Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

364 Az országgyűlés képviselőházának 69 Hogy mennyire nem kívánok pártpolitikumot csinálni ebből a kérdésből, azt dokumentálni kívánom azzal, hogy az egyik megérkezett választ, — intervenció ebben a kérdésben nem történt, illetve csak utólag történt — megállapítván róla azt, hogy formailag nem megfelelő, bár ellenzéki szempontból kedvezőtlen volt, a mi szempontunkból, politikailag véve, pártszempontból kedvező volt, nem fogadtam el, visszautasítottam és annak^ a megfelelő törvényes formákba való megadását újra kívántam. (Helyeslés'.) Mondom, a másik helyről a válasz nem érkezett meg. Tildy-ügy tehát ebben a pillanatban számomra nem létezik. Azonban mégegyszer hangsúlyozni kívánom, hogy azt a joggyakorlatot, melyet itt felolvastak és amely fennáll 1920 óta, százötvenezernél több esetben alkalmazták eddig. Hajlandó vagyok arra. hogy a legrigorozúsabb jogi vizsgálat tárgyává tegyem pro futuro ezt a szakaszt, mindazoknak a faktoroknak bevonásával, akik hivatottak, vagy szükségesek arra, hogy ezt megbeszéljük. A magam részéről is tudom, hogy az illetőségi kérdésben Magyarországon nagyon sok nehézség és a praxisban igen sok baj és kellemetlenség merül fel. Minderre hajlandó vagyok, jelen pillanatban azonban úgy érzem, hogy a törvény alapján állva, alkotmányos kötelességem volt az eddigi joggyakorlat szerint adni meg válaszomat, amelyet kérek szívesen tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr második viszonválasza következik. Eckhardt Tibor: T. Ház! En csaJí egy félreértést szeretnék eloszlatni. Sohasem állítottam azt, hogy a belügyminiszter úr pártpolitikai szempontokat néz ebben a .kérdésben, de sajnálattal látom újabb válaszából is< azt, hogy az eddigi hibás gyaikorlathoz egyelőre még ragaszkodiik. Szerintem, mihelyt egy gyakorlat hibás volta nyilvánvaló, azon változtatni kell. A jövőre nézve örömmel ^veszem tudomásul a miniszter úrnak azt aœ ígéretét, hogy a legszigorúbb vizsgálat tárgyává fogja tenni ezt a kérdést. A magam részéről is nagyon sok konkrét adattal szolgálhatok — bárhogy is intéződik el a Tildy-ügy — ennek n jelenlegi tarthatatlan gyaikorlatnak a megváltoztatása érdekében. Kijelentem azonban, hogy ha a Tildyügy lezáródott, ezt a kérdést újból a Ház elé fogom hozni, és nem fogok nyugodni addig, amíg a köziérdeknek és ta magyar nemzeti érdeknek mindenben megfelelő, teljesen új gyakorlat nem vezettetik be a belügyminisztériumba. Éppen ezért a belügyminiszter úr válaszát nem vélhetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következitk a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vesizd. Következnek az interpellációk. Az első Tobler János, képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása ia pénzügyiminiszter úrnak arról, hogy Pestikörnyéken naponta árverezik el a családi házakat, gyakran nagyon csekély tartozások miatt? Tud-e a pénzügyminiis.zter úr arról, hogy például Turcsányi Pál rákoskeresztúri lakos . ülése 1935 december hó k-én, szerdán. házára és földjére 37 pengős tartozás miatt árverést tűztek ki? Német István és neje kispesti családi házát 2400 pengő :kiikiáltási áron elárverezik 240 pengős tőketartozás miatt? Grori Nagy László pestszenterzsébeti ingatlanát és házát 50 pengős tartozás miatt árvereztetik el. A kikiáltási ár 2556 pengő. Daschek József pestszentlőrinci lakos két házának árverezését rendelték el 3750 pengő kikiáltási áron, 60 pengő tartozás miatt. Kertész Andorne kispesti családi házára árverést kért a Tribon Ruházati Rt, 45 pengő tartozás* miatt. Van-e a pénzügyminiszter úrnak tudomása arról, hogy a budapestkörnyéki családi házak tulajdonosait mily súlyos közterhek nyomják? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a családi házak védelmére törvényes intézkedéseket tenni? Tobler János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a size. Tobler János: T. Képviselőház! Korunk egyik legszebb, legideálisabb, legfontosabb törekvése a családvédelem. AH ez a megállapítás a népek nagy családjában elsősorban a magyar családra, mert hiszen a magyar család egyetemességét, nemzetünket, hazánkat megRzonkították. Ha magyar családvédelem gondolatával foglalkozom itt a t. Házban, akkor úgy érzem, hogy ebben a kérdésben itt a törvényhozásban a pártok között különbség nem lehet, valamennyiünket át kell, hogy hasson a magyar Családvédelem szont és nagy gondolata. De nem lehet különbség ebben a kérdésben nemcsak a pártok között, hanem éppen úgy nem lehet különbség társadalmi vagy felekezeti viszonylatban sem. A családvédelem gondolata nemcsak erkölcsi természetű, hanem anyagi természetű is. ('la'). — Elnök csenget.) Ezért emlékezem meg nagy tisztelettel és hódolattal azokról a férfiakról, akik évtizedekkel ezelőtt a munkásházak és a családi házak gondolatát termelték ki és támogatták. Teszem ezt azért, mert hiszem, hogy ép testben ép lélek lakozik, és mert meg vagyok arról győződve, hogy imádságos lelkű új nemzedéket mi tényleg csak kertes családi házakban tudunk nevelni, illetve jobban tudunk nevelni, egészségesebbé tudjuk őt nevelni, mint a gyárak közelében lévő füstös bérkaszárnyákban. T. Ház! A családi házak nagy gondolatát főleg Budapest környékén karolták fel. hiszen a főváros környékén egyik-másik területen 20 évvel ezelőtt nomád-lakta vidékek voltak, ma pedig egyik-másik Budapest-környéki város lakosságának, így például Újpest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrine lakosságának száma százszázalékban emelkedett. Igen t. Ház! Részben a fővárosból, részben pedig az ország más városaiból és vidékeiről ide felvonult és a Pestkörnyéken letelepedett állami alkalmazottak, kisemberek egész tömege óriási nagy kultúrmunkát végzett, amikor Budapest környékét kultúrcentrummá építette ki. Nekünk ezeket a törekvéseket, ezeket az új kialakulásokat nagy országos szempontból kell néznünk és bírálnunk, mert hiszen ezeknek a hős embereknek ezzel a törekvésével határozottan emelkedett egyrészt a nemzet vagyona, másrészt azonban szaporodott az államhoz hű elemek száma is. A gazdasági viszonyok azonban Budapest környékének eme hőslelkű és nagy munkát végzett társadalmi rétege felett is megkongatták a vészharangot