Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

520 Az országgyűlés képviselőházának 7$. munkás tagdíját, akkor majd meg tud élni! — Györki Imre: Ennyi ésszel esak borászati felügyelő lehet valaki!) A nagybirtokon uralkodó lakásviszonyok­ról megdöbbentő képet kap az ember, ha le­megy a nagybirtokra. Nem kivételek a hit­bizományi birtokok sem. Megdöbbentő képet nyer az ember nemcsak a munkaviszonyokról, de nemzetgazdasági szempontból, az adózás szempontjából is. Az állam legfontosabb érde­kének szempontjából vájjon hogyan néz ki ez a kérdés? Kerék Mihály írja, akit azt hiszem, önök sem tagadnak meg, hogy a kisbirtokos Orosháza húszezer hold után csaknem egy­millió pengő évi adót fizet, az egyharmaddal nagyobb kincstári birtok, Mezőhegyes évi adója 250.000 pengő. Csongrád megyében, ahol a nagybirtok 33 százaléknyi, az egy adózóra eső földadó 12-62 pengő, Hódmezővásárhelyen, a kisbirtokokosvárosban, az egy adózóra eső földadó 20'95 pengő. A kisbirtokos Hódmezővásárhely 132.000 katasztrális holdon eltart 60.000 lelket, 'köz­tük orvosokat, körülbelül száz orvost, ügyvéde­ket,^ tisztviselőket, tanítókat, tanárokat, tehát az értelmiségi réteghez tartozókat is, a kisipa­rosok ezreit és kereskedőket, mindenféle fog­lalkozási ágbelieket, ezzel szemben Sövény­házánaik 55.560 katasztrális holdján 7330 lélek él. {vitéz Roszner István báró: Akkor hasonlítsa össze a munkás lakását és a gyárat! A gyár improduktív) Az alig kétszerannyival na gyobb Hódmezővásárhelyen 60.000 lélek él, Sö­vényházán pedig a nagybirtokon 7330 lélek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Exportálja termékeit!) Exportálja termékeit és exportálja a birtoka szélén lévő községekből Hódmező­vásárhelyre a munkásokat is. Nyári ILdőben nagymennyiségű búzát visznek el éppen a Pal­lavicini-birtok szélén lévő községekbe, Sándor­falvára és a többi községekbe, Hódmezővásár­helyről az arató- és cséplőmunkások és ami még szomorúbb, a kisbirtokos Hódmezővásár­helyen mint állandó bérlenyomók jelentkeznek és rontják a hódmezővásárhelyi- béreket. A kataszteri tiszta jövedelem Hódmező­vásárhelyen holdanként átlagosan véve 14—15 korona körül mozog, a Pallavicini-féle hitbizo­mánynak pedig, mint kiszámítottam, 7*5 korona a holdankénti kataszteri tiszta jövedelme. Ez* lényeges az adózásnál. Azt hiszem, ezt senki sem vonja kétségbe, ez élénken rávilágít a hely­zetre, nem is beszélve arról, hogy az útadó is alacsonyabb Csongrád megyében, mint Hód­mezővásárhelyen, alacsonyabb az országos be­tegápolási pótadó kulcsa és általában aiz 1 adó­nemek, a vármegyei pótadó is lényegesen ke­vesebb, (vitéz Kő József: Hódmezővásárhelyen nincs vármegyei pótadó! Ott városi adó van!) Szóval a kisbirtok teljesítőkép esebb, mint a nagybirtok és sokkal többet is teljesít Erdemesi arról is beszélni, vájjon az állat­állomány hogyan oszlik meg. Ide vonatkozólag Matolcsy képviselőtársam sorol fel igen érté­kes^ adatokat, amikoir megállapítja, hogy az ál­latállománynak 60—70%-a a kisbirtokon no fel. Ez a magyar föld. Most engedjék meg, hogy Dánia példájára hivatkozzam, amikor arról beszélek, hogy a kisbirtok sokkal előnyösebb egy ország népére nézve, anient a nagybirtok. Dániának 4*3 millió hektár területe a követ­kezőkép oszlik meg. Ezer olyan birtok van, amelynek területe nagyobb 120 hektárnál, de ez az egész^ területnek esak 7%-át tesei ki. A 10— 120 hektár között levő birtokok az egész terület­nek 76%-át teszik ki, 0*5—10 hektár között mind­ülése 19S5 december 12-én, csütörtökön. össze 17%-a van. Nincs tehát túltengő nagybir­tok és nincs túltengő törpebirtok Dániában. Ez azt eredményezi többek közt, — én legalább is ennek tudom be — hogy 1930-ban pl. a szarvas­marhaállomány 3,100.000 volt, ebből tehén 1,633.000, azaz 1000 lakosra esett 876 szarvas­marha, illetőleg 461 darab tehén, (vitéz Roszner István báró: Es ki eszi meg?) vagy átszámítva, ezer hektárra 1057 darab szarvasmarha, illető­leg 557 darab tehén esett. Ezzel szemben Ma­gyarország szarvasímarhaállománya 1931-ben 1,814,000 darab volt, ebből tehén 904.000 és 1000 lélekre esett 213 darab szarvasmarha, illetőleg 107 darab tehén, vagyis 1000 hektárra 224 darab szarvasmarha, illetőleg 112 darab tehén. Öriási különbség van ezen számok között. (Felkiáltások a jobboldalon: Egészen mások a viszonyok!) Még inkább érdekesek volnának ezek a számok, ha meg tudnánk állapítani, hogy miképpen viszonylanak egymáshoz ebből a szempontból a kisbirtokok a nagybirtokok­hoz Dániában és Magyarországon, hiszen Ma­tolcsy képviselőtársunk megállapítása szerint az állatállomány 60—70%-a a kisbirtok kezén van. (Felkiáltások a jobboldalon: így nem lehet összehasonlítani! — Propper Sándor: Két agrárországot hasonlít össze! — vitéz br. Roszner István: De hol van a piac? — Györki Imre: Teremtsenek piacot! — Farkas István: Ha maguk nem értenek ahhoz, mond­janak le! — Zaji) Engedjék meg, hogy erre a közbesziólásra válaszoljak. A piac itt van Magyarországon. Éppen az előbb szólottam ar­ról, hogy ez a nép éhezik. Bebizonyítottuk már nem egyszer és azt hiszem, önök sem von­ják kétségbe, hogy a népnek igen nagy része nem jut hozzá a szükséges táplálékhoz, hiszen az önök egyik minisztere mondotta, hogy 3 millió koldus él ebben az országban. Köztudo­mású, hogy a koldusok nem tudják magukat megfelelő élelemmel ellátni. A miniszter úr­nak ebben az egy dologban határozottan igaza volt. Ne tessék tehát azt mondani, hogy a piac hiánya miatt nincsenek itt meg a szükséges ter­melési feltételek. (Farkas István: Három­millió ember nem eszik húst ma az országban egész éven át! — Zaj.) Azt hittem, felnőttek­nek beszéltem, amikor egyik interpellációmban már elmondottam, hogy smilyen szomorú en­nek a népnek az élelmezési v'iszonya. t Nem akartam erre visszatérni és köztudomású dol­gokat mondani, csak arra hivatkozom, hogy más kereskedelmi politikával, ha nem a nagy textilipart tömték volna itt kedvezményekkel éveken keresztül, hanem, anás kereskedelem-po­litikát folytattak volna, a környező^ államokba voina nekünk még exportlehetőségünk is. (Zsindely Ferenc: Ez igaz, de mit szólnak eh­hez a textilipari munkások? — Farkas István: Azokat megnyúzzák; a textilkartel nyomorult béreket fizet, 9 pengőt fizetnek, meg aztán odaadják a választási kasszának.) Helyben vagyunk t. képviselőtársam, mert a textil­ipari munkások sem tudnak maguknak ele­gendő élelmet vásárolni, olyan szégyenletesen alacsony fizetést kapnak. Az én városomban is van egy textilgyár, amely közel ezer mun­kást foglalkoztat és szószerint éhezteti őket, nem restéinek 3—4 pen erőt fizetni kétheten­kint a munkásnőknek. (Zsindely Ferenc: Ná­lam becsukták a gyárat, tehát tudom, mit jelent!) így áll a helyzet, tehát ne tessék arra hi­vatkozni, hogy mit szólnak hozzá a textilipari munkások. Azok szívesen mentek volna ki a ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom