Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. Halljuk! Halljuk!) s úgy fejezte ki magát, hogy intézkedni fog az Alföld újjáteremtése tárgyában. Az Alföld újjáteremtéséről szóló nyilatkozatában felhozta a miniszterelnök úr azt is,, hogy a legégetőbb problémának tekinti az Alföld fásítását, csatornával való ellátását, öntözőművek létesítését, vízzel való ellátását, a telepítés kérdését, végül felemlítette ezekben a beszédeiben, hogy igyekezni fog az Alföld szociális kérdéseinek rendezését is megoldani. Teljes egészében aláírom a miniszter úr idevonatkozó programmját, e tekintetben semmi különbség sincsen köztünk, (vitéz CsicseryRónay István: Hálás köszönet érte!) legfeljebb csak azt hiánylom, hogy nem^ jelölte meg a miniszterelnök úr azokat a problémákat, amelyeket az Alfölddel kapcsolatban meg kell oldani és különösen hibáztatom azt, hogy az útépítésre vonatkozóan a miniszterelnök úr nyilatkozatában egyetlenegy gondolat sem volt és erre vonatkozólag semmiféle nyilatkozatot nem tett; pedig, ha van valami, ami munkaalkalmat a.d az Alföld munkásainak, különösen az ott élő kubikosoknak, — mert sehol az országban olyan nagy tömegben nem élnek a kubikosok, mint éppen az Alföldön, Békés, Bihar, Csongrád és Hajdú megyében — akkor a legelső dolog az kellett volna, az Alfölddel kapcsolatban, hogy az Alföld elhanyagolt útjait megépítik és hogy a kormányzat mindent elkövet arra nézve, hogy az Alföld úthálózatát kiépítse és nem egyoldalúan hajtja végre útépítési Programm ját. A miniszterelnök úr egyik nyilatkozatában azt is hangoztatta, hogy öntözőmüvekkel fogja ellátni az Alföldet és utalt arra, hogy öntözőművekre 600.000 pengőt vett fel a költségvetésbe. Ki kell jelentenem, hogy én magam kevésnek találom ezt az összeget és aki az Alföld problémáival foglalkozott, aki hallotta azt a sok színes és eleven frázist, amelyekben az Alföld vízzel való ellátásat hangoztatták, egyetért velem abban, hogy keveslem ezt a 600.000 pengőt. A kormány háta mögött ülő, a kormánynak és a miniszterelnök úrnak leglelkesebb hívei is kevésnek találták ezt az összeget. Ezt bizonyítani tudom azzal, hogy Mecsér András t. képviselőtársunk ez év-október 17-én, amikor Debrecenben képviselőválasztás előtt állottunk, lejött Debrecenbe az igazságügyminiszter úr támogatására és ott azt a kijelentést tette a miniszterelnök úr 600.000 pengős nyilatkozatával szemben, hogy 5 millió pengőt utalt ki Gömbös a hortobágyi csatornarendszer kiépítésére; tehát nem az Alföldnek vízzel való ellátására ad 600.000 pengőt, amit én is keveslek, hanem csupán a hortobágyi csatornarendszer kiépítésére ad a kormány 5 millió pengőt. Nagyon érdekes volt az indokolás, amellyel ezt a kijelentését Mecsér András t. képviselőtársam ott a népgyűlésen alátámasztotta. Azt mondotta ugyanis ebben a beszédében (olvasna): »Gazdasági kérdésekre óhajtok áttérni. Kijelentem, hogy nincs felhatalmazásom közhírré tenni, amit a miniszterelnök úr mondott nekem,, de annyira örültem neki, amikor Gömbös a fülembe súgta, hogy nem tudtam magamban tartani. Azt mondotta ugyanis aznap délután nekem Gömbös, hogy éppen most gondoskodtam róla, hogy 5 millió pengő kiutaltassék a hortobágyi csatornarendszer kiépítésére«. Szeretném, ha a kormányzat fontos intézkedéseit nem az egységespárti képviselők fülébe súgása alapján adná a közönség tudomására, hanem a törvényhozás tértiében tenne ülése 1935 december 11-én, szerdán. 491 erre vonatkozólag nyilatkozatot és még jobban szeretném, ha nem kortesutak alkalmával tennének ilyen nyilatkozatokat, hanem valóban látnók, hogy a csatornarendszer vagy utak kiépítéséről a kormány egyszer már tényleg gondoskodik is és kiutal erre a célra 5 millió pengőt. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy útépítési célokra nem 5 milliót, hanem még 5 pengőt sem adott a kormány. (Propper Sándor: Szóval kortesfogás volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Már meg volt a választás!) Ha van az országnak olyan területe, amelynek szociális jólétéről s az ott élő munkanélküli munkástömegek foglalkoztatásáról a kormánynak gondoskodni kellene, akkor elsősorban a tiszántúli kerületekre és vidékekre kellene gondolnia, mert nincs az országban még egy olyan terület, amely annyi különféle hátrányt szenvedett volna, mint éppen ez a vidék. Ennek a vidéknek nincs gazdasági kivitele, vagy legalábbis meg van nehezítve azért, mert kereskedelmi szerződésünk nincs kiépítve Csehországgal, Lengyelországgal s a Kelet felé való exportlehetőség csaknem teljesen megszűnt. Ehhez hozzájárult még a legutóbbi években az ezt a vidéket sújtó aszálykár, jégkár és rozsdakár, ami azt jelentette, hogy a legutóbbi hat esztendő alatt a Tiszántúl vidékének, Hajdú, Bihar, Csongrád és Szolnok vármegyének alig volt termése és ott a legsúlyosabb viszonyok között élnek a gazdák. t Ez év szeptember 27-én megjelent egy kormánynyilatkozat, amely arról szólt, hogy a kormányzat, különösen pedig a kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter úr programmjába vette, hogy amint 1929-ben Bud János volt kereskedelemügyi miniszter úr idején történt, hat évi hitelezési alapon nagyobb útépítési programmot fog előkészíteni és 500 km út építését helyezte kilátásba, aminek költségeit a szeptember 27-én megjelent közlemények szerint a kormány 36—40 millió pengőben állapította meg. Amennyire örvendetes volt e Programm megállapítása, annyira lesújtó volt a tiszántúli vidékekre egy további nyilatkozatban megjelent az a megállapítás, hogy melyek azok az utak, amelyeket ki akar építeni a kormányzat. Ebben a programmban tulajdonképpen lényeges útépítés az Alföldön, a tiszántúli vidékeken egy sincs felvéve. Azt olvastam ugyanis, hogy fel van véve az 500 kilométeres útba: a Cegléd—kecskémét—dunaföldvári, a Székesfehérvár—Veszprém—szentgotthárdi, a Győr—Veszprém—balatonalmádi, a Győr—csórna—kapuvári utak megépítése; egy továbbmenőleg megjelent nyilatkozatban a Bécs—Sopron—Sárvár—Sümeg—Tapolca irányában megépítendő utak, amelyeket minden tekintetben helyesnek tartok és örömmel üdvözlök, ha a kormány tényleg valóban beváltja azt a programmot, hogy ezeket az utaj kat megépíti és így 36—40 millió pengő értékű utat épít. Azt kell azonban látnunk, hogy ezek között, mint mondom, egyetlen út sincs felvéve, amely a Tiszántúlt érintené, sőt tovább megyek és felhívom a Képviselőház és a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezidőszerint még az az útépítési programm sem váltatott valóra, amelyet mint mondottam, 1929-ben Bud kereskedelemügyi miniszter úr idején állapi; tottak meg, s amely programmba egy csomó tiszántúli útépítés is felvétetett. 71*