Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

358 Az országgyűlés képviselőházának 69 díjiintézet vállalta azokat a régi súlyos terheket, amelyek ezekből a iszeriződésekből kifolyólag és ebből a káros törvényből ráhárainlott. A nyugdíjintézet ma meglehetős biztonsággal fennáll, és a 8 esztendő .alatt körülbelül 6 millió pengős alaptőkével bíró nyugdíjintézetet sikerült az orvosi társadalomnak önkéntes áldozatkészsége által megteremteni, ;amely nyugdíjintézet ma már 50—-58%-ig valorizáltan fizeti azokat a kartársakat, akiket ezek a »betegbiztosító intézetek nyugdíjba küldenek. T. Ház! A magam részéről ezt a gesztust nem szeretném megzavarni. Ügy érzem, hogy az államhatalom csak akikor nyúlhatna ehhez a nyugdíjintézethez, ha maga is hozzá tudna járulni tőkéjéhez. Az Országos Orvosszövetség többízben megkísérelte a tőkegyűjtést, egy alkalommal téglajegyek útján, amelyeket ,a receptekre ragasztottak s akikor valóságos felzúdulás követte'minden oldalról a belügyminiszternek azt az engedélyét, amely eizt lehetővé tette, úgyhogy maga az orvostársadalom mondott le róla, nem akarván maga ellen animozitásit kelteni, pedig (mindössze 10 fillérről volt szó. Igaz, hogy ezt rövidesen, néhány esztendővel utána, a gyógyszerésztársadaloim részére a törvényhozás is .megszavazta. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr ezzel a problémával foglalkoznék és ezt az Országos Orvosszövetség által fennntartott nyugdíjintézetet alátámasztaná, óva intem azonban az igen t. minisizter urat attól, hogy ezt a nyugdíjintézetet besorozza a kamarába, mert ez feltétlenül emelni fogja a kamarai tagdíjaikat, a kamarai tagdíjemelés pedig involválja azt, hogy a tagdíjak behajthatatlansága esetén tényleg bekövetkezik az az aggályos helyzet, amelyre itt képviselőtársaim közül nagyon sokan felhívták a figyelmet, hogy tudniillik az illetőt a gyakorlattól meg fogják fosztani. Itt van például az ügyvédi kamara. Az ügyvédi kamarának tagdíjait is az emeli, r hogy ott tulajdonképpen nyugdíjintézeti járulékot kell fizetni. Nekem az az érzésem, hogy ha meghagyjuk egyelőre az Országos Orvosszövetség kebelében a nyugdíjintézetet, ez semmiféle nehézséget nem fog okozni, hogy a kamarai tagdíjat egy, két, három, vagy hat, vagy akár száz pengőben állapítsák meg a jobban kereső orvosoknál, mert ezek a költségeiket fedezni tudják^ Ügy érzem, mint ahogyan eddig is bizonyságát láttam ennek, az Országos Orvosszövetség kebelén belül, hogy minden olyan alkalommal, amikor szó volt arról és lehetőség kínálkozott arra, hogy segíteni kell egy kartárson, az első dolog volt, hogy az illetőnek a tagsági díját elengedték. Büszkén merem állítani, hogy bírói eljárás, vagy ügyvédi vexatúra az Orvosszövetség tagdíjbehajtása körül soha nem fordult elő, a tagdíjat mindig spontán fizették be és úgy érzem, hogy ezt a szellemet, amelyet majdnem 40 esztendőn keresztül az Országos Orvosszövetség képviselt, át lehet ültetni a kamarába is. En tehát feltétlenül arra helyezném a súlyt, hogy a .miniszter úr addig is, amíg elkövetkezik az az idő, hogy esetleg a kamara mellé, mint önálló jogi személy, de akkor is csak mint önálló jogi személy, a nyugdíjintézet is besoroztassék, méltóztassék a nyugdíjintézetet alátámasztani, esetleg^ keresni olyan módokat, mint a prevenció kérdésénél, hogy nyomtatványok után kell erre a célra bizonyos illetéket lefizetni. Itt van pl. az Országos Testnevelési Tanács. Ez is bizonyos illetékeket kap, ha jól tudom, a marhalevelekkel, vagy valami mással kapcsolatosan. Méltóztassék itt Is módot ülése 1935 december hó 4-én, szerdán. keresni, hogy a prevenció végrehajtásánál, bizonyos nyomtatványoknál, bizonyos fillérekkel ezt a nyugdíjintézetet addig tápláljuk, amíg bekövetkezik helyzet, hogy a különféle nehéz kategóriák leszámolása után, tényleg besorozható lesz a nyugdíjintézet a kamarába. Attól azonban akkor is óva intem az igen t. miniszter urat, 'hogy valaha,, valaki is arra gondoljon, hogy ez a tagdíj kiegészítő része legyen ^ a nyugdíjjáruléknak, mert akkor liberális eljárásról e tekintetben többé nem lehet szó. Azonkívül nehézség is mutatkozik a kötelező nyugdíjbiztosításnál, hogy nagyon sokan vannak tisztviselő orvosok az orvostársadalomban. Itt vannak a községi és körorvosok, a vármegyei és városi tisztiorvosok és tisztifőorvosok, a járásorvosok, a városi orvosok, akiknek mindnek nyugdíjuk van. Ezeket nem lehet arra kötelezni, hogy mégegyszer fizessenek be nyugdíjjárulékot. Nekünk csupán egy problémánk van: a szabad pályán élő és még szabad praxist folytató orvosok nyugdíjbiztosítása, de a magam részéről ezt is megoldhatónak tartom. Ez) alatt a hosszú idő alatt az orvostársadalom mindazokat a problémákat, amelyeket t. képviselőtársaim a közegészségügy szempontjából felvetettek, mind kimunkálta a maga részéről. A nagy orvoskongresszusok alkalmával, amelyeken 4—5 ezer orvos jelent meg Budapesten, feltárták azokat a súlyos hibákat és momentumokat, amelyek szükségessé tették, hogy ezekbe maga az államhatalom avatkozzék be. De úgy éreztem, hogy ennek legnagyobb akadálya mindig a pénz volt. Nekem a miniszter úr jószándéka mellett, amelyet ő javaslatában annyira kifejtett, mégis csak azt kell mondanom, hogy az utoljára megemlített negyedik momentum, a pénz fog mindig előtérbe tolulni és ha helyesebb pénzügyi politikát fog az igen t. kormány pénzügyminisztere inaugurálni és főleg nem fogja a Nemzeti Banlk aranyfedezeti politikáját, arany fedezeti rendszerét követni, akkor lehetségessé válik, hogy a közegészségügy kérdésére is többet fogunk tudni költeni. Addig azonban az ligen t. képviselőtársaim részéről akár a jobboldalról, alkar a baloldalról elhangzott javaslatok nem fognak megoldást nyerhetni, amíg a pénz nem áll rendelkezésre. Nagyon helyeslem és aláhúzom a .miniszter úr abbeli elhatározását, hogy a közegészségügy élére orvos-államtitkárt állított. Az orvosállamtitkár személyében garanciát látok arra, hogy a jövőben az egészségi politika vonalvezetése helyes .irányba fog terelődni. Meg vagyok nyugodva ebben a kérdésben, azonban mélyen t. miniszter úr, méltóztassék annak az államtitkárnak a működését alátámasztani határozott imperiummal. A határozott imperiumot abban látom, ha mindazokat a kérdéseket, amelyek egészségi vonatkozásúak., méltóztatik mind egy kézben egyesíteni. A miniszter úr éppen tegnapi beszédében utalt arra, hogy mindenért felelőssé teszik, az orvosi kinevezésekért, azokért is, amelyeket a főispánok, a polgármesterek és a főpolgármester tesznek, azoknak a jogoknak a gyakorlásáért is felelőssé teszik, amelyeket ezek gyakorolnak, különösen községi választásoknál, — hogy ezek miképpen folynak le, erről lehetne (beszélni, de nem akarom ezt a kérdést, lévén közigazgatási kérdés, itt taglalni — rá akarok azonban mutatni arra, hogy a miniszter úr Iki fogásol ja, hogy a földművelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a pénzügyminisz-