Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

32 Az országgyűlés képviselőházának 67, meggondolásból indulnak ki, hogy a termelői borkimérésben a csapos rendszerint százalékra van alkalmazva, ennélfogva neki inkább érdeke az, 'hogy a borral valamikép manipuláljon, el­lenben a szállodában, a vendéglőben és az ital­mérő üzemekben alkalmazott kimérők nem szá­zalékra vannak alkalmazva. En erre vonatkozó­lag is tudok eseteket. Tönkre lehet tenni egy vendéglőnek, egy szállodának vagy egy ital­mérő üzemnek a hitelét teljes mértékben azzal, hogy kénytelen közzétenni valamelyik hírlap­ban azt, hogy ő valamilyen vétség vagy kihá­gás miatt elítéltetett. En bizonyos tekintetben továbbmennék, mint ameddig elment a t. mi­niszter úr javaslata. Abban az esetben, ha azt tapasztalnám, hogy visszaeső 'bűnösökkel ál­lunk szemben, olyanokkal, akik igenis, üzlet­szerűen foglalkoznak azzal,* hogy bort hamisí­tanak vagy hígítanak, én azokkal szemben még az engedély elvonásáig is elmennék. De nem mennék el odáig, íhogy például abban az eset­ben, ha valamelyik borkereskedőnél, vendég­lősnél, szállodásnál vagy italmérőnél azt ta­pasztalnám, hogy nála a borral tudomásán kí­vül manipuláció történt, rögtön az elkobzást al­kalmazzam és eljussak odáig, bogy esetleg azt az üzemet anyagilag tönkre is tegyem. Nekem az a felfogásom, hogy a t. kormánynak a bün­tető rendelkezéseknél is védenie kell a vétlen embert, védenie kell azt, aki gondatlanságból került csak bele abba a bajba, amely ránézve elég jelentőséggel bír, már csak azért is, mert hiszen vele szemben büntetési tételt alkalmaz­tak. Ez vonatkozik a vétlen mulasztóra is. Arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék gon­dolkozni és gondoskodni arról, hogy a büntető rendelkezéseknél, amelyek az 50. §-tól kezdve vannak benne a törvényjavaslatban, ^ bevétes­sék az, — ami a közönséges büntetőtörvény­könyvben is benne van — hogy különbséget kell tenni a szándékosság — mert hiszen a szán­dék, a dolus teljes mértékben hozzátartozik a bűncselekmény fogalmához — a gondatlanság és a vétlenség között, mert egészen más elbírá­lás alá kell hogy kerüljön az, aki maga tulaj­donképpen nem is tehet arról, hogy a bűncse­lekmény az ő üzemében elkövettetett. T. Képviselőház! A származási igazolvány kérdésénél meg kell állapítani azt és kötelezni kell a termelőket arra, hogy ők a származási igazolványt a vásárlással egyidejűleg rendelke­zésre bocsássák. Ha ugyanis az eladóknak min­dig akkor, amikor már meg fog náluk jelenni az a vizsgálóbizottság, kell szaladgálniok a ter­melőkhöz azért, hogy a származási bizonyít­ványt állítsák ki részükre, ebből konfliktusok fognak származni, különösen abban az esetben, ha — mondjuk — a vevő későbben már nem lesz annak a termelőnek vevője. Az első esetben én mindenütt pénzbüntetést állapítanék meg és sohasem alkalmaznám az elzárási büntetést. Elnök: A képviselő úr beszédideje leiárt. (Felkiáltások a jobboldalon: Meghosszabbítjuk!) Fábián Béla: Tisztelettel kérem a t. Kép­viselőházat arra, hogy beszédidőmet tíz perc­cel meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. fRuppert Rezső: Máskor is ennyi lojalitást kérünk! — Zaj.) Tessék folytatni beszédét. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztas­sanak megengedni nekem, hogy ezzel a tör­vényjavaslattal kapcsolatban, felhívjam at. kormány figyelmét a magyar vendéglős-, szál­ülése 1985 november 13-án, szerdán. lodás- és általában az italmérő iparnak más sérelmeire is.. Egyben — azt hiszem — vala­mennyien megállapodhatunk, abban tudniillik, hogy a magyar bortermelő társadalomnak ér­deke, hogy ebben az országban egy tőkeerős és vásárlóképes vendéglős ipar exisztáljon. Abban az esetben, ha ez igaz, akkor nem büntető ren­delkezések alkalmazásával kell ezt az ipart megnyomorítani, hanem gondoskodni kell ar­ról, hogy ne legyen olyan a helyzete, mint amilyen^ ma az egész vendéglősiparé. Nagy ou ajánlanám a t. miniszter úr figyelmébe, — mert ha nem is tartozik ez a miniszter úr ha­táskörébe, azért mégis a miniszter úr gazdái­nak vásárlóiról van szó — méltóztassék meg­nézni azt, hogy micsoda szörnyűséges közter­hekkel van sújtva az egész magyar vendéglős­ipar. Nem lehet elképzelni azt a mérhetetlen számsort, amelybe belefoglalható volna azok­nak a közterheknek óriási skálája, amelyeket a magyar vendéglősiparnak viselnie kell. Annak az embernek, aki a mi boraink el­adásával foglalkozik, meg is kell élnie, Ha azt akarjuk, hogy a magyar bor fogyjon, abban az esetben a bort olcsón kell eljuttatni a fogyasz­tóközönséghez. A fogyasztóközönséghez a bor olcsón csak abban az esetben juthat el, ha a magyar vendéglősipart nem sújtjuk azokkal a mérhetetlen közterhekkel, amelyeket ma már alig bír elviselni. Csak egy példára hívom fel e tekintetben a t. Képviselőház figyelmét. Mél­tóztatnak tudni, hogy a magyar vendéglősipart agyonsújtják azok a zenedíjak, amelyeknél tu­lajdonképpen még csak alkudni sem lehet. A napokban járt nálam kerületem egy kis köz­ségéből, Alagról, egy kis kocsmáros, — azért mondom meg, hogy honnan, hogy méltóztassa­nak tudni, miről van itt szó (Igás! Ügy van! jobbfelől.) — akinek üzletében néha, hetenként egyszer-kétszer, egy kis cigányzenekar játszik. 389 pengőt állapítottak meg az ő terhére, két •hónapra azért ?1 mert nem volt megállapodása. En igen nagy tisztelettel viseltetem min­denkinek a munkája iránt, azon az álláspon­ton vagyok, hogy mindenkinek a munkáját meg kell fizetni és nagyon helyeslem azt, hogy a zeneszerzők, akik kvalitásaiknak javát adták a mi szórakozásunkra, ne ingyen áll­janak munkájukkal rendelkezésünkre, de vég­eredményben méltóztassék megnézni, hogy ez az egyesület tulajdonképpen kinek hajtja a legtöbb hasznot"? Megint azoknak, akik az egyesületet vezetik. Pedig van ezeknek az egyesületi vezetőknek az érdekén kívül még egy másik érdek is. Nekünk nem érdekünk az, hogy ez a magyar iparág, amelynek jelentő­sége nemcsak a máé és nemcsak a jövmdöé. hanem amely iparág jelentőségét mnltbeii adatok is alátámasztják, — hiszen mól í óz tat­nak emlékezni, hogy a magyar irodalomban, a magyar gazdasági életben, a magyar kis­iparban és a magyar középiparban a magyar vendéglős mindig külön szerepet játszott • ­mondom, nekünk nem érdekünk az, hogy a magyar vendéglős, a magyar kocsmáros, a magyar italmérő olyan mérhetetlen terhek alatt nyögjön, amelyeknek következtében ver­senyképességét elveszíti és képtelen arra, hogy olyan olcsó áron juttassa el a termelő borát a fogyasztóhoz, mint amilyen olcsón el kellene juttatnia. T. Képviselőház és t. miniszter úr, mél­tóztassanak elhinni nekem, hogy sokszor elő­fordul a politikában.és a gazdasági életben is, hogy hibát követnek el a nélkül, hogy azok, akik a hibát elkövetik, teljes mértékben tu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom