Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

60 Az országgyűlés képviselőházának 58. így sincs meg a paritás. Ha azonban a pénzügyminisztérium a törkölypálinka dezaromatizálására vonatkozó rendeletet nem helyezi hatályon kívül, akkor természetszerűleg teljesen ki van zárva az, hogy a törkölypálinkát ilyen célokra fel lehessen használni. A szeszgyártással kapcsolatos mezőgazdasági ipar az, amely országunkban elsősorban igényelheti azt, hogy érvényesüljön, hogy létezzék, hogy közönségünket és fogyasztásunkat szolgálja. Éppen ezért kívántam a borecetiparra rámutatni és a földmívelésügyi miniszter úr megértő támogatását ebben a kérdésben is^ kérni. Az a körülmény, hogy a. törkölypalinkát a dezaromatizálási rendelet következtében nem lehet felhasználni a borecet készítéséhez szükséges bor avinálásra, visszahat a törköly forgalmára és feldolgozására is. A mai súlyos 'adóterhek mellett nagyon sokszor nem főzik ki a törkölyt és azt inkább trágyának használják fel, holott éppen a minőségi termelési vidékeken a törkölynek még igen kiváló tartalma vam úgyhogy annak ilyen módon való felhasználása nemzetgazdasági szempontból veszteséget jelent. Nem akarom ezt a kérdést részletesebben taglalni, mert úgy gondolom, hogy majd a szesztörvény tárgyalásánál rátérünk ezekre a kérdésekre is. Most csak azt jegyzem meg, hogy amennyiben a törkölypálinkát avinálási célokra is fel lehetne használni, bizonyára nagyobb kereslet jelentkeznék a törkölypálinka iránt és akkor a törkölyfőzés is gazdaságosabb volna a gazdák számára, mert hiszen végeredményben az ő érdekükben kívántam ezt a kérdést taglalni. Engedélyezi a törvényjavaslat a misztella készítését. Ez külföldön, Spanyolországban és Franciaországban van forgalomban és a délvidéki édes, de gyenge minőségű borokat hivatott pótolni. Ezzel a misztellával szemben felmerült az az aggodalom, hogy a külföldön alkalmas lesz arra, hogy a magyar pecsenyeborok hírnevét veszélyeztesse. De a pénzügyi bizottságban kapott felvilágosítás teljesen megnyugtatott bennünket ebben a tekintetben, mert hiszen ezek^ szerint a misztella, vagyis a fojtott must tulajdonképpen exportcélokat szolgál és tisztán abból a szempontból szolgálja ezeket a célokat, hogy a külföldön az ürmös feldolgozására nyersanyagot szolgáltasson. Miután a misztellával együtt a borpárlat exportjára is alkalom kínálkozik, ennek bevezetését nem lehet kifogásolni, a. végrehajtási utasításban azonban gondoskodni kell arról, hogy megtévesztések ezen a téren még sem történhessenek és ezért a misztella megfelelő megjelöléssel kerüljön forgalomba. Egyúttal gondoskodni kellene arról is, hogy a belföldön viszont ne kerüljön forgalomba, mert erre a belföldön semmi szükség nincs. Célszerű rendelkezés a kénezés mértékhatárának felemelése. A mustok és az édesborok honzeryálásánál erre nagy szükség van és ennek segítségével talán a városi lakosság több mustot élvezhet, több must fogyasztásához juthat, ami ugyancsak kívánatos volna. A kálium metabisulfit használatának az engedélyezése ugyancsak új rendelkezés, bár ennek a használata már régebben folyamatban van, hiszen Németországban már régen használják. Az a nagy előnye megvan, hogy pasztilla alakjában kerül forgalomba és így tévedés úgyszólván ki van zárva, mert még a legkevésbbé képzett ember is egészen precíze meg ülése 1935 november 14-én, csütörtökön. tudja határozni, Ihogy a bormennyiséghez viszonyítva mennyi kénezőszerre van szüksége. Az ezen rendelkezéssel szemben jelentkező kihágások szigorú büntetését erősen kifogásolja a borkereskedelem. Nevezetesen, kifogásolja a törvényjavaslat 50. §-át, amely igen szigorú büntetést állapít meg az e rendelkezés ellen vétőkkel szemben, holott a borkereskedők azt állítják, hogy kisebb eltérések mégis lehetségesek a leggondosabb kezelés mellett is. Azt hiszem, hogy ebben a borkereskedelemnek van is egy kis igazsága. A nappkban a fémjelzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondottam, hogy az abban foglalt egyes rendelkezések tekintetében bizonyos remédiumokra lesz szükség. Azt hiszem, hogy a konzerváló szerek használatánál is lehetne a borkereskedelem kívánságának megfelelően egy ilyen kis remédiumot engedélyezni. Igen fontos rendelkezése a törvényjavaslatnak a közfogyasztás céljaira forgalomba hozott borok szesztartalmának l 9%-ban való megállapítása. Ezt több oldalról kifogásolták. Magam is olvastam egy cikket, illetőleg egy kritikát arról, hogy a kisbirtokos szőlőtermelők súlyos sérelem-nek tartják ezt a rendelkezést. Pedig ha arra gondolunk, hogy minden törekvés odairányul, hogy az árak nemileg emeltessenek, javíttassanak, akkor ezt az intézkedést a gazdatársadalom nem veheti sérelmesnek, sőt el kell ismernie, hogy ez az ő érdekében történik, amint ezt a külföldi törvényhozásokban is mindenütt megtaláljuk. Az egészen gyenge minőségű borok ugyanis — amelyek különben, hála Istennek, nálunk egészen kis mértékben teremnek — módot nyújtanak arra, hogy velük lehígittassanak a jobb minőségű borok, erre pedig semmi szükség nincs akkor, amikor olyan sok kiváló, jó minőségű borunk van. T. Ház! Felmerült az a kérdés is, hogy mi történjék ezekkel az alacsonyfokú ; borokkal. Ezek az alacsonyfokú borok tulajdonképpen kiváló exportcikkek. A törvényjavaslat nem tiltja, hogy a kereskedők megvásárolhassák ezeket a borokat, csak közforgalomba nem hoz' hatják őket. Mindenesetre meg van engedve — és ma is ez a gyakorlat — ezeknek a boroknak export céljaira való megvásárlása. Az exportkereskedelem szinte keresi ezeket az alacsonyfokú borokat, mert ezeknek a borpárlattal 22%-ra való feljavításával a boron keresztül tulajdonképpen borpárlatot tud Németországba exportálni. Az az aggodalom tehát, hogy ezek teljesen értéktelen és teljesen forgalmon kívül helyezett borok lesznek, téves és helytelen, mert ha arra gondolunk, hogy a direkttermő amerikai^ szőlőfajták előbbutóbb eltűnnek a termelés színteréről, akkor tulajdonképpen nem is lesz más borunk, mint ezek az alacsonyfokú borok, amelyek ezt az exportot szolgálhatják a borpárlat exportjával kapcsolatosan. Ugyancsak a kisgazdaérdekek védelmében kifogásolta több felszólaló a törkölyborra, vonatkozó rendelkezéseket. Bizonyos szigorítás van a törvényjavaslatban erre vonatkozólag és ezt igen sokan kifogásolták. Amikor a katasztrális borárakkal szemben emelésre gondolunk, akkor megengedi azt, hogy vízzel állítassák elő élvezeti bor, élvezeti cikk, - ez máris egy anomália. Ha a törvény ezt mégis megengedi, nem tudom elképzelni, hogy hol van itt a sérelem: Mondottam, hogy körülbelül <90%-a a szőlőbirtokoknak egy katasztrális holdon aluli bír-