Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-71
438 Az országgyűlés képviselőházának 71 tosabb kérdéseknek. Éppen ezért nagy megnyugvására szolgálna az orvosi karnak, ha a miniszter úr a kamara iránti megbecsülését kifejezésre juttatná azzal, hogy elfogadja az általam előterjesztett módosítást, amely szerint ennek a rendeletnek kiadása előtt a kamara véleményét is ki kell kérni. A törvényjavaslatban nem történik intézkedés ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban arról sem, hogy azok az orvosok, akik a szakorvosi címet már a múltban megszerezték, azt a jövőben zavartalanul használhatják-e? Éppen ezért szükségét látnám annak, hogy ez a javaslat mondja ki azt is, hogy ennek a rendelkezésnek visszaható hatálya nincs. Orvosi exisztenciák mehetnek tönkre akkor, ha 15—20 éves praxissal rendelkező szakorvosokat egyszerűen megfosztunk a szakorvosi cím használatától az által, hogy például a kórházban vagy klinikán eltöltendő időtartamot, amelyet nekik már nem áll módjukban pótolni, felemeljük, vagy pedig azokat az embereket öregedő fejjel egy vizsga letételére kényszerítjük, akik pedig az életben mindenkor becsülettel megálltak a helyüket, de a vizsgára való tanulástól már elszoktak és egy vizsga izgalmait esetleg nem tudják elviselni. Éppen ezért tartom kívánatosnak, hogy ehhez a szakaszhoz kiegészítésként hozzá vétessék az a szöveg, hogy az országos kamara meghallgatása után adassék ki a rendelet és a rendeletnek visszaható hatálya ne legyen. T. Ház! Ugyanehhez a szakaszhoz még két pont felvételét javasoltam. Az a) pont alatt az orvostúlprodukció kérdéséről kívánnék intézkedni és azt szeretném, ha a Ház megadná a belügyminiszter úrnak a felhatalmazást arra, hogy ebben a kérdésben rendeleti úton intézkedhessek a kérdésben illetékes minisztereik bevonásával. Az orvosi túlprodukció kérdése a vita során többízben szóba jött. Voltak, akik orvosi túlprodukcióról beszéltek, voltak, akik pedig azt mondták, hogy orvosfeleslegekről ma itt beszélni nem lehet. Ezek egy része azzal igyekezett bebizonyítani azt, hogy orvosfeleslegek nincsenek, hogy Összehasonlította a fertőző betegségekben elhaltak arányszámát a nyugati államok statisztikájával és mivel nálunk sokkal nagyobb a halandóság, mint a nyugati államokban, azt a helytelen következtetést vonták le, hogy az orvosok számának szaporításával lehetne ezt az állapotot megszüntetni. Pedig, ha így állna a helyzet, akkor Magyarországon kellene a legjobbnak lennie a halálozási arányszámnak, mert hiszen Magyarországon átlagban ezer ember esik egy orvosra, míg Angliában 1069, Németországban 1237, Franciaországban pedig 1596. Ezek az igen t. képviselőtársaim elfelejtették, hogy a fertőző betegek elhelyezésének és általában a higiéniának kérdése nem tisztán az orvosok számán fordul meg, hanem elsősorban is szükség van a gazdasági helyzet megjavulására és a kultúra 1 '« szín vonal emelésére. Hiába küzd az orvos pl. a tuberkulózis halálozási arányszámának leszállítása érdekében addig, amíg nincs mesr a lehetőség a nyilt tuberkulózisban szenvedő betegek elhelyezésére, vagy legalább is elkülönítésére. Ugyancsak hiába próbál az a falusi orvos egy^ ragályos fertőző megbetegedés tovaterjedésének gátat vetni ott a falun, ha nincs meg a lehetőség a beteg elkülönítésére az illető szociális helyzeténél fogva, vagy pedig a kórházbahelyezés lehetetlen az illető gazdasági . illése 1935 december 10-én, kedden. helyzete miatt. Ahhoz tehát, hogy a prevenció eredményeit biztosítani tudjuk, elsősorban a kulturális színvonal emelésére van szükség, hogy az a beteg megértse és hozzátartozói megértsék az orvosi rendelet helyességét és szükségességét, másodsorban pedig meg kell adni a lehetőségeket, hogy a szükséges intézkedéseket meg is tudják tenni. A túlprodukciót véleményem szerint nem az abszolút számok adják, hanem az adja meg, hogy az adott körülmények között hány orvos megélhetését tudjuk biztosítani. Már pedig nem lehet vita tárgya, hogy ma az orvosok nagy része nyomorog és nem tud megfelelő módon elhelyezkedni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy évenként négyszáz fiatal orvos kapja meg a diplomát, akkor nyilvánvaló, hogy a >mai viszonyok mellett ezek még csak az elhelyezkedés lehetőségére sem gondolhatnak. Ennek a helyzetnek a megszüntetésére kívántam a megfelelő rendelkezést megadni a belügyminiszter úrnak, hogy a szükség szerint intézkedhessek. Végeredményben a túlprodukció nem intézhető el azzal, hogy elhelyezkedési lehetőségek is vannak. Ezt bizonyítja az, hogy Magyarország 3400 községe közül csak 937ben van községi, illetve körorvos és 2463 olyan községünk van, amelyben sem községi, sem pedig körorvos nincs, már pedig álmagyar faj fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében szükség volna arra, hogy ezeket az üres helyeket be tudjuk tölteni. Sajnos azonban, az állam költségvetése nagyobb terheket nem bír meg, a falu gazdasági helyzete ugyancsak nem alkalmas arra, hogy — fixfizetés nélkül — ezeknek az orvosoknak elhelyezkedési lehetőségeit biztosítani tudná, így azután hiába vannak meg a lehetőségek, sőt a szükségessége annak, hogy a falun orvosokat helyezzünk el, képtelenek vagyunk ott ma orvosokat elhelyezni. Ezeket a kínálkozó lehetőségeket nem az orvosok számának szaporításával, hanem idővel a gazdasági helyzet megjavításával fokozatosan lehetne kiépíteni. T. Ház! A belügyminiszter úr a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azt mondotta, hogy Magyarország még kitűnő közegészségügyi helyzet mellett is rövid egy-két esztendő múlva képtelen lesz az évenkint mutatkozó orvosfelesleget elhelyezni. Majd a belügyminiszter úr elismerte, hogy az orvosi túlprodukció veszélyt jelent nemcsak az orvosokra, hanem a társadalomra^ nézve is. Éppen ezért óhajtom jelen indítványommal megadatni neki a felhatalmazást arra, hogy mind a köz, mind az orvos érdekeit érintő kérdésekben a szükségességnek megfelelő rendelkezéseket megtehesse és ezért kívánom, hogy a 34. §-hoz új a) pont vetessék fel a következő szöveggel (olvassa): »Az orvosi túlprodukció megszüntetéséről az országos orvosi kamara véleményének meghallgatása után a belügyminiszter időről-időre kiadandó rendeletben gondoskodik.« T. Ház! A szónokok egyrésze a vita folyamán állást foglalt a díjtalan orvosi állások megszüntetésének kérdésében és a kormánypárt padjaiból is elhangzott az a kívánság, hogy ezeket a díjtalan állásokat díjazásos orvosi állásokká kellene változtatni. A mai nehéz gazdasági helyzetben lehetetlen megkívánni a fiatal orvosoktól, hogy éveken keresztül ingyen végezzenek nehéz és felelősségteljes munkát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha egy testületnek, vagy egy magánosnak megvan a lehetősége arra, hogy kórházat,
