Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

64 Az országgyűlés képviselőházának 58, szültünk erre, ez elkedvetlenítően hat és a borfogyasztásra is kellemetlen hatása van. Kívánatos volna ennek a kérdésnek programmszerű rendezése. A történelmi borvidékek számára fix napokat kellene megállapítani, hogy akkor azután gondoskodás történhessék arról, hogy megfelelő szerelvények álljanak rendelkezésre és más vidékekre, amelyek nem borvidékek, ugyanakkor ne menesszenek filléres vonatokat. Ez a tiszteletteljes kérésem a bornapokkal kapcsolatban. r , , Csak nevén nevezem a gyermeket és sajnálom, hogy nincs időm arra, hogy ezt a gondolatot kifejtsem, de a borkereskedelemnek és a borfogyasztásnak nagy érdeke volna a hitelkérdés rendezése. (Ügy van! Ügy van!) Hogyan képzelem a hitelkérdés rendezését? A hitelre rá van utalva a kereskedő, de rá van utalva a termelő is. A hitelkérdés rendezését borközraktár létesítésében és a borvarransok lombardképességének a Nemzeti Bank által való elismerésében találom. Erre már volt példa. Az első pillanatra talán mindenki megijed, ha hallja, a békében azonban Ausztriában megvolt ez és Bécsben a varráns az osztrák-magyar bank megfelelő hitelt folyósított. A budapesti főintézetnél viszont a borvarráns nem volt lombardképes, ennélfogva az egész exportkereskedelem áttolódott Ausztriába, a magyar borkereskedelem nem tudott megerősödni és ez az egyik oka volt annak, hogy az összeomlás és az osztrák piac elvesztése után a magyar borkereskedelem elsorvadt. Ennek kapcsán még sok mindenről kellene beszélnem {Halljuk! Halljuk!), de most csak azt említem meg, (hogy amikor a borkérdés érdemleges rendezéséről beszélünk, gondolnunk kell arra is, hogy egyszer a hitelkérdés is a szőnyegre kerüljön és hogy a múlt példáin okulva, igyekezzünk a magyar bortermelést és kereskedelmet a hitel áldásaiban részesíteni. T. Ház! Szőlőtermelésünk válságának kiküszöbölését még több törvényhozási rendelkezés fogja csak teljes egészében megvalósítani. Az a meggyőződésem, hogy az ország ezt a bajt is^ ki fogja állni. A szőlő kényes növény, termelése sok bajjal jár. Éppen ezért nagyon sok katasztrófa sújtotta a szőlőtermelőket. Az első nagy katasztrófa, amely úgyszólván teljesen elpuszította a zsenge magyar szőlőtermelést, a tatárjárás volt. Ekkor Béla királyunk olasz szőlőművelőket és új fajtákat hozatott be és gondoskodott a szőlőtermelés felújításáról. Az olasz rizling, a bakator és a furmint hirdeti bölcs királyunk tevékenységét a szőlőfelujítás terén. A második nagy csapás a török hódoltság „volt. A török hódoltság alatt elpusztultak szőlőink és annak megszűnése után, amilyen nehezen regenerálódott az ország, olyan nehezen újult fel és kapott életre a szőlőtermelés is, — de csak Széchenyi István idejében és az ő buzgolkodására. A harmadik nagy csapás a fillokszéra volt, amikor a szűkebb Magyarországon — tehát a társasországok nélkül — 350.000 katasztrális hold pusztult el. Amikor az ország első ^ijedtségéből magáhoztért, új tudással, de a ^szőlőnek régi szeretetével megkezdte a szőlőújítást, amelynek eredménye a tökéletesebb termelés volt. Ennek a sikernek igazi hőse a halhatatlan emlékű Darányi Ignác. Most a trianoni béke folytán került katasztrofális helyzetbe gazdasági alapon a szőlőtermelés. Ennek meggyógyítása, ennek a katasztrófának elhárítása a földművelésügyi miniszter úr felülése 1935 november U~én, csütörtökön. adata, aki nagy elődjének és rokonának mintájára igazi szakszerűséggel és ügyszeretettel fogta meg ezt a kérdést és készítette el a törvényjavaslatot. (EUnk éljenzés és taps a jobboldalon és >a középen.) A legmélyebb tisztelettel és a legnagyobb bizalommal a földmívelésügyi miniszter úr személye iránt fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés és iapS a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém az országos villamosítás tájékoztatóterve tárgyában jelentésemet tisztelettel beterjeszteni. Kérem a 1 Képviselőházat, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz utasítani, méltóztassék. Elnök: Az iparügyi miniszter úr által most benyújtott jelentést a Ház kinyomatja szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza. Malasits Géza: T. Képviselőház! Én a szőlőés borgazdaság tekintetében nem lévén olyan előkelő szakember, mint előttem szólott t. képviselőtársam, (Felkiáltások jobb felől: Azt elhisszük! — Mozgás.) ennélfogva meglehetősen hosszúra nyúlt beszédének csak néhány részletére akarok felelni. (Halljuk! jobb felől.) Azt mondta a képviselő úr, hogy Magyarországon 1,150.000 iskolásgyermek van és ha valamelyes propagandával oda tudnánk hatni, hogy ezeknek az iskolásgyermekeknek mindegyike egy-egy ősszel legalább tíz kilogramm szőlőt fogyasszon, ez egymaga már rengeteg sokat segítene a szőlőgazdaságon. (Farkas 1st» ván: Tegyék olcsóbbá a szőlőt!) Az, hogy az iskolasffyermekek szőlőt egyenek, nem propaganda kérdése, hanem gazdasági kérdés. (Űgnt van! a szélsőbáloldalon.) Ezek a gyermekek szívesen ennének szőlőt, szüleik nedig szívesen vásárolnának gyermekeiknek szőlőt; a baj ott van, hogy az 1,150,000 gyermek szülőjének legtöbbje olyan nyomorúságos viszonyok között él, hogy boldog, ha kenyeret tud gyermekének kezébe adni, nemhogy szőlőt tudna neki vásárolni. A mai kereseti viszonyok mellett különösen, ami a városi lakossáa-ot illeti, a városi lakosság nyomorúságos kereseti viszonyai mellett, a szőlőt alig tudja megvásárolni, noha a szőlőss-azdák szempontjából a szőlő olcsó. A termelők nem azért hoznak Budapestre borszőlőt, mert nekik így tetszik vagy mintha nem szeretnék csemegeszőlőre átojtani a vesszőket, hanem egyszerűen azért, mert a csemegeszőlőnek nagyobb az ára és ezt Budauesten a közönség megvásárolni nem

t tudja. Exportra nem tud annyi kimenni, mint ameunvit termelnének, ha mindenki, akinek borszőlője van, átoitaná csemegeszőlőre, ezért has-vják usrv, amint van és olcsón beb ózzák a városba, mert ez még valahogy elkel. A baj tehát ott van hoQ'v ö-azdasáerilaíí «•yenae a városi lakosság vásárlókénessésre és "!Z $% oka annak, hogy a szőlőfogyasztás olyan keves. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A másik, amit a képviselő úr mondott és amiben uervancsak télies mértékben israzat adok neki, a törkölybor kérdése. Kétségtelen, hogy