Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1936 január 28-án, kedden. 115 területtel, a XVIII. században 10 és a x XIX.. században 75 hitbizomány alakult. A területre legnagyobb hitbizomány ok a XVII. és a XVIII. században alakultak, míg a XIX. században alakult hitbizományok kisebbek voltak, ezek már Ferenc József idejére estek. Arra vonatkozólag, hogy ezekkel a hitbinyozomany-alapításokkal és hitbizomány-adományozásokkal hogyan állunk, csak egy pár példát legyen szabad felhoznom a sok közül. I. Vilmos hesseni választófejedelem és Ritter Róza, Gyula nevű természetes fia, aki az ó-sátrak császártól bárói rangot kapott és aki az 1848/49. évi forradalopi leverésében a legszomorúbb szerepet játszotta: Haynaubáró szintén kapott Magyarországon hitbizományi, mégpedig 1852-ben Szatmár megyében. Ez a hitbizioaiiány ima iisi fennáll, ennek a hitbizománynak a birtokosa Gráoban él és ott költi el vidáman azt a pénzt*, amelyet a magyar hitbizomány cselédeiből és munkásaiból ki tud préselni. Soha seam jutott neki eszébe eljönni Magyarországra. Vagy beszéljek arról a ib.itbizományról, amelyet a Kohiáryak alapítottak, és amely később a Koburgok birtokába ment át? Itt sem csekélységről, hanem meglehetősen nagy darab földről, sok ezer holdról van Szó. Ez a két-hatalmas hitbizomány több mint 41.000 katasztrális hold földet tesz ki és 1 Fülöp Józsiás herceg birtokában van. Kérdem én, mi ez? Mutasson a miniszter úr még egy népet Európáiban, amely olyan nagylelkű, mint a magyar, hogy eltűri azt, hogy a szabadságharc hőseinek gyilkosa, a legborzalmasabban — nem akarok erősebb kifejezést használni — dühöngő ember Magyarország szent földjéből hitbizományt alapítson akkor, amikor a magyar nép százezreinek egy talpalattnyi földje sincsen, A hitbizoinány-alapítások valódi célját legjobban akkor ismerjük meg, ha elolvassuk Bach Sándor báró emlékiratait. Az ötvenes évek közepén, vagy vége felé — már nem emlékszem határozottan — Bach kiadott egy művet, amelynek »Rückblick« — »Visszapillantás« — a címe. Ebiben a »Visszapillantás «-ban, amellyel azután élesen szembeszállt gróf Széchenyi István »Eine Antwort» auf den Rückblick« című művében, Bach Sándor báró eldicsekszik azzal, hogy Magyarországon az ő iniciativájára jóegynélhány hitbizomány alakult azért, hogy legyen a rebellis ómagyar ok között olyan is, aki a Gesammtmonarchie és a eentralisztikus monarchia rendszere hívének vallja, magát. Tehát akárhogyan forgatja és akárhogyan magyarázza is nekünk az igen t. igaaságügyminiszter úr, a valóság az, hogy a hitbizomány lényegileg politikai, éspedig arisztokratikus intézmény, amely a demokratikus jogállammal nem egyeztethető össze, és amely a demokratikus jogelveken felépült államokban ma már fel sem található. Ez a dolgok politikai része. Nézzük meg most már egy pillanatra, a dolgok gazdaságii részét. Kétségtelen, hogy vala-. mit* kell tenni a magyar nép elhelyezése érdekében, irrnert különben rövidesen katasztrófa, áll ibe. Egyes területeken túlzsúfolt a magyarság, képtelen megélni, a munkabérek olyan alacsonyra szálltak le, hogy azoknak ma már nincs értékük. Bekövetkezett Magyarországon is az az idő, hogy a szőlősgazdák nem kereplőkkel kergetik el a seregélyeket és az egyéb szőlőés gyümölcspusztító madarakat*, hanem embere-, ket vesznek fel erre a. célra, mert egy kereplő elkészítése, annak üzemibentartása sokkal drágább, «mintha egy embert vesznek fel, aki azután ott a határban hajkurássza, ezeket a madarakat. Olyan mélyre süllyedt a magyar föld népének munkaereje, ennek a munkaerőnek ára, ellenértéke, hogy ez ma 'már az animális életet sem biztosítja. Ezzel szemben, ha elutazunk Budapestről bármerre a Dunántúlra, mindenütt óriási területeket fogunk találni, amelyeken még véletlenül sincs egy falu sem, csak hébehóba egy-egy tanya, hébe-hóba egy-egy nagyobb istálló-terület. Miért*? Mert majdnem néptelen a, Dunántúl egyik része. Annakidején, amikor, még a háború előtt, megcsinálták a győri ágyúgyárat és probléma volt, hol kell felállítani ezt az ágyúgyárat, voltak vezérkari tisztek, akik amellett érveltek, hogy az ágyúgyárat feltétlenül Budapest környékén kell felállítani, centrális' helyen, hogy ha esetleg megtámadják az országot, minél beljebb a határtól legyen az ágyúgyár, de Budapest környékén nem találtak akkora üres területet, tehát a választás Győrre esett. Sehol Európában nem lehet akkora lőteret találni, mint amekkora lőteret a győri ágyúgyár mellett csináltak. Miért? Messzi, óriási területen se falu, se tanya, se más emberlakta vidék nincsen; Mindenütt nagybirtok, amelynek egy: része hitbizomány. A hitbizományokkal legjobban megáldott terület a Dunántúl, ahol az egyházi birtok is igen jelentékeny, sőt a hitbizományok átlagos terjedelme is ott a legnagyobb. Most még aránytalanabbá és aggályosabbá válik a hitbizományi intézmény a Dunántúlon. Ha figyelembe vesszük, hogy egyes megyék területének, Mosón, Vas és Sopron te-; rületének egynegyede, sőt ennél is több hitbizomány alá tartozik, akkor, ha egyébért nein, akkor az egészséges belső telepítés okából is ennél az előttünk fekvő törvénytervezetnél lé-* nyegesen radikálisabb törvénytervezetet ; kellett volna idehozni. ' Ezek után, azt hiszem, felesleges azt mondani, hogy mi a hitbizományok teljes eltörlésé mellett vagyunk, annál is inkább, mert igen előkelő társaságban találjuk magunkat, amikor a hitbizományok ellen harcolunk. Kezdem ott, hogy a hitbizományok legelső ellenzője és az, aki a legélesebben foglalt állást a hitbizományok ellen, Berzeviczy Gergely volt, aki Magyarországon a liberális gazdaságpolitikának volt az előfutárja. Még ma is olvasásra méltó a műve, amelyben a parasztság sorsáról 1 ír. Megrázó szavakkal írja le a magyar paraszt helyzetét és rámutat arra, hogy egyrészt a nagybirtok és az ezzel kapcsolatos hitbizomány, másrészt a magyar paraszt borzalmas elmaradottsága között megvan a kauzális nexus;; ^~ ahogy ő magát kifejezi. Beszéljek arról, hogy a reformkorszakban, amikor a magyar politikai élet kezdett az el-, nyomatás alól kivirágozni, a múlt század húszas éveiben, hány nagyszerű koponya foglalkozott a hitbizományokkal, de egyetlenegy sem volt, aki mellette szólalt volna fel? Azok között, akik Magyarország kultúráját, iparát, kereskedelmét előbbrevitték beszédeikkel, írásaikkal és cselekedeteikkel, azok között az emberek között, akik sokszor szabadságot, egészséget kockára téve harcoltak azért, hogy a magyar nép valamivel közelebb jusson a nyugathoz, valamivel közelebb jusson Európához, egyetlenegyet sem fog a miniszter; úr találni, aki valaha egy. sort írt volna a hitbizományok mellett. Ellenben Kossuth Lajos, Deák Ferenq, felsőbüki Nagy Pál, Wesselényi Miklós — még egy csomó nagy nevet mondhatnék — mind a
