Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

482 Az országgyűlés képviselőházának 7 nak ezt a módját nem tudom helyeselni. (Czir­ják Antal: Hol van ilyenkor az államtitkár úr?) Schandl t. képviselőtársam írja a követ­kezőket: ö tulajdonképpen csak közvetítő, az ár­folyamnyereség teljesen az adós javára esik. Azt mondj a, az Okh. ilyen dollárkötvényeket saját tárcája részéről kibocsátáskor meg nem tartott, ilyeneket a piacon fel nem vásárolt, csupán az adós és a külföldi hitelezők közötti közvetítést vállalta minden ikülön haszon, vagy nyereség nélkül, tisztán közéleti hivatásától ve­zetve. — Szép szavak, gyönyörű szavak, de a gyakorlatban, sajnos, nem ezt tapasztaljuk. Mit csinál ezekkel a kötvényekkel az Okh? Több ízben jártam ott és próbáltam kisemberek érde­kében visszafizetésekkel kapcsolatban eljárni. Erre való tekintettel felhívom az igen t. kor­mány és a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy megengedhetőnek, erkölcsösnek tartja-e azt az állapotot, amely ma van Magyarorszá­gon? Vagy igaz az, hogy nem szabad és nem lehet így visszafizetni, mert a külföldi hitele­zők immorálisnak tartják a záloglevelekkel való visszafizetést, vagy nem igaz. Vagy igen, vagy nem! Ha nem szabad fizetni, ha ilyen er­kölcsi tilalom áll fenn, akkor nem szabad akkor sem visszafizetni, ha az illető. — akár altruista, akár imás .intézet — ibusás haszonra tehet szert ezzel kapcsolatban. Igen t. miniszterelnök úr, nem egy ízben — tudnék mutatni elszámoláso­kat — ingatlanaik egy részének eladásával akar­tak szabadulni szegény emberek adósságaiktól és záloglevelekkel való visszafizetés útján pró­báltak terheiken könnyíteni, amire olyan szám­lát kaptak, amitől borsódzik minden tisztessé­ges ember háta. (Eckhardt Tibor: Például a szarvasi evangélikus egyház!) Ha erkölcstelen a visszafizetés, akkor nem válhatik egyszerre erkölcsössé abban az esetben, ha egy u. n. altruista intézet busás haszonra tesz szert ezzel kapcsolatban, A múltkor rámutattam és iga­zoltam, — ha tetszik leteszem a Ház asz­talára az adatokat — hogy mi történt egy 20 dolláros adósságtörlesztéssel kapcsolatban a Magyar Földhitelintézetnél. Magam jártam el ebben az ügyben. 20 dollár visszafizetése fejé­ben 179 pengőt követeitök. En nem vagyok szám­tantanár, de bocsánatot kérek, ha a dollár a mai nemzeti banki jegyzés szerint 3.40—3.45 pengő, hogy akkor 20 dollárnál hogyan lehet 179 pen­gőt kihozni, azt ma sem tudom elképzelni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez az altruizmus!) Nem tudom megérteni, hogy egyszerre erköl­csössé válik a 'záloglevelekkel való visszafize­tés, ha az 1932-ben lejárt két részletet, amelyet ő nem fizetett le, — mert tagadom, hogy be­fizette a külföldi hitelezők alapjába — 5*72-s alapon fizetik meg, t. i. hogy elfogad 75% dol­lárkötvényt, 25%-ot azonban ismét dollárban, aranyparitásom, 5'72-vel számítva kell fizetni. Semmi körülmények között nem lehet el­fogadni azt az eljárást, ha egy intézet magáról ilyen erkölcsi bizonyítványt mer kiállítani és meri azt mondani, hogy »én csak közvetítő vagyok minden .• haszon nélkül«, ugyanakkor pedig ilyen busás hasznot szerez a szegény kis­gazdák és kisadósok bőrén. Megértem, ha va­laki keresni akar, de azt nyiltan be kell val­lani és le kell vetni az altruizmus álarcát. (Ügy van! a baloldalon.) Amíg azonban az álarc levétele meg nem történik, addig csak töprengeni lehet azon, hogy mennyiben felel meg a miniszterelnök úr intencióinak az Okh.-nak ez a furcsa, megfoghatatlan, az altruizmus neve alatt 1935-hen, a gazdatarto- I '•. ülése 19 $5 december Xl-en, szerdán. /zások tényleges rendezésének idejében köve­tett eljárása. A magam részéről összes adataimat kész­séggel bocsátom az illetékes körök rendelke­zésére. Ebben a kérdésben jártam Imrédy pénzügyminiszter úrnál, aki ebben a kérdésben nekem adott igazat, jártam a legkülönbözőbb illetékes faktoroknál, az igazságügyminisz­tériumban a törvénytervezet szövegezőjénél. (Mozgás a középen. — Czirják Antal: Ügy-e sóhajtozni való ez! — Eckhardt Tibor: Ezen lehet keseregni!) Sehol sem adtak igazat az Okh.-nak ebben a kérdésben. Mindig azt a vá­laszt kaptam, hogy az Okh. sem szedhet 7%-os kamatot, nem szedhet többet, mint a^ többi ma­gyarországi pénzintézet. Ezt mondják a kü­lönböző helyek, ezzel szemben ismét csak ál­lítom, hogy amíg a szép szavakat nem követik tettek, amíg iaz igen t. minisztériumok alusz­nak a dolgon, ez az intézet tovább szedi eze­ket &. kamatokat és egymásután végrehajtás­sal fenyegeti az adósokat, elárverezteti őket és a kisemberek százainak tudatlanságát, akik a gazdarendeletek labirintusában nem ismerik ki magukat, a maga számára kamatoztatja. Súlyos vádak ezek, igen t. miniszterelnök úr. (Czirják Antal: De mennyire!) En nyiltan a lapokban, nem a mentelmi jog védelme alatt állítottam, hogy az Okh. eljárása jogtalan, tör­vénytelen, igazságtalan, (Horváth Zoltán: Er­kölcstelen!) nem egyeztethető össze az intézet altruista voltával és felszólítottam, hogy perel­jen. Nem történt semmi, hanem ismét a kis­exisztenciák százait ilyen levelekkel, ilyen megtévesztő felhívásokkal vezetik félre és kö­vetelik tőlük jogtalanul ezeket^ a kamatokat. Kérem, hogy most már nyomatékosan méltóz­tassék ebben a kérdésben rendet teremteni. Ha a kormány intencióinak megfelel, hogy egy intézet Magyarországon 7%-os kamatot szedhessen és a gazdaadósok bizonyos része, akik az altruista Okh.-nál tartoznak, 7%-ot tartozik fizetni, akkor ezt méltóztassék nyiltan megmondani és akkor ezt tudomásul veszem. (Eckhardt Tibor: Tessék elrendelni!) De amíg ebben a kérdésben más rendelet nincs, addig igenis állítom, hogy az altruistának nevezett Okh. eljárása jogtalan és törvénytelen. Ebben •a kérdésben sürgős intézkedést kérek. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr interpellációja «i­adatik a pénzügyminiszter úrnak. (Czirják An­tal: Erre nincs válasz!) Következik Petrovácz Gyula képviselő úr interpellációja az összkor­mányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. i vitéz Miskolczy Hugó jegyző: (olvas): »Interpelláció az Összkormányhoz a közszolgá­lati alkalmazottak drágasági pótlékának tár­gyában. 1. Tudja-e a kormány, hogy az elcőrendii élelmicikkekben különböző okokból bekövetke­zett drágaság már olyan mértékű, hogy az eb­ből előálló kiadási többletet a közszolgálati al­kalmazottak és nyugdíjasok többszörösen le­csökkentett illetményei már nem bírják eJ? 2. Hajlandó-e a kormány ezen értékes tár­sadalmi rétegnek segítségére sietni és egy, a drágulásnak megfelelő drágasági pótlék enge­délyezésével az eladósodástól megmenten?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Elmon­dandóimat teljes tárgyilagossággal, politika- és szenvedélymentesen kívánom elmondani, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom