Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

438 Az országgyűlés képviselőházának 71 tosabb kérdéseknek. Éppen ezért nagy meg­nyugvására szolgálna az orvosi karnak, ha a miniszter úr a kamara iránti megbecsülését kifejezésre juttatná azzal, hogy elfogadja az általam előterjesztett módosítást, amely szerint ennek a rendeletnek kiadása előtt a kamara véleményét is ki kell kérni. A törvényjavaslatban nem történik in­tézkedés ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban arról sem, hogy azok az orvosok, akik a szak­orvosi címet már a múltban megszerezték, azt a jövőben zavartalanul használhatják-e? Ép­pen ezért szükségét látnám annak, hogy ez a javaslat mondja ki azt is, hogy ennek a ren­delkezésnek visszaható hatálya nincs. Orvosi exisztenciák mehetnek tönkre akkor, ha 15—20 éves praxissal rendelkező szakorvosokat egy­szerűen megfosztunk a szakorvosi cím hasz­nálatától az által, hogy például a kórházban vagy klinikán eltöltendő időtartamot, amelyet nekik már nem áll módjukban pótolni, fel­emeljük, vagy pedig azokat az embereket öregedő fejjel egy vizsga letételére kényszerít­jük, akik pedig az életben mindenkor becsü­lettel megálltak a helyüket, de a vizsgára való tanulástól már elszoktak és egy vizsga izgal­mait esetleg nem tudják elviselni. Éppen ezért tartom kívánatosnak, hogy ehhez a sza­kaszhoz kiegészítésként hozzá vétessék az a szöveg, hogy az országos kamara meghallga­tása után adassék ki a rendelet és a rendelet­nek visszaható hatálya ne legyen. T. Ház! Ugyanehhez a szakaszhoz még két pont felvételét javasoltam. Az a) pont alatt az orvostúlprodukció kérdéséről kíván­nék intézkedni és azt szeretném, ha a Ház meg­adná a belügyminiszter úrnak a felhatalma­zást arra, hogy ebben a kérdésben rendeleti úton intézkedhessek a kérdésben illetékes mi­nisztereik bevonásával. Az orvosi túlprodukció kérdése a vita so­rán többízben szóba jött. Voltak, akik orvosi túlprodukcióról beszéltek, voltak, akik pedig azt mondták, hogy orvosfeleslegekről ma itt beszélni nem lehet. Ezek egy része azzal igye­kezett bebizonyítani azt, hogy orvosfeleslegek nincsenek, hogy Összehasonlította a fertőző betegségekben elhaltak arányszámát a nyugati államok statisztikájával és mivel nálunk sok­kal nagyobb a halandóság, mint a nyugati ál­lamokban, azt a helytelen következtetést von­ták le, hogy az orvosok számának szaporítá­sával lehetne ezt az állapotot megszüntetni. Pedig, ha így állna a helyzet, akkor Magyar­országon kellene a legjobbnak lennie a halálo­zási arányszámnak, mert hiszen Magyaror­szágon átlagban ezer ember esik egy orvosra, míg Angliában 1069, Németországban 1237, Franciaországban pedig 1596. Ezek az igen t. képviselőtársaim elfelejtették, hogy a fertőző betegek elhelyezésének és általában a higiéniá­nak kérdése nem tisztán az orvosok számán fordul meg, hanem elsősorban is szükség van a gazdasági helyzet megjavulására és a kul­túra 1 '« szín vonal emelésére. Hiába küzd az orvos pl. a tuberkulózis halálozási arányszámának leszállítása érde­kében addig, amíg nincs mesr a lehetőség a nyilt tuberkulózisban szenvedő betegek elhe­lyezésére, vagy legalább is elkülönítésére. Ugyancsak hiába próbál az a falusi orvos egy^ ragályos fertőző megbetegedés tovaterje­désének gátat vetni ott a falun, ha nincs meg a lehetőség a beteg elkülönítésére az illető szo­ciális helyzeténél fogva, vagy pedig a kór­házbahelyezés lehetetlen az illető gazdasági . illése 1935 december 10-én, kedden. helyzete miatt. Ahhoz tehát, hogy a prevenció eredményeit biztosítani tudjuk, elsősorban a kulturális színvonal emelésére van szükség, hogy az a beteg megértse és hozzátartozói megértsék az orvosi rendelet helyességét és szükségességét, másodsorban pedig meg kell adni a lehetőségeket, hogy a szükséges intéz­kedéseket meg is tudják tenni. A túlprodukciót véleményem szerint nem az abszolút számok adják, hanem az adja meg, hogy az adott körülmények között hány orvos megélhetését tudjuk biztosítani. Már pedig nem lehet vita tárgya, hogy ma az orvosok nagy része nyomorog és nem tud megfelelő módon elhelyezkedni. Ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy évenként négyszáz fiatal orvos kapja meg a diplomát, akkor nyilvánvaló, hogy a >mai viszonyok mellett ezek még csak az elhelyezkedés lehetőségére sem gondolhat­nak. Ennek a helyzetnek a megszüntetésére kívántam a megfelelő rendelkezést megadni a belügyminiszter úrnak, hogy a szükség szerint intézkedhessek. Végeredményben a túlproduk­ció nem intézhető el azzal, hogy elhelyezkedési lehetőségek is vannak. Ezt bizonyítja az, hogy Magyarország 3400 községe közül csak 937­ben van községi, illetve körorvos és 2463 olyan községünk van, amelyben sem községi, sem pedig körorvos nincs, már pedig álma­gyar faj fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében szükség volna arra, hogy ezeket az üres helyeket be tudjuk tölteni. Saj­nos azonban, az állam költségvetése nagyobb terheket nem bír meg, a falu gazdasági hely­zete ugyancsak nem alkalmas arra, hogy — fixfizetés nélkül — ezeknek az orvosoknak el­helyezkedési lehetőségeit biztosítani tudná, így azután hiába vannak meg a lehetőségek, sőt a szükségessége annak, hogy a falun or­vosokat helyezzünk el, képtelenek vagyunk ott ma orvosokat elhelyezni. Ezeket a kínálkozó lehetőségeket nem az orvosok számának sza­porításával, hanem idővel a gazdasági helyzet megjavításával fokozatosan lehetne kiépíteni. T. Ház! A belügyminiszter úr a jelen tör­vényjavaslat tárgyalása alkalmával azt mon­dotta, hogy Magyarország még kitűnő köz­egészségügyi helyzet mellett is rövid egy-két esztendő múlva képtelen lesz az évenkint mu­tatkozó orvosfelesleget elhelyezni. Majd a bel­ügyminiszter úr elismerte, hogy az orvosi túl­produkció veszélyt jelent nemcsak az orvo­sokra, hanem a társadalomra^ nézve is. Ép­pen ezért óhajtom jelen indítványommal meg­adatni neki a felhatalmazást arra, hogy mind a köz, mind az orvos érdekeit érintő kérdésekben a szükségességnek megfelelő ren­delkezéseket megtehesse és ezért kívánom, hogy a 34. §-hoz új a) pont vetessék fel a következő szöveggel (olvassa): »Az orvosi túlprodukció megszüntetéséről az országos orvosi kamara véleményének meghallgatása után a belügymi­niszter időről-időre kiadandó rendeletben gon­doskodik.« T. Ház! A szónokok egyrésze a vita folya­mán állást foglalt a díjtalan orvosi állások megszüntetésének kérdésében és a kormány­párt padjaiból is elhangzott az a kívánság, hogy ezeket a díjtalan állásokat díjazásos orvosi állásokká kellene változtatni. A mai ne­héz gazdasági helyzetben lehetetlen megkívánni a fiatal orvosoktól, hogy éveken keresztül in­gyen végezzenek nehéz és felelősségteljes munkát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha egy testületnek, vagy egy magánosnak megvan a lehetősége arra, hogy kórházat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom