Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-71
444 Az országgyűlés képviselőházának 71 ről szükségesnek tartom azt, hogy ez a hiány pótoltassék, vétessék be az az eset is, amikor túlzott kikötés történt s legyen a díj ebben az esetben is leszállítható. Ezzel különben nem történik semmiféle^ új jogszabályalkotás, mert az általános magánjogi szabályok szerint a bírói gyakorlat ezt mint legáltalánosabb esetet szokta kezelni és a praktikumban leginkább ez szokott előfordulni. Egyébként, ha a belügyminiszter úrnak nem méltóztatnék ezt a hiányt így pótolni, magamévá tudnám tenni Csilléry András igen t. képviselőtársamnak indítványát, hogy egy: általában csak az általános magánjogi szabályokra történjék hivatkozás, hogy a magánjog általános szabályai szerint történhessék a díjak leszállítása. Miután külön indítványt nem tettem, arra nem hivatkozhatom és annak elfogadását sem kérhetem, azonban kérném a belügyminiszter urat, hogy vagy legyen szíves a hiányt pótolni, s az általam proponált kitétellel kiegészíteni a szakaszt, vagy pedig legalább olyan megnyugtató kijelentést tenni, amelyre azután a gyakorlatban hivatkozni lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! A 39. §-hoz a magam részéről nem nyújtottam be módosító indítványt, csatlakozom azonban Csilléry András és Tóth Pál indítványaihoz. A belügyminiszter úr kijelentette ugyan e javaslatról, hogy ez nem kenyérjavaslat, hanem jogi javaslat, (Halljuk! Halljuk!) jobbfelől.) a javaslatnak ez a szakasza azonban ténylegesen kenyeret jelent és ez az egy szakasz az, amely az orvosi társadalom részére mint kény ér javaslat kezelendő. Éppen ebből a szempontból vagyok bátor szintén hozzászólni a szakaszhoz — képviselőtársaim felszólalásaival egyező intencióval. Arra kérem a miniszter urat, legyen kegyes azoknak a módosításoknak, amelyeket Tóth Pál és Csilléry András igen t. képviselőtársaim terejesztettek be, érvényt szerezni, különösen a 39. § harmadik pontjára nézve, mert a 3. pont az orvosokra nézve abszolút sérelmet jelent. Ha ugyanis ez a pont ilyen szöveggel, ahogyan ez most a javaslat szövegében van, törvényerőre emelkedik, ez az orvosi . honorárium behajtásának lehetőségét abszolúte kérdésessé és illuzóriussá teszi. Ezért kérem a magam részéről is az igen t. miniszter urat és a t. Házat, olyan értelemben méltóztassék e szakasz szövegét megváltoztatni, mint ahogyan azt előttünk szólott t. képviselőtársaim óhajtják. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nemi kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! A felszólalásokkal kapcsolatban mindenekelőtt Pinezich igen t. képviselőtársam felszólalására kívánok reflektálni. Azt hiszem, annak felsorolása, hogy túlhajtott mértékben követelt honorárium esetén a bíróság megállani thas sa, hogy ez a honorárium alacsonyabb legyen, tárgytalan, mert hiszen a törvényjavaslat kimondja, hogy a honorárium mértéke szabad egyezkedés tárgya. Szabad egyezkedés tárgya lévén a honorárium és miután nem kénytelen a beteg kizárólag egyetlen orvoshoz menni, nem lehet azt mondani, hogy a beteg ki volna szolgáltatva az orvosnak. Különösen ma — tekintettel az orvosi társadalom fennálló helyzetére — nem lehet szó arról, hogy attól kellene félni, hogy fokozottan túlzott igéülése 1935 december 10-én, kedden. nyék merülhetnének fel és ezek az igények olyan helyzetet teremtenének, amelyet itt törvényben kellene szabályozni. Ami a többi felszólalást illeti, az előadó úr módosító indítványától eltekintve, a többinek elvetését és az eredeti szakasz elfogadását kérem, a következőkben kifejtendő okokból. Kifogás tárgyává tétetett, hogy az orvost a magángyakorlat keretében folytatott tevékenységeért díjazás illeti meg. Hagyjuk ki a magángyakorlatot — ez volt a propozíció — különös tekintettel a társadalombiztosító intézetek honoráriumaira. Nem fogadhatom el ezt azért, — megmondom nyíltan — mert nem lelhet a társadalombiztosító intézetek által fizetett honoráriumot függővé .tenni az orvosi kamarától. Ebbe nem is mehet bele a belügyminiszter, akinek egyébként is megvan a joga, hogy felülbírálja . .. (Peyer Károly: Ez a helyes álláspont! — Csilléry András: Megvan a joga a miniszter úrnak!) Más a meghallgatás és más a jog, t. képviselőtársam. A társadalombiztosító intézeteknél végzett szolgálat jellege és a jogviszony, amely létrejön, egyrészt a társadalombiztosító intézet és az orvos között, másrészt pedig a magánbeteg és az, orvos között, annyira más, hogy a kettőt egy kalap alá vonni nem lehet, (Peyer Károly: Ügy van!) eltekintve attól, hogy itt más (Szempontok is kell, hogy vezessenek engem, mint ^belügyminisztert, mert ez a megoldása a kérdésnek száz százalékban és kizárólag az orvoskari érdekeket tartama szem előtt. A társadalombiztosító intézet megállapodásainál azonban nemcsak az orvosi szempontokat kell szem, előtt tartani, hanem egészen más, nagyon széles területekre kiterjedő egyéb szempontok ás mérvadók. Ebben a kérdésben véleményem szerint más elbírálás alá kell esnie annak a megállapodásnak, amelyet az orvos ebiben az esetben a társadalombiztosító intézettel, mint az ő munkaadójával köt, — mert vele köti és nem az egyes beteggel a megállapodást — és más elbírálás alá kell esnie aa egyes .'beteg részéről kötött megállapodásnak, amelyet az magángyakorlatot folytató orvosával köt. (Helyeslés.) T. Ház! Ebben az értelemben kívánom fenntartani az eredeti szöveget, eltekintve a stiláris módosítástól, amelyet az előadó úr tett. (Csilléry András: Es a szabad orvosválasztás? — Peyer Károly: A Kamara vigye keresztül a szabad orvosválasztást! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Peyer Károly: Akkor először a protekciósoknak kell lemondani a hat fixállásról! — Zaj.) Peyer Károly képviselő urat kérem, legyen szíves csendben maradni. (Tóth Pál szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő úr szólnü ? Tóth Pál: T. Ház! Visszavonom három javaslatomat. Elnök: Tóth Pál képviselő úr javaslatait visszavonta. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 39. § 1. bekezdésének eredeti szövegét elfogadni — Tóth Pál képviselő úr visszavonván indítványát — szemben Csilléry András képviselő úr módosításával? (Igen!) A Ház a 39. § 1. bekezdését az eredeti szövegben fogadta el . Méltóztatnak-e a 39. § 2. bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben az előadó^ úr és Csilléry András képviselő úr módosításával? (Nem!) Kérdem tehát, méltóztatnak-e az
