Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-74

530 Az országgyűlés képviselőházának TÁ széről ä javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a fcözépen.) Elnök: Szólásra következik vitéz Roszner István báró képviselő úr. vitéz br. Roszner István: T, Ház! • Amidőn ebben az adventi ünnepi hangulatban felszólalok, meg 'kell emlékeznem arról, hogy hiába — nincs szebb a szeretetnél és a békességnél; s ha megnézem odaát azokat a képviselői padsorokat, amelyek oly gyönyörű üresen sorakoznak előttünk, akkor megértem, hogy, hiszen az ellenzék a nyáron annyi récét nevelt, kell tehát most neki idő arra, hogy azt meg is egye. (Derültség a jobboldalon.) Én ezek folytán teljesen a baráti szeretet hangulatának megfelelően kívánok beszélni, mondjuk úgy, hogy tárgyilagosan. Az előttünk fekvő hitbizományi törvényjavaslat beterjesztésével a kormány egy közkívánalomnak tett eleget. Magának a reformnak szükségessége már 150 év óta foglalkoztatja a, magyar közvéleményt és hogy erre a mai napig nem került sor, ez bizonyítja, hogy a liberális gazdasági rend bukására és egy új világnézet előtérbelépésére volt szükség, hogy ezt a magántulajdon elvének tiszteletbentartása mellett konzervatív alapon lehessen megoldani. Ez a törvényjavaslat, mely alapjában véve szorosan összefügg az ezt követő telepítési törvényjavaslattal, természetszerűleg felébresztette a közvéleménynek azt az érdeklődését, amely mindennemű birtokpolitikai meg- ! mozdulásnál jelentkezni szokott. Mind a bizottsági tárgyaláskor, mind a politikamentesnek mondott előadások és nyomtatványok révén módunkban állott betekintést nyerni a törvényjavaslattal szemben támasztott igények dzsungeljébe. Itt mindenekelőtt reflektálni kívánok egy tegnapi beszédre, a szociáldemokratapart részéről elhangzott felszólalásra. A törvényjavaslat intencióit a szociáldemokratapárt mindenekelőtt politikai okokból utasítja el. Elutasítja azért, mert szerinte a hitbizományi rendszer egy a múlt időből, a középkorból reánk maradt feudális intézmény, amely nem tartható fenn. de legkevésbbé gyarapítható új bitbizományokkal. Ez korántsem jelenti azt, hogy a szociáldemokrácia, mint olyan, nagybirtokellenes, sőt Marx óta a szociáldemokraták min- ; denkor kizárólag a nagybirtokban látták a racionális üzem helyes irányát. Midőn tehát a szociáldemokraták a hitbizományi rendszert támadiák, nem a nagybirtokot támadják. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) ök ezt a rendszert fenn akarják tartani, csak azzal a különbséggel, hogy nem magántulajdonban, hanem a közösség kezében, termelő szövetkezetek által kezelve. (Buchinger Manó: Helyes!) Amikor ök a hitbizományi rendszer megszüntetését kívánják, ezzel nem a magyar parasztságot akarják erősíteni, hiszen az ő államideológiájuk szerint a parasztság, az erős parasztság á legerősebb ellenállást jelenti az ő célkitűzéseik irányában. Ök a parasztbirtokban égy maradi, konzervatív, életképtelen intézményt látnak, amelynek pusztulását a legutóbbi időkig biztosra vették. A »Kapital« Marx halála után megjelent harmadik kötetének agrárpolitikai fejtegetéseitől kezdve az 1921. évi görJitzi Py°5" rammig mindenütt mint vörösfonál húzódik végig ez a felfogás. Csak midőn a háború utáni t. ülése 1935 december 13-án, pénteken. években kénytelenek voltak látni, hogy ideáikban tévedtek, hogy Oroszországban a bolseviki kormány (tíucn±nger Manó: Csupa tévedési) agrárpolitikai célkitűzései csődöt mondottak a parasztság ellenállásán, akkor beláttak azt, hogy a parasztság egy rendkívül erős nemzetalkotó elem, amelynek bástyafalán minden szocialista és kommunista törekvés megtörik. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. — Buchinger Manó: Báró úr, sohasem hallotta Eduard Dávidnak a nevét? Soha?) Most jön! (Derültség.) A háború után kettévált a szocialista agrárpolitika iránya. Kautsky az eredeti marxista elveket vallja, míg Eduard Dávid »Sozialismus und Landwirtschaft« című könyvében lándzsát tört a kisbirtok jelentősége mellett. Elismerem, hogy amikor önök 1930-ban a Mónus Illés által ellenjegyzett agrárprogrammjukat kiadták, abba is belevették azt. hogy a törpebirtokost, a kisembert igenis földhöz kell juttatni, de — ott van a »de« — a termelőszövetkezetek előtérbejuttatásával, amit minden nagybirtok konfiskálása mellett önök szerint figyelembe kell venni. (Buchinger Manó: Az is volna olyan jó, mint a hitbizományi) Ezt a termelőszövetkezeti rendszert in prakticem 1918/19 telén és tavaszán volt szerencsénk végigcsinálni s így tudjuk, miről van itt szó s így, midőn ezt a szociáldemokrata álláspontot bírálat tárgyává tesszük, meg kell állapítanunk azt, hogy ennek hirdetői a forradalmi kisajátítás alapján, a nemzeti gondolattól teljesen mentesen, kizárólag a földnek, mint hatalmi eszköznek, birtokbavételére törekszenek. Ami pedig a kisemberek földhözjuttatását illeti, nyugodtan ígérhetik, mert nagyon jól tudják, ami az Internacionálénak Becker-féle genfi kiáltványában is benne van, tudniillik az, hogy a kisbirtokos előbb-utóbb úgyis csak névleges tulajdonosává válik saját földjének, mert eladósodik és ha más védelemben nem részesül, boldogan fogja élvezni azt, hogy a termelőszövetkezet karjaiba fogja őt terelni. A szociáldemokraták •*— hangsúlyozom — konzer vatívak, (Gr. Festetics Domonkos: Jó burzsoák!) éppen olyan konzervatívak, mint Matolcsy könyve és azt mondják, hogy megengedjük az 500 holdas birtokmaximumot. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ők a na gyobb parasztbirtokot és középbirtokokat megengedik. De benne van az ő programmjukban a progresszív adóztatás és a kis hamisak nem árulják el annak kulcsát. Ök csak abból indulnak ki, hogy a progresszív adóztatással le lehet mindenkit törni, ha még olyan ellentálló is. Beérik azzal, hogy ők megkapják a gyümölcsöt és megmaradjon a tulajdonosnak a héjjá, mert attól úgyis felkopik az álla. (Derültség.) Különben vannak itt nekem nagyon kedves citátumaim. Remélem, tekintettel arra, hogy Marxról van szó, állva és áhítattal hallgatják. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Felállni!) Van Marxnak egy gyönyörű mondása. Tegnap tudniillik Takács Ferenc a magyar parasztság mellett tört lándzsát, így ez aproposból van. Azt mondja Marx (olvassa): »A parasztgazdaság a legnaplopóbb és legirracio nálisabb üzem, nem jobb ennél a paraszt maga sem.« Egy kedves idézet Bebelből (olvassa): »Újból beigazolódik itt, hogy parasztságunknál önzőbb, kíméletlenebb, durvább és egyben korlátoltabb osztály nincs. Aki tehát a visszafejlődést szereti, aki a kielégülését találja meg