyensúly és még ebből a szempontból sem lehet majd azt mondani, hogy a történelmi osztályok eler­nyedtségben szenvednek. Ezeket kívántam általánosságban megje­gyezni és mielőtt nemzeti szocialista szem­pontból bírálat tárgyává tenném a javaslatot, engedje meg a t. Ház, hogy felolvassam azt, amit a nagybirtokra vonatkozólag egy bizal­mas utasításban, körülbelül egy évvel ezelőtt kiadtam. Azért tartom szükségesnek ennek a felolvasását, mert ez részben döntő jelentőségű arra vonatkozólag, hogy milyen álláspontot foglalunk el mi a törvényjavaslattal szemben, részben pedig fel akarom használni ezt az al­kalmat, hogy megsemmisítsem mindazokat a vádakat, amelyeket egyesek az országban a nemzeti szocialista mozgalom ellen felhoztak. (Olvassa): »Egyesek közülük odáig mentek, hogy a nemzeti szocialista mozgalom céljául az összes nagyobb birtokok felosztását jelöltek meg. A valódi nemzeti szocializmus erről az agrárkommunizmusról természetszerűen mit­sem tud, már csak azért sem, mert a mozga­lom a magántulajdon^ elvén épült fel, bár an­nak kinövéseit, a közérdek szempontjából kor­látozandónak tartja. A mozgalom álláspontja, amelyet a hivata­los pártprogram 14. §-a tartalmaz, a követ­kező: Olyan törvényt követelünk, amely lehetővé teszi a földbirtok helyesebb eloszlásának és a fölös mezőgazdasági népesség belföldi letelepí­tésének megoldását. Magyarországnak nincse­nek gyarmatai, fölös népességét csak itthon telepítheti le.« Folytatólag a következőket tartalmazza ez az útmutatás (olvassa): »A fentiekkel ellen­kező mindennemű teória az agrárkommuniz­mus birodalmába tartozik. A nemzeti szocializmus tisztában van az­zal, hogy a nagybirtoknak is megvan — ter­mészetesen a közérdek korlátai közt — a maga közgazdasági jelentősége. Az oirosz szovjet, amely eleinte felosztotta az összes nagybirto­kokat, hamarosan kényszerülve volt népélel­mezési, valutabeszerzési stb. okokból t a nagy­birtokrendszert újra bevezetni, bár véres har­cok és kegyetlenkedések árán.« (Fábián Béla: Ez igaz!) »A német nemzeti szocializmus sem osztja fel a nagybirtokot. Az ő hivatalos álláspont­jukat a német nemzeti szocialista pártnak egy 1930 március 6-án kelt és Hitler aláírásával el­látott részletes nyilatkozata tartalmazza, amelynek 3/6. szakasza így szól: »A mezőgazdasági üzemek nagysága tekin­tetében nem lehet általános érvényű szabályt felállítani.« Népességpolitikai __ szempontból nagyszámú életképes, kisebb és középnagy­ságú parasztbirtok hír mindenekelőtt fontos­sággal. Ezek mellett azonban a nagyüzem is telje­síti a maga sajátos és szükséges feladatait és éppen ezért létjogosult, ha egészséges szám­szerű arányban fordul elő a kis- és középbir­tokok mellett. A mi agraïkommunistaink erre azzal szok­tak felelni, hogy ez igaz leheti Németország­ban, de nem szükségkép igaz MagyariOirszágon is egyúttal. Németországban más ívlszonyok vannak, stb. Ezzel szemben megállapítjuk azt, 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom