Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 193$ december 11-én, szerdán. 479 tási illeték címén, összesen tehát 12%-as kamatot szed a pénzügyi kormányzat, az állam az adóhátralékok után. Feltótlenül szükséges volna és megérdemelné a mezőgazdaság ebben az esztendőben legalább azt a támogatást, hogy a kamattétel a Nemzeti Bank kamatlábára szállíttassék le, mert ezeken, a gondokon kívül még egészen megoldatlan más feladatok előtt is áll a magyar mezőgazdaság. Számtalan gazdäbaj van: az évközben felgyülemlett^ adósságokat ki kell fizetni, ott van azután a tűzbiztosítás, súlyos gondokat okoz a vetőmagbeszerzés, a takarmánybeszerzés és a műtrágyabeszerzés. En elismerem, hogy a pénzügyi kormányzat mielőbb szeretne a kötött gazdálkodásról a szabad tökegazdálkodási politika útjára lépni, de ea az esztendő, amikor a gazdák hónapról-hónapra fogják tengetni életüket, nem alkalmas erre. Az állatárakkal kapcsolatban visssza kell térnem azokra az adatokra, amelyeket az előbb az exportpiacokra és a ferencvárosi piacra került szarvasmarhákra és sertésekre vonatkozólag felolvastam Feltétlenül szükséges volna, hogy a kormányzat foglalkozzék ezzel a kérdéssel, mert a felolvasott számok mutatják, hogy a mezőgazdaságot milyen súlyosan érinti ez a kérdés, ahol ilyen vagyontételek forognak kockán és ahol a magyar mezőgazdaságnak tulajdonképpen a legnagyobb jövedelmet kellene produkálnia. T. Ház! Akkor, amikor az adósságmentes gazdák 3%-nál több hasznot semmiesetre sem tudnak elkönyvelni, lehetetlen az adóknál fenntartani a 9%-ot és a 7"5%-ot, lelhetetlen a védetteknél az 5, 4 és 4*5% fennartása. Az tehát a^tiszteletteljes kérésünk, hogy a pénzügyi kormányzat a magyar mezőgazdaság iránt ebiben az esztendőben a legnagyobb kímélettel, megértéssel és emberséggel viseltessék és különösen a védetteknél — akikkel úgyis számolt a pénzügyi kormányzat akkor, amikor a gazdaadósokat védő rendeletet megalkotta — necsak a mézesmadzagot húzza meg a szájuk előtt, hanem igenis, ezt a december 31-iki határidőt a jövő évi termés értékesítéséig tolja ki. (Helyeslés a baloldalon). Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Kun Béla 3. és" 4. interpellációja. A képviselő úr az interpellációk elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Klein Antal képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz az Okh. mak a gazdaadósokkal szemben követett jogtalan eljárása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövését felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. íkir. pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az Okh. a gazdaadósoktól kötvényköles öneik után jogtalanul 7%-ot szed? 2. összeegyeztethetőnek tartja-e a pénzügyminiszter úr az egyenlő elbánás elvével azt, hogy, midőn az ország összes hitelintézetei a zálogleveles kölcsönök után 5* 7%-ot szednek, ugyanakkor az Okh. 7%-ot szed? 3. összeegyeztethetőnek tartja-e a pénzügyminiszter úr az egyenlő elibánás elvével azt, hogy midőn az ország összes gazdaadósai zálogleveles kölcsöneik után 5'7%-ot fizetnek, ugyanakkor az altruista Okh.-nál levő (gazdaadósok 7%-ot kötelesek fizetni? 4. Hajlandó-e az igen t. pénzügyminiszter úr az Okh.-nak ezen jogtalan és törvénytelen eljárásával szemben a gazdaadósokat, különösen a rendeletek labirintusában járatlan kisgazdák százait megvédeni? — Klein Antal s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! Hogy a pénzügyminiszter úr távollétében is elmondom interpellációmat, ez semmi tekintetben nem akar illojalitás lenni a pénzügyminiszter úr előzékenységével szemben, aki direkt értesített, hogy nem lehet jelen és tudjuk azt, hogy igen fontos tanácskozások tartják őt távol innen a Ház üléséről. Én azonban interpellációmat mégis elmondom két oknál fogva. Az első az a dátum, az a terminus, amely december 1-ével éppen annak az ügynek az aktualitását jelenti, amelyről bátor vagyok szólani, a másik pedig az, hogy tudomásom szerint a Ház hosszabb ideig nem fog ülésezni, s így módjában lesz a pénzügyminiszter úrnak az interpellációt, amelyet elmondok, elolvasni, meditálhatni rajta és ebben a kérdésben most már végérvényesen és határozottan intézkedni. Nagy örömömre szolgál, hogy éppen a miniszterelnök úr ő nagyméltósága van itt, akiről elismerem azt, hogy a gazdaadósságok kérdésében igenis a legjobb indulat vezeti^ és hogy az ő egész ténykedése, amelyet tanúsított a gazdaadósságok, rendezése terén, elismerésre méltó. Én a gazdaadósságok rendezését intéző javaslat tárgyalása során már szóvátettem az Okh. eljárását, amelyet súlyos szavakkal bélyegeztem meg, amennyiben eljárását jogtalannak, törvénytelennek és igazságtalannak mondottam. A pénzügyminiszter úr erre az én súlyos, — hogy így mondjam — vádjaimra a képviselőházi Napló szerint a következőkben válaszolt (olvassa): »Az Okh. középlejáratú kölcsöneinek ügyében, a kamatszolgáltatás és a járulékszolgáltatás tekintetében a különböző bíróságok különböző döntéseket hoztak, és így a kérdés vitássá vált. Meg fogom vizsgálni az ügyet és ebben az ügyben intézkedni fogok; ha van lehetőség és szükség jogszabályalkotásra, úgy intézkedni fogok.« Továbbmenve azt mondotta, hogy (olvassa): »Tudom azt, hogy az Okh. és tagszövetkezetei milyen áldásos és fontos missziót teljesítenek, amely bizony gyakran veszteséggel jár. Ezt én tudom«, — a pénzügyminiszter úr mondja — »mert el kell árulnom a titkot, hogy gyakran fordulnak az államhoz ezeknek fedezése végett.« A pénzügyminiszter úr állapította meg tehát az ő beszédében, hogy az Okh. áldásos működésével kapcsolatban sokszor veszteségek vannak, amely veszteségek fedezése végett hozzá, a pénzügyminiszterhez fordulnak. Ugyanakkor szemben és kontra ezzel a pénzügyminiszteri megállapítással, az Okh. igen tiszteit vezérigazgatója, Schandl Károly egy nyilatkozatot tett, amely nyilatkozat egyrészt a kormánypárthoz közelálló lapokban jelent meg október 31-én, másrészt a Pesti Tőzsdének november 21-i számában, amelyben »Megindítjuk a falusi gazdasági hitelélet újjászervezését« című, szintén hosszú vezércikkben nyilatkozik, amely nyilatkozat ellentétben áll a pénzügyminiszter úr kijelentésével. Schandl Károly ugyanis ezt