Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-71
436 Az országgyűlés képviselőházának 71. szólna (olvassa): »Az orvos nem tarthat rendelőt iparos, (fogműves, (kozmetikus, orvosi műszerkészítő, gyógyászati segédeszköz készítő vagy árus) helyiségében, sem iparossal közös (helyiségben.« Amennyiben a Ház ibölosesége ezt a szövegezést alkalmasabbnak találja, kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Elnök: Csilléry András képviselő urat illeti a szó. Csilléry András: T. Képviselőház! A magam részéről a 32. § 2. bekezdését helyes szövegezésűnek tartom, amennyiben szerintem nem ad félreértésekre alkalmat. Méltóztatik az előttem szólott igen t, képviselőtársamnak tudni, hogy ez az a bizonyos szakasz, amellyel kapcsolatban az úgynevezett falazó orvosokat termeltük ki, azt a rétegét az, orvosi társadalomnak, amely etikai, erkölcsi felfogásában meglehetősen gyengének bizonyulván, állandóan ellentétbe kerül az orvosi rendtartással, a kollegiális érzéssel és magával az orvosszövetség fegyelmi szabályzatával is. A magam részéről ezt különösen hangsúlyozni kívánom, mert ezzel eliminálni tudjuk mindezeket a kérdéseket és felsorolás sem kell. Lehet. — nem tudom — de évek múlva adódhatik egy újabb ipar a gyógyászat terén, amely azt involválja, hogy az orvos az iparossal egy helyiségben folytasson gyakorlatot, vagy rendeljen, illetőleg tartson rendelőt. Méltóztatnak látni, hogy ezidőszerint Budapesten különféle rendelőintézetek vannak. — szemészeti, kozmetikai, stb. rendelők — amelyek talán nem is mindig ellenőrizhetők megfelelően. Ezek ellenőrzését szabályozta is a kereskedelemügyi miniszter úr, de végleges eredményt nem tudott elérni, mert csak olyankor nyúlhat bele a hatóság egy ilyen rendelőbe, amikor az illető tulajdonosa a büntető rendelkezésekkel kerül összeütközésbe, illetőleg amikor a hatóság figyelmét magára irányítja. Ami a 3. bekezdést illeti,, errevonatkozólag helyesebbnek tartanám, ha a szövegezés így szólna (olvassa): »Ingyenrendelés céljára szolgáló helyiségben az ingyenrendelés ideje alatt magánrendelés neun folytatható.« Ez t. i. egészen precizen megmondaná, hogy azalatt az idő alatt abban a helyiségben magánrendelés semmi körülmények közt nem folytatható. Fel akarom azonban hívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy ez a törvényhatósági kórházak, különösen a vidéki közkórházak szempontjából igen nagy nehézségbe fog ütközni. Ezért nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy ezt elmondjam, mert kell valami módot találni arra, hogy ezen segítsünk. A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb törvényhatósági joggal felruházott városban, ahol vármegyei közkórház, vagy állami közkórház van, a vonatok befutási ideje rendesen éppen összeesik azzal az időponttal, amikor a rendelési idő van a kórházban. Az illető kórházi főorvost esetleg felkeresi magánbetege, aki a vidékről érkezik abba a városba, s aki nem várhatja meg a rendelési idő végét, mert a délutáni vonattal vissza akar utazni. Hiszen a vonatok mindenütt úgy vannak beállítva, — az úgynevezett törvénykezési vonatok is vidékenkint — hogy reggel érkeznek, és délben vagy délután mennek vissza. Senki sem akar ott hosszabb időt tölteni; mindenki soknak tartja, ha munkahelyétől reggeltől estig távol kell lennie. Módot kell tehát találni akár a ülése 1935 december 10-én, kedden. végrehajtási utasításban, akár pedig a kamarai rendtartásban arra, hogy a közkórházi főorvosok rendelését valamilyen módon mentesítsük, ez alól a rendelkezés alól, illetőleg a rendelést lehetővé kell tenni legalább is olyan időpont kijelölésével, hogy az orvosok éppen a közönség, főleg pedig a vidéki közönség érdekében rendelkezésre álljanak. Van még ennek a szakasznak egy másik nehezen megoldható pontja is. TJgy érzem, hogy úgy az orvosi társadalom, valamint a miniszter úr is megtalálják majd a megoldás módját. Arról a pontról van szó ugyanis, amely szerint az orvos csak egy helyen tarthat magánrendelőt. Méltóztassék megnézni különösen az alföldi városokat, amelyek rengeteg nagy kitérj edésűek, azután ott van a tanyai rendszer, úgyhogy az egyes megyei városok vagy nagyközségek egyenesen elrendelték, sőt utasították, kötelezték az illető községi orvost, a hatósági, tiszti vagy kerületi orvost arra, hogy még egy rendelőt tartsanak fenn a városnak valamely más területén, ahol az illető orvos nemcsak hivatalos rendeléseit folytathatta, hanem magánrendeléseit is ellátIhatta, de a község nem minden alkalommal járul hozzá ahhoz, hogy egy második rendelőt is fenntartsanak. Azért kívántam ezt a kérdést itt felhozni, azért kívánom a figyelmet erre felhívni, hogy ennek nyoma maradjon és 'hogy a miniszter úr ebben a kérdésben ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy akár a rendtartás jóváhagyásánál, akár pedig a végrehajtási utasítás kiadásánál ne mutatkozzék lehetpség arra, hogy ezeket a talán anomáliának, látszó, de a közérdek szempontjából szükséges intézkedéseket foganatosítani tudja. Egyébként a szakaszt ebben a szövegezésében is elfogadom, ha azonban a miniszter úr megfelelőbb megoldást talál, vagy ha az én szövegemet (helyesebbnek tartja, méltóztassék azt elfogadni. Elnök: Kíván-e még valaki szólani 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A 32. §-ra nézve röviden csak annyit kívánnék megjegyezni, hogy az, ami az iparos helyiségében való rendelésre vonatkozik, az eredeti szövegben van helyesebben, mert ez abszolút és prejudikálhat előre nem látható eseteknek is. Ami az utolsó pontot illeti az ingyenrendeléssel kapcsolatban, ez a szó »kapcsolatban«, lehetővé teszi olyan esetekben, amikor kivételes intézkedésekre van szükség, ezeket a kivételes intézkedéseket pro futuro, ennek következtében ragaszkodom ehhez a szöveghez, azt jobbnak tartom, mivel az tágabb. (Helyeslés. ~ Müller Antal szólásra jelentkezik.) Elnök: A vitát már bezártam. Felszólítottam a képviselő urakat, hogy kíván-e valaki szólani és szólásra senki sem jelentkezett. (Müller Antal: A jegyző úrnál jelentkeztem!) A képviselő úrnak a szót most már nem adhatom meg. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Csilléry András: Indítványomat kívánom viszszavonni!) Csilléry Antal képviselő úr kíván szólani. Csilléry András: T. Ház! Az indítványomat visszavonom, mert a miniszter úr válasza megnyugtató. (Tóth Pál: En is indítványomat kívánom visszavonni.)
