Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

28 Az országgyűlés képviselőházának 57, kereskedelem kezéből jóformán teljesen kivé­tetett és egy állami szervre, a Futurára bíza­tott. (Farkas István: Mennyit ráfizetünk!) A kivitelt kontingentálták és a kontingensek 50 százalékát elvonták a kereskedelemtől. Lassan­kint ugyanez a helyzet alakult ki a gyapjú­kereskedelemnél is, amelyet teljesen megszün­tettek. Itt volt a harmadik agrárkiviteli cikk az országban, az állatkereskedelem. Ennél az ál­latkereskedelemnél a [magánkereskedelmet a kivitelből teljesen kiszorították. A kiviteli en­gedélyeket túlnyomóan a szövetkezetek kap­ják. Már pedig, t. Képviselőház, ha méltóztat­nak arra gondolni, hogy .ki szerezte ezeket a piacokat, ki állapította azt tmeg, hogy hol le­het a magyar állatokat elhelyezni, akkor meg méltóztatnak állapítani azt, hogy azokat a picokat, amelyekre ima a szövetkezetek útján exportálunk állatokat, a magyar kereskedelem szerezte mindenütt a 'magyar kivitel részére. Lehetséges ugyan, hogy amíg a kötöttség rendszere az export és import terén, a külke­reskedelem terén fennáll, addig ezek az állami kiviteli és behozatali rendszerek meg fogják állni a helyüket, — habár az a véleményem, hogy itt mindig az államnak nagy kockázatai­val is játszunk, — imégis az a meggyőződésem, hogyha egyszer, — amint remélem, — talán el fog következni az a világ, hogy a kötött­ségnek rendszere, amely ma az egész világon az export és import terén fennáll, a világ sor­sának jobbrafordulásával mégis meg fog vál­tozni... (Farkas István: Tévedés! T. kép­viselőtársam, én eléggé pesszimista vagyok, de annyira pesszimista nem tudok lenni, hogy elhigyjem, hogy a mai rendszer az egész vi­lágon fennmaradhat és a népek továbbra is , egymással széniben azt az elzárkózási politi­kát követhessék, amelyet ma követnek. Ha tehát ez az elzárkózási politika, amely ma, sajnos, Európában és az egész világon megvan, amely szerint kontingensek játszanak szerepet, amely szerint csak úgy lehet importálni valamely államba, ha abból az államból egyszersmind •exportálunk is, a kontingens-rendszerrel'együtt meg fog szűnni, — amint ismételten hangsú­lyozom: remélem, 'hogy meg fog szűnni, — akkor igen nagy szüksége lesz az országnak megint arra, hogy itt leleményes és tőkeerős kereskedők álljanak a magyar kivitel és beho­zatal ' rendelkezésére. (Farkas István: Először leleményes politikusok kellenek! — Zaj és fel­kiáltások a jobboldalon: Nna!) Attól félek, hogy az egész magyar kereskedelmi politika úgy ki fogja irtani a magyar kereskedelmet, hogy akkor, amikor szükség volna erre a ke­reskedelemre, már nem lesz meg ez a kereske­delem, amelyre pedig az ország érdekében szükség volna. Még csak három-négy apróbb ilyen kivi­teli cikkről akarok (megemlékezni. . Például a zsírkereskedelem terén tény, hogy régebben ezt kizárólag a kereskedelem bonyolította le. Most a kontingensek nagyrészében már szövetkeze­tek részesülnek, amelyek azelőtt zsírkereske­delemmel sohasem foglalkoztak. (Hertelendy Miklós: Mi van a borral 1 ?) Arról akarok majd beszélni, hogy a t. kormány törvényjavaslata • a 'borkereskedelmet is r ugyanúgy tönkre fogja tenni, mint ahogyan előzőleg tönkretette ezeket a kereskedelmi ágazatokat. Fel kell még említe­nem, hogy a hagymakereskedelem az ország­ban teljesen megszűnt. A kivitelt szindikalizál­ták és ezzel a kivitel irányítása teljesen a Futura leány szövetkezetének, a Mezőgazda ­ülése 1935 november 13-án, szerdán. sági Egyesített Termelők Szövetkezetének ke­zébe jutott. A burgonyakereskedelem megszűnőben van azért, mert a kivitelt ugyancsak a Futura irá­nyítása alatt álló monopolisztikus szindikátus bonyolítja le. Ugyanez a helyzete a tollkeres­kedelemnek is. A lenmagkivitelt szövetkezeti alapon kikapcsolták a kereskedelem köréből és most történik kísérlet arra, hogy az egész né­metországi magkivitelből kizárják a magyar kereskedőket. T. Ház! Ami a magyar borkereskedelem helyzetét illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy a t„ kormánynak ez a törvényjavaslata nagyon erősen fogja befolyásolni a magyar borkereskedelem helyzetét. A magyar bor pia­cait elvesztettük egyes országok felé, talán a rossz kereskedelmi politika következtében, de talán azért is, mert az egész európai helyzet az elzárkózás politikája következtében úgy ala­kult, hogy el kellett veszítenünk ezeket a piaco­kat. Most kezdjük csak visszaszerezni azt a len­gyelországi piacot, amelyet az 1919-es és 1920-as években elveszítettünk. Hogy miért, erről a kérdésről is sokat lehetne beszélni. Azt hiszem, hogy a legjobb, ha ebben a kérdésben hivatko­zom Mayer János volt földmivelésügyi minisz­ter úrra, - sajnálom, hogy nincs jelen — aki­vel egy alkalommal, az 1922-es években a ma­gyar bornak Lengyelországba való kiviteléről beszélgettem. Akkor a miniszter úr elmondotta nekem, hogy^ egy vidéki népgyűlésen volt, amely után két küldöttség jelent meg nála: az egyik küldöttség azt követelte, hogy a bor­kereskedők ellen bizonyos intézkedéseket tegye­nek, a másik pedig azért panaszkodott, hogy a lengyelországi borkereskedőket a főszolgabírák és a helyi hatóságok arravonatkozólag vizsgál­ják meg, hogy mennyi dollárt és általában mennyi külföldi valutát hoztak magukkal. A miniszter úr azt mondotta a második küldött­ségnek: »Nem tudom az urak álláspontját meg­érteni. Az egyik oldalon az egyik küldőtiség a magyar bor kivitele érdekében azt kéri tőlem, hogy a lengyel borkereskedőket, akik az or­szágba bejönnek, a hatóságok túlkapásaival szemben védjem meg, a másik oldalon pedig hatósági intézkedéseket kérnek aziránt, hogy Lengyelországból a borkereskedők ne jöhesse­nek be az országba.« A lengyel borkereskedelem akkori megszűnésének, amely borkedc&kedelem pedig igen nagy jelentőségű voit a magyar hegyiborokat illetőleg, egyik oka az volt, hogy a magyar hatóságok csak 24 órai tartózkodási engedélyt adtak azoknak a lengyei borkeres­kedőknek, akik Magyarországba borvásárlás céljából jöttek. Felesleges arról beszélnem, hogy mi volt annak a következménye Magyar­országra nézve. Ugyanekkor meg kell állapíta­nom, hogy Franciaország elfoglalta előlünk azt a lengyel piacot, amelyben mi vezető szerepet játszottuk hosszú évszázadok óta. Ebben a kérdésben nekem az a felfogásom, hogy az elvesztett lengyel piacot csak a ma­gyar kereskedelem szerezheti vissza és ugyanez a felfogásom Csehországra és Ausztriára vo­natkozólag is, hogy ezeken a területeken is megint csak a magyar borkereskedelem lesz az a tényező, amely ezeket a területeket a magyar bortermelés részére vissza tudja szerezni. Magyarország bortermelése nem annyira túlzott, mint ahogyan azt tegnap Görgey Ist­ván t. képviselőtársunk beszédéből hallottuk, aki a magyar borfelesleget a Dunába akarta önteni. A magyar bornak két piaca van: az egyik a belföldi, a másik a külföldi piac. Teg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom