Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-79

108 Az országgyűlés képviselőházának amely még a mostani mostoha viszonyok között is lehetséges. A .gazdatársadalmi életben pedig szükségét látom a társadalmi kapillaritásnak. A farezervoárból kell kinőnie nemcsak a jövő intelligenciája egy részének, hanem a jövő középbirtokossága egy részének is. Legyen meg a vérségi kapcsolat a legkisebb földmívesmunkás, a kisgazda és a középbirtokos között. A társadalmi békének, a társadalmi harmóniának előfeltétele ez, és én nagyon helyeslem, hogy az új hitbizományok létesítésénél e törvényjavaslat módot nyújt középbirtok-hitbizományok létesítésére, sőt csakis középlbirtokhitbizományok létesítésére nyújt módot. r Méltóztassanak omst figyelmükkel megajándékozni, amikor egy nagyon fontos és egyben kényes kérdésről beszélek. (Ralijuk, Halljuk!) Az új hitbizományok jövőjét illetőleg nagyon helyeslem, hogy a kevés nagy hitbizomány helyébe sok kisebb nagy- és középbirtokhitbizomány alakulása lesz lehetséges, ezeknek egy része azonban kell, hogy az ingótőke, főleg az ipari tőke értékeiben keressen elhelyezést. . A magyar ipari tőke és a magyar földbirtok-tőke között a társadalmi eredet szempontjából Magyarországon éles különbség van. Nekünk iparra szükségünk van, mert ha körültekintünk s nézzük a világ mezőgazdasági fejlődését és azokat a lehetőségeket, amelyeket Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália, Dél-Afrika és a töibhi ország felmutat, azzal tisztában kell lennünk, hogy bármiayen erőfeszítéseket is teszünk — és én vagyok az első, aki hirdetem, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a mezőgazdaság fejlesztésére és erősítésére — a távolabbi jövőben az ország lakosságának többségét a mezőgazdaság már nem fogja tudni eltartani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezért van szükség iparra. De nem a mai iparra; megállapítom ezt is. A mai ipar nagy részében még idegen a magyarságtól, és én szomorúan nézem azt, hogy amikor az utóbbi években fejlődött, ennek eredményét nem magyarok látják. É tekintetben ellent kell mondanom Farkas István t. képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy az ipar visszafejlődött, hogy az ipari forgalom visszament. Az élet éppen az ellenkezőjét mutatja ennek. Az ipar — értem alatta a nagyipart, a gyáripart — az utóbbi években nagyon erősen fejlődött. S amikor az iparfejlesztés terén az állam olyan kedvezményeket, előnyöket nyújt az iparvállalatok alapítóinak, mint amilyeneket nyújt, akkor ezen kedvezmények alapján meg lehet kívánni azt, hogy a magyarság erősetoben érdeklődjék az ipar iránt. Szomorúan látom, hogy különösen az újabban felvirágzott textilipar terén mozgékony, szorgalmas emberek, akik azonban néhány esztendővel ezelőtt még a keleti Kárpátok túlsó oldalán szerényebb viszonyok között éltek, ma már mint új vagyonos, gazdag emberek jelentkeznek. , Szívesebben látnám ezek helyében — megmondom bátran — a régi és új magyar hitbizományosokat, aklik hitbizományi tőkéjükkel belemnnének a magyar iparba és ott vezetőszerepet játszanának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar földbirtok és a magyar ipar között ilegyen vérségi ikapcsolat. Erre azért is szükség van, t. Ház, mert nekünk nagyon vi79. ülése 1936 január 24-én, pénteken. gyáznunk kell arra, hogy ha keresztény politikát hirdetünk, akkor az eredmények is legyenek keresztény eredmények. (Helyeslés jobbfelől.) Minden áldozattal erősíteni kell (mezőgazdaságunkat és különösen a kisbirtokot, ezentúl azonban az új magyar ipar egy része, — és itt értem a budapesti nagy zsúfolt ipart is — ha már súlyos kedvezményeket nyújt neki az állam, mint mondottam, menjen részben vidékre. Vidéki teïepeket ikell létesíteni hogy a válságba jutott agrár nép feleslegeknek munkájuk és kenyerük legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) En nem tartom helyes politikának, t. Ház, évről-évre belenyugodni abba, hogy inségakciót csináljunk. Teljesen igaza van Németh Imre t. barátomnak: magábanvéve nem lehet cél hangulatképet festeni w parlament ellőtt a falusi nyomorról, de javaslatokat tenni mindannyiunknak kötelességünk és én abban látom a megoldásnak egy részét, hogy menjenek az ipartelepek a vidékre is és ott adjanak munkát és kenyeret a szegény fadusi népnek. (Helyeslés a jobboldalon. — Dulin Jenő: Jó volna, ha volna valami a hitbizományi javaslatban is erre vonatkozólag!) Most pedig t. Ház, mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni, hogy néhány percet szenteljek annak a naigy szellemnek, akit nemzetünk prófétájának ismer már másfél évszázad óta a magyar nép, és akit Kossuth Lajos nevezett a: legnagyobb magyarna'k: Széchenyi István gróf szellemének. A magyar nemzetre századokon át talán a leggyümölcsözőbb hitbizomány uráról szólok, szólok pedig abból az alkalomból, hogy egy idegen író, Zarek Ottó nemrég megjelent könyvében több helyütt is megsértette Széchenyi István gróf emlékét azzal a megállapítással, hogy Széchenyi István gróf nem szerette a népet, jobbágyait gyűlölte és népgyűlölŐ volt. A nyilván cseh származású német író tájékozatlanságának akarom tulajdonítani ezeket az elírásokat, ezt a súllyos ráfogást, amelyet — tekintettel arra, hogy a könyv hazánkban is el van terjedve, eredetileg német nyelven jelent meg — szükségesnek tatrtok erről a helyről is határozottan visszautasítani. Ez a hely, amely a nemzeti közakarat megnyilatkozásának helye, kötelezve van arra, hogy Széchenyi István emlékének áldozzon és Széchenyi István emlékét megvédje. (Elénk helyeslés.) Balogh Jenő, az Akadémia volt érdemes főtitkára, hívta fel a figyelmemet erre a körülményre és ő maga, több kiváló íróval együtt, már megtette kötelességét, több helyütt megvédte Széchenyi István emlékét. Engedje meg a t. Ház, hogy ugyanezt megtehessem itt az országgyűlés előtt, az előtt az országgyűlés előtt, amely nemcsak a százéves évforduló alkalmával, hanem sokkal korábban, még Széchenyi István gróf életében is törvénybe iktatta emlékét és érdemeit. Zarek bizonyára nemi tudja, hogy mi már régen túl vagyunk azon, hogy történelmi nagyjainkat egymással szembeállítsuk. De ő nem ismerhette Széchenyi István megnyilatkozásait, Széchenyi István műveit sem. Nem akairok bővebben kitérni Széchenyi István munkáira, méltóztassék megengedni, hogy csákókét idézetet olvassak fel munkáiból. (Halljuk! Halljuk! Széchenyi a Stádiumban így nyilatkozik a jobbágyokról (olvassa): »Most nem tudom, hogy vannak jobbágyaim s nem is látom át, hogy mostani rendelkezéseink szerint