Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. egyetemen felállítani ezt a kisebbségi intézetet, azonban helyes volna minden egyetemen egy fiókintézetet felállítani, még pedig azzal a céllal, hogy a debreceni intézet foglalkozj nék a hozzá közeleső romániai kisebbségi viszonyokkal, a szegedi a hozzá közeleső bácskai és jugoszláv kisebbségek kérdésével, a pécsi a horvát, vend stb. kérdésekkel, a budapesti pedig a mellett, hogy központilag dolgozná fel az adatokat, még külön a Csehszlovákiában élő kisebbségek kérdésével foglalj kőznék intenzívebben. Ilyen módon lehetővé válnék az, hogy a nem budapesti egyetemen, hanem a vidéki egyetemeken ezzel a kérdéssel foglalkozó tanárok ugyancsak belekapcsolódjanak ebbe a nagy nemzeti munkába. Tovább megyek azonban még egy lépéssel: a magyar publicisztikában, a magyar tudományos életben ezekkel a kérdésekkel foglalkozó férfiakat ugyancsak be kellene vonni ennek a kisebbségi intézetnek a működési körébe, mert ezek sok gyakorlati szemponttal gazdagíthatnák az intézet működését. Igen t. Ház! Szinte egészen melankolikusan jegyzi meg az intervjút adó igen t. képviselő úr,, hogy bizony az intézetnek egyelőre roppant szerény anyagi erők állanak rendelkezésére. Talán kissé naívul fog hatni az, amit most mondani bátor leszek, de az igen t. túloldal mindig azt mondja, hogy reformkorban élünk és új idők következnek s ha én a régi reformkor történetének lapjait forgatom, akkor azt látom, hogy az 1825-ös és az 1830-as években, amikor Magyarország újra kezdett éledni, az akkor ugyancsak súlyos gazdasági helyzetben, akkori nagyjaink, gazdag főuraink, amikor intézmények megalapításáról volt szó, bizony odaállottak és tettrekészséggel igazolták azt, hogy ők becsületes és derék magyar hazafiak. Nem mondok mást, csak azt, bogy a Tudományos Akadémia megalapításánál Széchenyi István gróf egyesztcndei jövedelmét adta oda a Tudományos Akadémia céljaira. Azt hiszem, a kisebbségi intézet a mai körülmények között van olyan fontos, mint volt száz évvel ezelőtt a Tudományos Akadémia felállítása s amikor a nagybirtok ma, a hitbizományi reform előestélyén és a telepítés megoldásának közeledtével mindig arra hivatkozik, hogy neki nagy nemzeti feladatokat kell teljesítenie, akkor itt volna az alkalom és lehetőség annak bebizonyítására, hogy még él benne a régi kornak és Széchenyinek szelleme s hogy ma is tudna áldozni egy ilyen fontosággal bíró kérdés megoldásának könnyítésére. Ma bizonyos mértékig jobb helyzetben vagyunk, mint százhúsz évvel ezelőtt voltunk. Akkor még bizony nem voltak pénzintézeteink és sok más gazdasági tényezőnk sem volt olyan erős, mint ma s ha van cél, amelyért igazán áldozatokat kellene hozni, akkor a kisebbségi intézet az, amelynek érdekében nekik is bele kellene nyúlniok a zsebükbe és példát kellene mutatniok arra, hogy a magyar társadalomból nem veszett ki minden áldozatkészség. Azt hiszem, hogy a kisebbségi intézet, így társadalmi úton felépítve és anyagilag . alátámasztva, tudná a maga hivatását teljesíteni. Tényleg úgy van, hogy anyagi eszközök^ nélkül egy lépést sem lehet tenni. Az osztrák kisebbségi intézet például, annak ellenére, hogy nem kapcsolódik bele intenzívebben a kisebbségi kérdések megoldásába, úgymint mi Genfben, meg idehaza, Európa közvéleménye előtt ülése 1935 november 13-án, szerdán. 35 isy mégis nagy budgettel dolgozik s gyönyörű szép és tanulságos kiadványokkal árasztja el az egész művelt világot. Mi pedig a mai szerény anyagi eszközök mellett nem volnánk képesek egy becsületes havi folyóiratot sem kiadni, különösen idegen nyelvekre lefordítani és elküldeni az intézményeknek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rakovszky Tibor: Két perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Rakovszky Tibor: Igen t. Ház! Ezzel az interpellációmmal tulajdonképpen csak módot kívántam adni arra, hogy ebben a mindnyájunk által egyformán fontosnak ítélt kérdésben az igen t. miniszter ÚT a képviselőházban a magyar közvéleményt tájékoztassa. Nekem ezekután, miután a miniszter úr nincs jelen, csupán az a kérésem hozzá, hogy méltóztassék az általam előadottakat megfontolás tárgyává tenni, méltóztassék a Kenéz igen t. képviselőtársunk által adott munkaprogramot szerény javaslataimmal kibővíteni s akkor, azt hiszem, hogy most, amikor úgyszólván a tizenkettedik óráját éljük annak^ hogy ebben a kérdésben végre intézményes és eredményes munka induljon meg. a kisebbségi intézet kérdésében a miniszter úr messzebb fog menni, mint Kenéz igen t. képviselőtársam. Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszternek. Következik Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a vagyonváltságföldekből házhelyhezjuttatottak a 3220/1932. M. E. számú rendelet 8. §-a alapján megállapított törlesztési kötelezettségek folytán súlyos helyzetbe kerültek és kötelezettségeiknek nem tudnak megfelelni ? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az idézett rendelet megváltoztatása iránt intézkedni és a törlesztési feltételeket a mai föld- és terményárak figyelembevételével újból méltányosan rendezni.« Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! bál felől.) Egy konkrét esettel kapcsolatosan — kerületem Páli községének 94 érdekeltjéről van szó — terjesztem elő ezt az interpellációt: Amikor 1932-ben a vagyonváltságföldek és házhelyek fizetése rendezést nyert, a mezőgazdasági művelés alatt álló földeket illetőleg a rendezés úgy ahogy elintézte a kérdést és a felmerült panaszokat, csodálatosképpen azonban a házhelyekre vonatkozóan ez a 3220. számú 1932. évi rendelet nemhogy könnyített volna, hanem sokkal nehezebb feltételeket állapított meg a vagyonváltság során házhelyhezjuttatottakat illetőleg. Arról van szó, hogy az előző állapot szerint a házhelyesek 52 év alatt törleszthették a házhelyek vételárát. Az új rendelet 20 éves törlesztést írt elő. Az adott esetben, ennek a 94 panaszlónak esetében ez odavezetett, hogy míg 1931-ig 500 négyszögöles házhelyek szerint egyénenkint 23—26 pengő törlesztési részletet kellett fizetniök, az új rendezés folyJ tán ez az évi törlesztési Összeg felemelkedett 40—45 pengőre. 5*