Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-59
Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1935. évi november hó 15-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : A bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Rupert Rezső, br. Vay Miklós, Sándor István, Máriássy Mihály, Esztergályos János. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: Darányi Kálmán. (As ülés kezdődött délután í óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szeder János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Esztergályos János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról fczóló törvényjavaslat (írom. 105, 114, sz.) folytatólagos tárgyalása. Elnök: Szólásra következik 1 ? Vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Eu pert Rezső! Rupert Rezső: T. Ház! Már több, mint tíz éve szeretettel foglalkoztam itt^ ezzel a problémával egy külön interpelláció keretében, amikor szolgálni akartam azt a nagy szociális érdeket, amelyet a vita szónokai is eléggé kihangsúlyoztak és amely elég jelentős is, hiszen tény az, hogy egymillió magyar ember sorsát érdekli az* hogy bor- és szőlőgazdálkodásunk sikeres legyen. Előre megfogadtam azt a tanácsot, amelyet Czermann Antal t képviselőtársam itt tegnap adott és amelyre Pinezich István t képviselőtársammal együtt példát is mutatott. Csakugyan szeretettel foglalkoztak ezzel a javaslattal. Ez azonban általában mindenkiről elmondható, azokról is, akik erről az oldalról foglalkoztak a javaslattal, mint Malasits Géza t. képviselőtársam, aki talán közvetlenül előttem iSiZiólalt fel. Általában egyetértek ezekkel a felszólaiLásokkal és mert sok mindent megvalósítva látok azokból a kívánságokból, amelyek érdekében már tíz esztendővel ezelőtt harcrakeltem, örömmel üdvözlöm a javaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek ezt az ügyet előreviszik. Csak igen kevés, bár lényeges, kérdés az, melyekben nem érthetek 1 egyet túloldalról felszólalt t. képviselőtársaimmal. Ilyen például azv hogy ők valamikép a helyes megoldást a bortúltermelés megakadályozásában látják, de még velük is talán annyiban egyetértek, hogy bortúltermelés csakugyan ne leKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IV. gyen, csak ne fajuljon el ez az irányzat, ez a tendencia azután odáig, hogy szőlőtúltermelés, gyümölcstúltermelés se legyen, mert ez hadd legyen. Ennek megoldása azután nem az, hogy törvényes intézkedést hozunk, kivágatjuk a sízőlőt, vagy pedig a bort a Dunába öntjük, hanem legyen megoldása az, hogy a sízociális jólétet, a vásárlóiképességet annyira fokozzuk, hogy az ország felvehesse ezt a termelést, amellyel mi most bajlódunk és amellyel szemben egyik-másik képviselőtársam örömének adott kifejezést, hogy néha ez a túltermelés nem sikerül és akkor, hála Istennek, van ára a bornak. Ha az ország lakosságának lesz vásárlóképessége, akkor nem lesz túltermelés. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha az igazi, amit Czermann Antal t. képviselőtársam mond, ha a magyar kisgyermekek, az az 1,200.000 gyermek évente fejenként 10 kilogramm szőlőt elfogyaszthat, akkor ez 40.000 hektoliter bortól tehermentesítene bennünket. Dehát folytassuk ezt a számtani műveletet. Az az 1,200.000 kisgyermek ne 10 kilogrammot fogyaszthasson egy esztendőben, hanem 30 kilogrammot, sőt ehessen meg ennek az országnak nyolcmilliónyi népességéből mindenki fejenkint legalább 30 kilogrammot. Hiszen talán annak a kisgyermeknek, de még a felnőtt embernek is a legjobb reggelije és vacsorája a szőlő; ha valaki szőlőből jóllakhatik, annál tökéletesebb étkezést el sem lehet képzelni. Sajnos, ebben a tekintetben, hogy úgy mondjam, a mi gasztronómiai gusztusunk nem igen fejlett, mert szomorúan kell megállapítani, hogy különösen a földmívelőnép nem túlságosan szereti a szőlőt. (Buchinger Manó: Nincs is hozzá pénze!) A magam pátriájában, a Somlón találtam akárhány embert, aki szüretig két szem szőlőt sem evett meg. Valahogy másképpen rendeződik be a gyomruk s mint ahogy ők mondják, nem veszi be a szőlőt, csak hámozva. Ehhez hozzá lehetne pedig szoktatni és nevelni a népet, hogy szeresse a szőlőt; csak azután meg is tudja becsülni. (Buchinger Manó: Ez a fontos!) ! Ez a javaslat lehet igen jó gazdasági életünk egy részletkérdésének elintézésére, de sajnos, sikere nincsen biztosítva, ha az általános jólét a jószándékú minisztert ebben a tekintetben nem segíti. Itt van Budapest. Tényleg a 11
