Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1985 november lh-én, csütörtökön. 57 keretén belül. A szőlőművelésben a család minden tagjának munkaereje szerencsésen érvényesül, aprajának, nagyjának. A szőlőművelés tele van aggodalommal és gonddal és ebben a család minden tagja részesedik. Ez a nagy gond összekapcsolja a családot a természettel, a földdel és ez a kapcsolat, amely életet, megélhetést ad, érleli ki ennek a társadalomnak vallásos, hazafias,- konzervatív lelkületét. A szőlőt megtartani csak úgy máról-holnapra vásárlással, kereskedelmi alapon nem lehet. A szőlő fenntartásához sok munka, sok türelem, sok áldozat kell. A szőlő fenntartásához az kell, hogy nemzedékek foglalkozzanak vele, hogy tradíció, nélkülözhetetlen szükség legyen. Csak az ilyen kapcsolat, amely lelki értéket termel ki, tette lehetővé, hogy a magyar szőlőtermelést a legnehezebb viszonyok között, még a 12 filléres ár mellett is meg tudták nívóján tartani, de meg tudták tartani a jégveréssel és mindenféle természeti csapásokkal szemben és megadták a földnek, a szőlőnek a művelést, mindennemű szükségletét, csak hogy a jövő számára alkosson és teremtsen. Ez adja a jellemzőjét a szőlősgazdatársadalomnak, ez adja azt, hogy nemcsak a nemzeti termelés szempontjából állunk egy értékes társadalommal szemben, hanem igenis, a maga nemzeties, hazafias, konzervatív lelkületénél fogja is rászolgált ez a társadalom arra, hogy a kormány megfelelő módon gondoskodjék jogos érdekeinek kielégítéséről. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a szőlőművelés, amelyet nagy vonásokban kíséreltem meg ismertetni, jutott tehát katasztrofális helyzetbe, az exportpiacok elvesztése, az autarchikus berendezkedés folytán. Elz nem máról holnapra szóló jelenség, ezeket a dolgokat átépíteni, átalakítani még akkor is nehéz volna, ha ennek nem volna annyi tengernyi akadálya, mint amennyi van. Egészen nyíltan szembe kell nézni a tényekkel, mert egy állandósított helyzettel állunk szemben ebben a pillanatban. Tény az, hogy évi bortermésünk 13 évi átlag alapján 3,800.000 hektolitert tesz ki, ezzel szemben évi fogyasztásunk a legjobb esetben 1

2 400.000—2 700.000 hektoliter közt mozog, szerényen számítva tehát 1 millió hektoliter felesleggel kell számolnunk. Jöhetnek természetesen gyengébb hozamú évek és vannak úgynevezett nagy termések is. Ilyen nagy termes volt 1922-ben és 1923-ban, amikor az évi termé» 4,600.000 hektoliterre rúgott. De a gyenge ter mések kiegyenlítik a nagytermések hozamát és végeredményben mégis csak számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy túltermeléssel á'íunk szemben. Miképen védekezzünk ezzel a túltermeléssel szemben*? A szőlőterület további szertelen telepítését természetszerűen meg kell á'Htanunk. A feltétlen szőlőtalajok és a történelmi szőlőtalajok figyelembevétele mellett egy termelési tervet kell felállítani, amelybe fokoza tosan a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek bekapcsoltassanak. A minőségi terme lés, a csemegeszőlőtermelés mind módot szolgáltat arra, hogy a fogyasztás és a termelés valamiképpen összhangba kerüljön. Elhangzott itt a vita során az a kijelentés, hogy a feltétlen szőlőterületek további telepítését elő kellene mozdítani adómentességi ' kedvezmények engedélyezésével. Végeredményében ez megint csak a termelés fejlesztését — bár minőségi alapon — jelenti és bizonyos adókedvezmények így is biztosítva vannak. Én ezzel szemben felhívom az érdekelt társadalom figyelmét arra, hogy talán nagyobb gondot fordítson a gyümölcstermelésre és ezeket a területeket, amelyek kiválóan alkalmasak gyümölcstermelésre, gyümölcsfák telepítésére, inkább ezekre a célokra kapcsolja be a termelés szempontjából. Hiszen ezen a téren sok minden történt. A magyar kormány is igyekezett a gyümölcsfatelepítést előmozdítani és az 1929/30. évben 600.000 darab kedvezményes áru gyümölcsfát osztott ki, az úgynevezett telepítési kölcsönből 2000 katasztrális holdat telepített, ugyanekkor 200,000 fát adott igen kedvezményes^ áron telepítésre. A magyar faiskolakultúra olyan magas nívón áll, hogy minden szükségletet ma olcsó áron ki tud elégíteni. Tapasztalásból mondhatom ezt. Ha nézzük a statisztikát, hogy mit jelent a gyümölcstermelés egyes helyeken, ahol nagyobb lendületet tudott venni, erre vonatkozólag csak azt említem meg, hogy Nagykőrös 1934-ben 1,166.180 pengőt vett be kizárólag a gyümölcstermelésből. A szőlősgazda társadalom a maga mesterségénél fogva, amely annyi figyelmet, annyi tudást és annyi szorgalmat igényel, egészen közel áll a gyümölcstermeléshez, nincs tehát semmi akadálya annak, hogy jobban kapcsolódjék bele a gyümölcstermelésbe, amely újabban a vitaminelméletek folytán igazán elsőrendű szükségletté vált. Sajnos azonban nincs elég gyümölcsünk. Aki az ország különböző helyein és vidékein megfigyeli a gyümölcstermeléssel kapcsolatos állapotokat, annak meg kell állapítania, hogy ma a gyümölcsfogyasztás, a gyümölcs magas áránál fogva még luxus számba megy, (Ügy van! Ügy van!), pedig akkor volna boldog az ország, ha a gyümölcs tömegcikké válnék és az okszerű gazdálkodás folytán olyan hatalmas mennyiségben állna rendelkezésre, hogy minden ember hozzájuthatna az őszibarackhoz, a sárgabarackhoz, vagy a szilvához. Magamról tudom és nyugodtan mondhatom, hogy a nagy, vagy a kistermelés között lényegileg különbség nincs, mert a termelőnek a kisebb termelés is kifizetődik, vagyis mindegyik termelési mód meghozza a gazdálkodás terén az eredményt. T. Ház! A gyümölcstermelés terjedésének talán egyetlen komoly akadálya a drága permetezőszerekben keresendő. (Ügy van! Ügy van!) Mindez — remélem — a hegyközségi törvény tárgyalása kapcsán kerül majd sorra s azért erről most részletesen beszélni nem akarok. Csak a szőlőtermelés kapcsán kívántam hangsúlyozni, hogy igenis, tessék a szőlősgazdáknak a gyümölcstermelésre rátérni — ezt a saját kerületemben is hirdetem nap- nap után — és láttam is eseteket, amikor 20—30 kat. hold szőlőterületet beültettek 10 méteres sortávolságban almafákkal, amelyek már rövidesen szép és nagy termést fognak szolgáltatni. A szerencsés kapcsolatnak, a szerencsés öszszeházasításnak egy remek példája Csókakő nemes községe. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a kiesfekvésű, szép, romantikus község a maga gyönyörű várával, hegységével, erdejével és túristaházával nemcsak menedéket ad. nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem bőségesen ellátja a kirándulókat zamatos körtével és almával. (Ügy van! Ügy van!( Es mondhatom, hogy ebben az évben is, amikor nagy fagykár volt, láttam Csókakő községben nagy számban olyan almafákat, amelyeken több volt a gyümölcs, mint a levél. A gyümölcstermelés nagyszerű bevételt és jövedelmet biztosít ennek a községnek. Ez a község mindig megértette azt, hogy mi a jelentősége a gyümölcstermelésnek és csak a szervezésre vár, hogy szélesebb" alapokra fektetve termelését, résztvegyen az ország gyümölcsellátásában.