Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-73
Az országgyűlés képviselőházának 73. i ken. Evekkel ezelőtt a napszámos munka 20% erejéig: volt képviselve az összes többi munkamódok között, de a folytonos munkáskizárások és a gépesítés folytán azonban a munka felhasználási módok közt a napszámosmunka 1934-ben már csak 10%-kai szerepelt. A munkabérek szempontjából pedig az Omge. üzemstatisztikáia szerint 1932-ben a napszámosmunkára még 12% kiadás esett, ez a szám azonban 1933-han már 7'5%-ra csökkent és a csökkenés azóta is állandóan és fokozatosan tart. Ha pengőben dolgozzuk fel ezeket a szomorú adatokat, 'akkor azt láthatjuk, hogy 1932-ben egy katasztrális holdnál a napszámosmunkabér 12*28 pengőt tett ki és ez 1933-ban 8*66 pengőre esett le. Hogy ez mit jelent éhségben, nyomorban, nélkülözésben, tüdővészben, azt csak akkor lehet elbírálni, ha kimegyünk a magyar falvakba és megnézzük ezeknek a föld után sóvárgó és a föld felé néző szegény nyomorult magyaroknak életét ott a helyszínén. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Hogy ennek a több mint 2*5 millió lelket kitévo földnélküli napszámosrétegnek nyomora milyen szörnyű nemzeti veszedelem, arra nézve egy hivatalos statisztikát olvasok fel. 1913-ban az átlagos napszámbér 2"70 pengő volt, 1928-ban 3'12, 1931-ben 2'28, 1932-ben 1'72, 1933-ban 1'38, 1934-ben pedig 1*37 pengő. Ezek férfi-napszámbérek. (Farkas István: Ügy van! Igv éheznek a magyar testvérek! — Esztergályos János: Vannak 80 filléres napszámok is! — Buchinger Manó: Ez a reformkormányzat eredménye! — Ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Most jön a minimális munkabér! Azt mi fogjuk megcsinálni! — Farkas István: Maguk fogják megcsinálni a minimális munkabért? — Meg, ezen az alapon!) Filnök: Csendet kérek, képviselő urak. Soltész János: Ha ezeket a zuhanó számokat nézzük, azt látjuk, hogy voltak olyan vidékek és olyan helyek, ahol 80 filléres, sőt 50 filléres napszámok is voltak divatban. (Ügy van! a széhőbáloldalon. — Malasits Géza: Minél nagyobb az uraság, annál kisebb a napszám!) Maga az Országos Mezőgazdasági Kamara kijelentette hivatalos kimutatásban, hogy a mezőgazdasági munkabérek esése szörnyű példákat produkált és a nyomorúság elmélvülésére vezethet, (vitéz Somogyváry Gyula: Tgy van!) Ha ezeket a szörnyen lezuhant napszámbéreket nézzük a vásárlóérték szempontjából, (Esztergályos János: Itt kell keresni az egyke problémáját! — Propper Sándor: Nem az etikában, hanem a kenyérben!) akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek ma, a békebeli kereseteknek csak egyharmadát teszik ki. Rendkívül fontos tehát, hogy amikor itt egy ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, ne hunyjuk be szemünket, ne dugjuk be fülünket, mert odakinn közel 3 millió ember éhezik, nélkülöz és néz a föld felé. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az emberek itt hazát akarnak és hazát keresnek. Kétségtelen, hogy nem ez a törvényjavaslat az, amely hivatva volna ezt a kérdést megoldani, de e?, a törvényjavaslat az, amely ezt a kérdést talán 20—30 vagy 40 esztendőre ismét elodázza. Éppen a napokban hallottam például, hogy két héttel ezelőtt meghalt egy hitbizományi birtokos, akinek 12 esztendős gyermeke ül majd bele a hitbizományba és ha a jó Isten neki erőt és egészséget ad, lehet, hogy az ő hitbizományi birtokának felszabadulására 70 esztendeig fog a magyar nemzet várni. Az Országos Mezőgazdasági Kamara nem lése 1935 december 12-én, csütörtökön. 507 mulasztja el azt, hogy évről-évre rámutasson ezekre a sürgető kérdésekre, erre a hatalmas nemzeti problémára, amely a magyar fajtát sorvasztja és előbb-utóbb végső szélsőségbe fogja hajtani. A kamara megállapítja, hogy igen sok^ helyen már kenyér sincs a napszámos családoknál. így ír szórói-szóra (olvassál: »Ott, ahol pedig kenyér van, a szalonna már elmarad a kenyér mellől. A hús már teljesen ismeretlen fogalom a munkáscsaládok élelmezésénél és a tej is nélkülözött cikk.« Le is vonja a következtetést ebből a megállapításábólés azt mondja (olvassa): »Az ilyen nélkülözéseken átesett ifjúságból nem fejlődhetik ki az a szívósságánál és erejénél fogva mindig kimagasló magyar típus, amelyre mindig büszkék voltunk. Az anyák nem tudják kellően táplálni gyermekeiket, az apák fizikai legyengülésükben, éhezésükben nem tudnak kellő erővel dolgozni.« (Propper Sándor: Hogy izgat ez a Mezőgazdasági Kamara!) A munkásság helyzetén való javítás tehát több, mint gazdasági kérdés, ez egyenesen nemzeti kérdés. (Propper Sándor: Ügyészt a Mezőgazdasági Kamarának! — Malasits Géza: Már megkapta! Már nem szabad közölni ilyen izgató dolgokat!) Azok, akik talán még nem jártak nyomortanyákon, vegyenek maguknak fáradtságot és menjenek ki a vidékre a kis vályogból készült magyar házak közé, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vizsgálják meg egyegy embernek az életét (Propper Sándor: Talán bolondok, hogy rontsák az emésztésüket 1 ?!) és egy ember életéből meg fogják látni az egész nagy magyar problémát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Tudjuk mi azt, hosy maguknak hiába beszélünk, miniszter úr!) En vállalkozom arra, hogy bármelyik miniszter urat szívesen elviszem olyan helyekre, amelyeket ő talán soha életében nem látott. (Zaj a jobboldalon.) Ha eljön velem oda, akkor meg fog ijedni a problémák borzalmasságától és hihetetlen nagyságától. (Farkas István: Oda csak csendőrt küldenek, a miniszter nem megy oda! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Régebben ismerjük mi már ezt a problémát! — Farkas István: Akkor eo ipso érthetetlen ez a javaslat, miniszter úr! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Többet igérni, mint amennyit teljesíteni tudunk, vétek! — Zaj. — Buchinger Manó: A javaslat azt mutatja, hogy nem is akarnak segíteni! — Gr. Festetics Domonkos: Ugyan, Manó! Nem értenek ehhez! — Reisinger Ferenc: Annál nagyobb a felelősségük, hogy tudják és nem csinálják. — Zaj. — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Buchinger képviselő úr! (Reisinger Ferenc: Ez már bűn számba megy! Tudatosan csinálják!) Soltész János: Ez az általános elszegényedés tette tönkre, tette fizetésképtelenné ezt a társadalmi réteget és nem lehet csodálkozni azon, hogy az az ember, aki ezek közül az elmúlt földbirtokreform során hozzájutott egy kis Ofb.-földhöz és egy kis Faksz.-kölcsönhöz és abból magának egy kis házat épített, (Farkas István: Kihúzgálják alóla!) ma nem tud fizetni. Itt a Házban azt mondták egy alkalommal, hogy nemcsak a fizetőképesség hiányzik, hanem a fizetési készség is hiányzik ezeknél az embereknél. Ezeknél a szegény embereknél nem a fizetőkészség hiányzik, hanem a fizetőképesség, t. Ház! (Ügy van! Ügy van! 73*
