Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1935 december hó U-én, szerdán. 361 elrendelésié, mert általános szokássá vált, hogy sokan vagy sajátmaguk, vagy ismerőseik, ro­konaik révén külföldről szerezték be aa ön­gyújtót, mert az után nem kellett adót fizetni. Ez tehát egyenlőtlen versenyt támasztott a bel­földi iparnak, mert annak termékeit meg^kel­lett adózni. Viszont az adójellel való ellátást éppen az ellenőrzés zavartalansága és a fölös­leges zaklatások megelőzése céljából kellett el­rendelnem. Elismerem, hogy kényelmetlenséggel jár a rendelkezésnek az a része, hogy adó jelzés céljából az öngyújtót a budapesti m. kir. Fő­fémjelző és Fémbeváltó Hivatalnál kell bemu­tatni, viszont aki ezt az eljárást kényelmetlen­nek tartja, annak módjában áll öngyujtószük­ségletét a belföldön is kielégíteni. Ez a rendelkezésem tehát a belföldi ipar védelmét szolgálja s az e téren a múltban ta­pasztalható egyenlőtlenséget küszöbölte ki. In­terpellációja befejezéséül a képviselő úr azt ajánlja, hogy az adólerovás egyszerűbbé tétele céljából hatalmazzam fel a pénzügyőri szaka­szokat arra, hoigy akik a szakaszon az adót lefi­zetik, azok öngyújtóját ott a helyszínen lássák el adójellel. Magam is megkönnyíteni szeretném e tekintetben a közönség eljárását, a képviselő úr által ajánlott módot azonban nem tartom elfogadhatónak, egyrészt azért, mert valószínű, hogy még aibban az esetben is, ha a pénzügyőri szakaszok ilyenértelmű felhatalmazást kapná­nak, az öngyújtó-tulajdonosok nagyrésze még így sem keresné fel a lakhelyétől sokszor távol­eső pénzügyőri szakaszt, másrészt technikailag sem látom keresztülvihetőnak ezt a módot, mert az adójelzést éppen azért kellett a m. kir. Fő­fémjelző ós Fémbeváltó Hivatalra bíznom, mert az^hizonyos mértékben megfelelő szakismeretet igényel. Az interpelláló képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy hajlandó vagyok-e a gyújtó­szerszámok után fizetendő (kincstári részesedést mérsékelni, az a válaszom, hogy a kincstári részesedést már a közelmúltban, a» 1935. június 29-én megjelent 55.700. számú rendeletemmel ál­talában 33% -kai és pedig a közönséges fémből, díszítés nélkül készített jgyujtószerszámoknál 1 pengő 50 fillérről 1 pengőre, 3 pengőről 2 pen­gőre, illetőleg 5 pengőről 3 pengő 50 fillérre; az ezüstből vagy ezüstözéssel vagy díszíté&sel ké­szített gyujtósizerszámolknál 5 pengőről 3 pengő 50 fillérre, 7 pengőről 5 pengőre, illetőleg 20 pengőről 13 pengő 50 fillérre leszállítottam s ennél messzebbmenő mérséklésre ezidŐszerint nem látok kellő indokot fennforogni. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1935. november 29. Dr. Fabinyi Tihamér s, k., m. kir. pénzügy­miniszter.« Elnök: Az interpelláló ^képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni. Dinnyés Lajos: T. Képiselőház! Az öngyúj­tók adójellel való ellátása tárgyában előterjesz­tett interpellációmra a pénzügyminiszter úr volt szíves válaszolni. Előrebocsátom, hogy vá­lasza nem elégíthet ki. Nevezetesen a pénzügy­miniszter úr elismeri, hogy tulajdonképpen az 1921 :XI. te. alapján, minden öngyújtót adójellel kell ellátni és akinek öngyújtója nincs adójel­lel ellátva, az kihágást követ el. Egy megnyug­tató van a pénzügyminiszteri válaszban, ne­vezetesen az. hogy maga a miniszter úr elis­meri válaszában, hogy túlzásnak tartja, hogy tömegesen zaklassanak embereket razziaszerűen a pénzügyőri közegek a vásárok alkalmából, mert, mint interpellációmban felemlítettem, több esetben előfordult, hogy a vidéki vásáro­kon a pénzügyőrök razziákat rendeztek az ön­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IV. gyújtók dolgában és 40—50, sőt volt eset, hogy 100—200 ember ellen eljárást indítottak az adó­jelzés hiánya miatt. A miniszteri válasz továbbá elismeri, hogy kényelmetlenséggel jár az adójelzés. Aki ezt a jelzést kényelmetlennek tartja, — mondja a pénzügyminiszter^ úr válasza — az r vásároljon hazai gyártmányú öngyújtót. T. Képviselőház! Interpellációmban felemlítettem, hogy mi tör­ténjék azokkal az ', öngyújtókkal, amelyek ré­gebbi időkből származnak, amikor még nem kellett őket adóbélyeggel ellátni, nevezetesen a világháború alatti időkből származó öngyújtók­kal mi fog történni? Ajánlottam egy megol­dást, hogy olcsóbban és egyszerűbben menjen az öngyújtók megadóztatása. A pénzügyminisz­ter úr ennek lehetősége elől elzárkózik. Egy második könnyítés és megnyugtató mo­mentum az, hogy a^pénzügyminiszter úr uta­sítást adott ki az iránt, hogy a pénzügyőri kö­zegek tapintatosabban járjanak el. Lehet, hogy egyes képviselő urak előtt talán ez kicsinyesnek látszó kérdés, de a vidéken nem & tűzkő, ha­nem az öngyújtó a fontos kérdés és végtelenül kellemetlen, amikor nem . egyeseket, hanem egész falvakat piszkálnak és macerálnak ezek miatt az öngyújtók miatt, őszintén megmon­dom, azt hittem,, hogy a pénzügyminiszter úr meghallgatja kérésemet. A minisztériumban ebben az ügyben tárgyaltam, megoldást aján­lottam, r de nem hallgattak rnegr hanem erre a merev álláspontra helyezkedtek. Ennek következtében, mivel a pénzügymi­niszteri válasz nem ad semmi könnyebbitést e téren, kilátásba sem helyez ilyesmit, a pénz­ügyminiszter úr válaszát nem veszem tudomá­sul. (Helyeslés q baloldalon,) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat* méltóztatnak-e a pénz­ügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Eckhardt Tibor képviselő úrnak az ál­lampolgársági ügyek intézése tárgyában folyó évi október 23-án előterjesztett interpellációjára. Kereng a jegyző urat, szíveskedjék a mi­niszteri írásbeli választ felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Tisz­telt Képviselőház! Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő úr aei országgyűlés 1935. évi október hó 23-án tar­tott ülésében az állampolgársági ügyek intézése tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációjára végleges írásbeli válaszon! ia következő: Eckíhardt Tibor képviselő úrnak az állam­polgársági ügyeik intézése tárgyában október hó 23-án elhangzott interpellációjára annak­idején a tárgy lényegét ki nem merítő ideigle­nes választ adtam, kiemelve azt, hogy az in­terpelláló képviselő úr egy elvi kérdésnek tisz­tázását kívánta, melyet azonban egy konkrét ügyből, Tildy Zoltán állampolgársági ügyéből kifolyólag vetett fel. r Kijelentettem már akkor és fenntartom most is, hogy nem helyeslem, hogy folyamat­ban lévő konkrét ügyekben interpellációk han­gozzanak el, mert ez alkalmasnak látszik arra, mintha az illető ügyek nem minden befolyásolás nélkül nyerhetnének elintézést. Ez alkalommal^ is, amidőn végleges válasz­ként az állampolgársági ügyek kezelésének el­veit ismertetem, nem akarok egy konkrét ügyre sem kitérni. A magyar állampolgárság megszerzéséről 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom