Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

316 Az országgyűlés képviselőházának 67. zat a kamarák rendszerét építette ki. Az ügy- i védi ikamara ugyan hatvanesztendős, tehát nem ' ezi a rendszer építette kii. Schandl képviselőtársam azonban hivatkozott a mérnöki kamarára és a mezőgazdasági kamarákra és azokkal öszszehasonlítva, az oirvosi kamarákat elfogadhatóiknak tartja. Ha a mezőgazdasági kamarákra vonatkozólag olyan rendelkezések volnának érvényben, «mint amilyen rendelkezések terveztetnek asz; orvosi kamarákra vonatkozólag ebben a törvényjavaslatban, — nevezetesen, ha valaki nem tud eleget tenni kamarai tagdíjfizetési kötelezettségének, akkor először nem vehet részt az önkormányzati' testület működésében, tehát jogait nem. gyakorolhatja, ha pedig még az ezután következő évben sem fizeti meg a tagdíjat, akkor orvosi praxisától is elvonhatják. — ha ugyanezt az elgondolást n mezőgazdaságra applikálta volna a t. kormány és a t. földmívelésügyi miniszter úr és a mezőgazdasági kamarákra szóló törvényjavaslatban kimondották volna, (vitéz, Benárd Ágoston: Hamis beállítás! Erre majd felelek!) hogy az a mezőgazda, aki nem fizeti meg a mezőgazdasági kamarai tagdíjat, az első évben nem vehet résizt a ikamara közgyűlésén és nem gyakorolhatja a jogait, és ha a következő évben sem fizeti be a tagdíjat, akkor megszüntetik azt a jogát, hogy gazdálkodjék saját földjén, akkor azt 'mondanám, hogy az egyenlő elbánás alapján ezt a törvényjavaslatot ebiben a vonatkozásban elfogadom. De megint^ kiváltságos állapotot teremteni a földmívesség számára, azoknak a rétegeknek számára, amely közel áll a kormányzathoz, ellenben kenyerétől megfosztani a szegény orvost (vitéz Benárd Ágoston: Tévedés!) és a praxis lehetőségét elvonni tőle a mai gazdasági viszonyok mellett: ezt én teljesen jogtalannak és ' igazságtalannak tartom, mert attól az orvostól, aki diplomáját és tudományát megszerezte, nem lehet elvonni a gyógyítási • lehetőséget azért, mert a kamarai tagdíjfizetés 'kötelezettségének nem tud eleget tenni. (Tóth Pál: Lehet, hogy nem is fogják elvenni ! — vitéz Benárd Ágoston : Egészen téves beállítás! Nem értette me.g, amit olvasott! — t Esztergályos János: Miért adnak erre lehetőséget

1

? — Farkas István: Miért kell akkor bevenni a törvénybe? — Esztergályos János: Húsz esztendőnél tovább tanul fiatal orvos és mert nem tudja megfizetni a kamarai tagdíjat, ezzel az egyszerű rendelkezéssel tönkreteszik. Ez kíméletlenség és lelketlenség. — vitéz Benárd Ágoston: Csakhogy nem így van!) Elnök: Ne méltóztassanak párhuzamos beszédeket tartani, képviselő urak! Györki Imre: T. képviselőtársam, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem veszik el a j kenyerét, hogy azzal a rendelkezéssel, csak a j lehetőség van megadva és hogy ez nem impe- J ratív rendelkezés; hiszen a törvényjavaslat bizottsági indokolása már bizonyos utalást j tartalmaz arra, hogy mi lesz majd a kamarák < álláspontja, mert máskülönben nem tudom I megérteni a javaslat indokolásának azt a ré- I szét, amely azt mondja, hogy a kamara bizo- i nyara meg fogja találni a módot arra, hogy ; az orvosok nagyobb számának megélhetését biztosítsa. Ha a munkaterület tekintetében na- j gyobb lehetőséget neon ad ez a javaslat és nem ; ad a közegészségügyi törvény változtatása ; sem, — mert erre semmi kilátás nincs• — ak- ; kor a megélhetés lehetőségének növelését csak j úgy látom, ha a jómódú orvosok ki fogják , •szorítani a keyésbbé jómódú, szegény orvoso- j kat a kamarából, s elveszik tőlük a gyógyítás í lehetőségét, (vitéz Kozma Miklós belügymi- ' ülése 1985 november 29-én, pénteken. niszter: Az a kisebbség! A kisebbség hogyan szoríthatja ki a többséget? — Farkas István: Ha nem fizetik a járulékot?! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A felett a kamara határoz! — Farkas István: Nem tud majd fizetni a kisebbség! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De a többség szegény, nem a kisebbség! — Farkas István: Azért nem fog érvényesülni, a kamarában!) Igen t. miniszter úr, én tagja vagyok a budapesti ügyvédi kamarának, ahol hasonló rendelkezés van, csakhogy az imperativ rendelkezés és ennek az imperativ rendelkezésnek következménye az, hogy évről-évre dobálják ki az ügyvédeknek egy kis részét és ha a gazdasági helyzet a t. kormány rossz gazdasági politikája folytán, tovább romlik, akkor tényleg egy exkluzív társaság lesz már a budapesti kamara is és lassan-lassan, ha ezt a törvényt életbeléptetik, exkluzív társaságok lesznek a felállítandó orvosi kamarák is. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Akkor majd a kormány közbelép annál a nagyon sokat perhorreszkált jogánál fogva, amelyet neki ez a javaslat biztosít!) Ne méltóztassék kenyérfosztó javaslatot előterjeszteni és akkor nem kell utólag közbelépő intézkedéseket tenni. (Farkas István: Mindenkinek használjon a törvény, ne csak a kormánynak! — vitéz Benárd Ágoston: Saját maga mondja, hogy jobb, mint az ügyvédeknél! Enyhébb! — Tóth Pál: Sokkal jobb! Nem imperativ!) T. Ház! Visszatérve tehát arra, hogy vájjon túlzsúfoltság van-e az orvosi karban, utalok éppen a napokban az egyetemi diáktüntetésekkel kapcsolatosan, a diákvezéreknek interv juj ára. Utalok dr. Králik Lajos vezértitkár nyilatkozatára, akivel beszélgetést folytatott az egyik lap tudósítója arról a kérdésről, hogy az, egyetemi ifjúság túlzsúfoltnak látja-e az egyetemi pályákat, igen-e, vagy sem

; Erre ez a diákvezér ezt mondja: »Tévedés, hogy túlzsúfolt lenne. Tessék körülnézni Európában; amíg Magyarországon ezer lakosra esik 1*4 egyetemi hallgató, addig Ausztriában 3-1, Csehszlovákiában 2-1, Svájcban 2-5, Németországban 1-8 és így tovább. Tulajdonképpen csak az új államokban, Lengyelországban, a balti államokban és Olaszországban kisebb az arány. Még Romániában is magasabb.« Tehát maga az egyetemi ifjúság egyik vezetője jelenti ki nyilatkozatában, hogy túlzsúfoltságról beszélni egyáltalán nem lehet és ha ehhez hozzávesszük azt az adatot, amelyre az imént már utaltam, hogy tudniillik 3,800.000 lakosa van ennek az országnak, aki orvosilag teljesen ellátatlan, akkor igenis azt a megállapítást kell tennem, hogy nem ott van a hiba, hogy az orvosok száma túlsók lenne, hanem egészen más eszközökkel kell az arányos elosztást keresztülvinni és az orvosok részére olyan egzisztenciát teremteni, amelyből magukat és családjukat becsületesen eltarthatják. Az is teljesen helytelen megállapítás, amelyet hallottam és amelyet egyébként az indokolás is tartalmaz, hogy azt mondják: a Magyarországon lévő 9000 orvos közül — kerek számot veszek — Budapestre 3868 esik, míg tehát az egész ország lakossági számarányát figyelembevéve, átlagban ezer lakosra esik egy orvos, a budapesti viszonyokat véve figyelembe, 259 lakosra esik egy orvos. E tekintetben a javaslat indokolása összehasonlítást tartalmaz az európai országok fővárosaival s ebből meg kell állapítani, hogy majdnem mindegyikben sokkal jobb az arányszám, mint Bu-