Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1930 december 11-én, szerdán. 495 zelése, mind-mind alkalom a megtakarításra a személyzet részéről. A részesedési összegeket a vasút igazgatósága bizonyos kulcs alapján állapítja meg és osztja szét így karácsonykor, a vasúti alkalmazottak között. Ez a részesedés, ahogyan informálva vagyok s ahogyan tudjuk, általában nagyon szimpatikus volt a múltban és nagyon is bevált, úgy felfelé, mint a személyzet körében. Ez az úgynevezett üzemrészesedési jutalék az egyes tisztviselőknél, például egy forgalmi tisztviselőnél 30 pont, egy állomásfőnöknél 36 pont, a segédtiszteknél 16—25 pont, a mozdonyvezetőknél és kalauzoknál 10—16 pont. Ezeket a pontokat pénzben értékelik és a pénz értékét a Máv. évről-évre állapítja meg. Sajnos, ebben a tekintetben nagy visszaesés tapasztalható, mert ahogyan a nálam levő kimutatás bizo nyitja, amíg 1928-ban egy pont értéke 5 pengő 10 fillér volt, 1929-ben márcsak 332, 1930-ban 2*36, 1931-ben 215, 1932-ben 1'72, 1933-ban 1*45 volt, míg tavaly 154 pengőre emelkedett. E számok azt jelentik, hogy például egy állomásfőnöknek, aki a vasútnak bizalmi embere, egy évben 55 pengő jut üzemrészesedési jutalékul, egy altiszt vagy egy munkás pedig 16—18 pengőt kap. A műhelyekben 1928-ban az alapbérek százszorosát kapták jutalékul, ez leesett egészen a harmincnégyszeresig, 1934-ben pedig harminchatszorosra emelkedett. T. Ház! Itt elérkeztem interpellációm végéhez, amikor azt mondom, hogy sajnálattal kell megállapítanom, hogy a jutalékok pontjai és azok értékei így estek. Amikor tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy most karácsony előtt fizettesse ki, illetve juttassa ezeket a jutalékokat újból a Máv. személyzetének, egyben tisztelettel kérdezem, nem látja-e a miniszter úr elérkezettnek az időt és nincs-e lehetőség arra, hogy ezeket az úgynevezett pontértékeket, amelyeket évről-évre állapítanak meg, újból emeljék, szociális vonatkozást, szociális értelmezést adva az ügynek. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Winehkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy Tobler képviselő úr interpellációja elkésett, — úgy, ahogyan előző interpellációja is elkésett — mert jelenthetem, hogy az államvasúti tisztviselőknek és alkalmazottaknak üzemi jutalékát néhány nappal ezelőtt már kiutaltam és ez a közeli napokban kiosztásra is fog kerülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, üzemi jutalék különben benne van a költségvetésben is, egy millióval vam felvéve és a kiutalás részemről inkább technikai cselekedet volt, semmint különös jóakarat, mert hiszen a különös jóakaratot a kormány a Máv. tisztiviselőivel és alkalmazottaival szemben már akkor gyakorolta, mikor ezt az egymilliót a költségvetésbe felvette, tudván azt, hogy olyan üzem után ad jutalékot, amely deficites. Üzemi jutalék pedig csak pluszból adható normálisan, de éppen a szociális tekintetektől vezérelve a kormány beiktatta ezt az egymilliós üzemi jutalékot a költségvetésbe, úgyhogy ez kifizetésre is fog kerülni. Tobler képviselő ÚT szóvá tette az üzemi jutalék nagyságát. Erre nézve örömmel jelenthetem, hogy sikerült emelni az üzemi jutalékot, ill. a pontok ellenértékét, mégpedig azáltal, hogy az összeg maradt ugyan a régi, a tisztviselők létszáma azonban csökkent, tehát — hogy úgy mondjam — a fejadag nagyabb lett. Ezzel az interpellációval kapcsolatban szeretnék itt az orsaág színe előtt valamit megállapítani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tobler képviselő úr másodszor szerepel itt interpellációiban, mint egyrészt a posta, másrósat a Máv. alkalmazottainak protektora, — nem tudom kivel sziemíben — ivagy pedig földícsérője. Megkérdeztem a posta, illetőleg a Máv. tisztviselői ós alkalmazotti karát, vájjon adtak-e 'megbízást Tobler képviselő úrnai£, hogy érdekeiket itt képviselje, vagy fölkérték-e őt erre. {Nagy zaj a baloldalon. — Tobler János: Ez nem. óvoda!) Azt a választ kaptam, hogy nem, mert mind a két szervezet a legjobb protek tornak fellebbvalóit tartja és ők külső protektorokhoz nem fordulnak. Meg kell tehát állapítanom, hogy ezek aa interpellációk a képviselő úrnak kizárólag (Zajos felkiáltások a baloldalon: Kötelessége! .. Rassay Károly: Törvényhozói kötelességének tartja! — Egy hang a jobboldalon: Magánkötelesség!') vélt kötelessége és semmi kapcsolatban nincsenek a posta vagy a Máv. tisztviselőivel, vagy alkalmazottaival. Ezt én megnyugvással vettem tudomásul és azt hiszem, a magyar közönséget is megnyugvással tölti el ez a tény, mert hiszen ez a posta és az államvasút alkalmazottadnak fegyelmezettségét mutatja és azt, hogy fellebbvalóikban törhetetlenül bíznak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kénem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Tobler János: Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hoigy ikijelentsem: nagyon frappírozva vagyok a miniszter úr válaszától. En egy gazdasági természetű interpellációt mondtam el és ha jól emlékszem, éppen a t túloldal vezére ' részéről hangzott el az, hegy: Reformok! Igen, reformok, de azok a reformok ne legyenek politikai természetűek, hanem álljunk elő gazdasági természetű dolgokkal. T. miniszter úr, én huszonöt év óta foglalkozom nemzeti és keresztény alapon munkásügyekkel és alkalmazotti kérdésekkel. (Egy hang a balközépen: Elegendő jogcím!) Miniszter úr, amíg az én választóim engem titkos szavazás mellett ideküldenek, amikor ezer és ezer postás reám adta szavazatát... (Felkiáltások a bálközéven: Titkos úton! — Winehkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Honnan tudja, hogy a postások önre szavaztak, mikor titkosan szavaztak? — Nagy zaj. — Felkiáltások a balközépen: Megmondták nekünk!) Mert nekem vannak barátaim. Bocsánatot kérek, nem szeretem ezt a hangot, de kénytelen vagyok erről a helyről visszautasítani azt, (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: No! No!) hogy a miniszter úr képviselői minőségemben és működésemben korlátozni akar. Ehhez a miniszter úrnak nincs joga. (Ügy van! Ügy van! a, baloldalon. — Nagy zaj jobbfelől.) Nem fogok sohasem elfogadni ilyen kioktatásokat, ímert nem óvodába jöttem ide, hanem a magyar törvényhozásba (Elénk helyeslés és taps a balközépen. — Zaj.) és teljesíteni fogom kötelességemet, akár tetszik a miniszter úrnak, akár nem. A választ éppen emiatt nem veszem tudomásul. (Zaj. — Gr. Széchenyi György közbeszól.) Elnök: Széchenyi képviselő urat kérem, maradjon csendben. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszz ter úr kíván szólni.
