Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

2 Az országgyűlés képviselőházának 76. választókerület képviselői megbízatásáról lemond. Miután a lengyeltóti választás ellen annakidején az 1925:XXVL te. 103. Va alapján panaszt emeltek, a lemondásról a közigazgatási bíróság elnökét és a belügyminiszter urat értesítettem. Bemutatom a t. Háznak Sándor Pál képviselő úr levelét, amelyben betegsége miatt; április hó H-ig, gróf Pálffy-Daun József képviselő úr levelét, melyben egészségi okokból január hó 29-től kezdve egy hónapi, végül Györki Imre és vitéz Balogh Gábor képviselő urak leveleit, amelyben betegségükre való tekintettel egy-egy hónapi szabadságot kérnek. Javaslom, hogy a kért szabadságokat megadni méltóztassanak. (Helyeslés.) A Ház a szabadságokhoz hozzájárul. Bejelentem a t. Háznak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr betegségére való tekintettel a miniszter úr nevében és megbízásából Tasnádi Nagy András államtitkár úr a holnapi ülésünkön szóbeli választ fog adni Dinnyés Lajos képviselő úrnak a vallásaiap sárszentágotai birtoka haszonbérlői ügyében 1935. évi október hó 23-án előterjesztett interpellációjára. Bejelentem továbbá, hogy ugyancsak a holnapi ülésünkön a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr írásbeli választ ad Tobler János képviselő úrnak a postaaltisztek gazdasági helyzetének tárgyában múlt évi november hó 6-án előterjesztett, valamint az igazságügyi miniszter úr Propper Sándor képviselő úrnak a 48 órás munkahétre és a minimális munkabérekre vonatkozó miniszteri ^rendeletek végrehajtása és kiegészítése tárgyában múlt évi november hó 20-án előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a függőben lévő indítványok és interpellációk jegyzékét. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat (írom. 110, 121.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra, következik Dinnyés Lajos képviselő úr, aki beszédének elmondására múlt évi december hó 13-án tartott ülésünkön halasztást kért és kapott. Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! (Hamuk! Halljuk!) Amidőn ebben az esztendőben elsőnek van szerencsém felszólalni a képviselőházban, engedtessék meg nekem, hogy elöljáróban annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy a képviselőház ebben az esztendőben még nagyobb mértékben fogja kivenni részét abból a nemzetfenntartó és nemzetmentő munkából, amely a képviselőkre, a törvényhozás e házára hárul. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Nagyon jól tudom, hogy ebben a munkában valamennyiünknek részt kell vennünk, sokszor ellentétesek a nézőpontjaink és ellentétesek azok az utak, amelyeken járunk és sok kérdés van, amely yifa tárgya és ellentéteket idéz elő közöttünk, méltóztassék azonban meggyőződve lenni arról, hogy ha erről az oldalról hozzászólunk a szóbanforgó kérdésekhez, bennünket is magyar szívünk és magyar hitünk késztett felülése 1936 január 21-én, kedden. szólalásra, éppen a szebb magyar jövőért és ha utaink különbözőek is, a cél mindkét ereszről ugyanaz. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) Éppen ezért, midőn a hitbizományi törvényjavaslathoz hozzászólok, tisztán és kizárólag a legtárgyilagosabb hangon akarom észrevételeimet a javaslat ellen megtenni. Első mondatomban azt mondtam, hogy remélem, hogy a képviselőház intenzívebben fogja kivenni^ részét a törvényhozás, a törvények kodifikálásának munkájából, ezért azt az indítványt és gondolatot vetem fel elöljáróban: úgy képzelem ezt az intenzívebb munkálkodásunkat, hogy minden törvényjavaslatot, amelyet a kormányzat, a miniszterelnök úr megalkotni akar, vagy a Ház elé akar terjeszteni, ne a minisztériumok kezdjenek kodifikálni, hanem előbb a képviselőház illetékes bizottságai adják meg a vázát minden törvényjavaslatnak, azután menjen a minisztériumba, ott jogi és más szempontokból kodifikálják a törvényjavaslatot, kerüljön vissza a bizottságba és csak azután ide a plénumba. Ezt a gondolatot azért vagyok bátor felvetni mert általában az utóbbi esztendőkben minden törvényünknek, amely kodifikálására került, legnagyobb baja és legnagyobb hibája az volt, hogy bizonyos mértékben nem volt életszaga, — hogy így fejezzem ki magamat. Mikor az illetékes minisztériumokban, az illetékes ügyosztályokban kodifikálják a törvényeket, akkor legtöbbször a jogi szempontok az irányadók és bizonyos bürokratikus szempontok azok, amelyek rányomják a bélyegüket minden törvényjavaslatra, úgyhogy a bizottságnak akkor már, amikor már ilyen törvényjavaslat odakerül, kevés módja és lehetősége van arra, hogy bármiféle észrevételt tegyen és az esetleges hibákat ki is javíthassa. En tisztelettel csak a hitbizományi törvényjavaslat tárgyalására mutatok rá, amely a bizottságban tetemes, nagy és bizonyos értelemiben sokirányú változtatást szenvedett és merem állítani, hogyha ennek a törvényjavaslatnak kodifikálása és elindulása egy bizonyos vázba öntve a bizottságokban kezdődött volna és nem az illetékes minisztériumban és a bizottság munkája után ment volna jogi formába és jogszabályba való öntés végett a minisztériumba és onnan jött volna ívissza ,több élet volna ebben a törvényjavaslatban, mint amennyi így van benne. T. Képviselőház! A magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a hitbizomány , reformját és a telepítés kérését nem lehet különválasztani. (Egy hang a jobboldalon: Nincs különválasztva.) Erről lehet beszélni, hogyanod fog majd következni és esetleg helyt fog állani a közbeszólás, hogy nines különválasztva, jelenleg azonban a telepítőről ^sak hallomásból tud legnagyobb részünk, az én felfogásom azonban az, hogy amikép már száz évvel ezelőtt Össze volt forrva ez a probléma a telepítés kérdésével, e két kérdés ma is szorosan együvé tartozik. Ez a hitbizományi reformtervezet, amelyet van szerencsénk jelen alkalommal itt tárgyalni, ez a hitbizományi reformjavaslat a száz év előtti állapotokhoz képest is bizonyos retrográd lépést jelent. Az én álláspontom az, hogy azr egész hitbizományi rendszer és a hitbizományi intézmény elavult, régi intézmény, amelyet ezelőtt évszázadokkal létesítettek és amely évszázadokkai ezelőtt helytálló volt, a mai időkben, a XX. század