Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

344 Az országgyűlés képviselőházának Türelmet azért kérek, mert a munkánál nemcsak a szorosabban vett egészségügyi organizációs szempontokat, hanem rögtön a szükséges racionalizálási szempontokat is érvényesítenem kell. T. Ház! Nunc venio ad fortissimum. A fogtechnikus kérdésre térek rá. (Halljuk! Halljuk!) Én a lehető legjobb véleménnyel vagyok a fogtechnikus iparról (Helyeslés a balközépen.) és ezt a véleményemet még megjavítom egy ponton: remekül tudnak propagandát csinálni. (Ügy van! Ügy van! — Derültség jobbfelöl.) Meg kell állapítanom a tényeknek megfelelően — bármilyen kellemetlen is nekem ez a megállapítás — a következőket: a kamarai javaslattal kapcsolatban én nem tettem semmi néven nevezendő más lépést á fogtechnikus ügy körül, mint azt, hogy a fennálló jogállapotot tekintetbevéve, a jogi szabályozás áthágását szigorúbb büntetéssel sújtja a jelen javaslat 52. §-a, mint ahogyan az eddig történt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi itt a helyzeti A fogtechnikus kérdést 1911-ben rendezték, mégpedig olyan módon, hogy azoknak a fogtechnikusoknak, akik régi jog alapján és mert már működtek, letették azt a bizonyos vizsgát, kihalási alapon meg van engedve — de csak nekik — az úgynevezett szájban dolgozás, ami orvosi funkciót jelent. Egyébként minden fórum,, számos jogszabály megállapítja, hogy a fogkezelés orvosi hatáskörbe és területre tartozó foglalkozás. Már most mi történt a gyakorlatban? Az történt, hogy, miután ennek a rendelkezésnek, mint az nagyon gyakran előfordul, nincsen vagy nem volt súlyosabb szankciója, ennek következtében (Friedrich István: Mégis dolgoztak!) végezték tovább ezt a munkát és ifennállt egy de facto állapot. Bocsánatot kérek, én, mint belügyminiszter, de facto állapotokat nem fogadhatok el; engem köt egy törvény, amely 1876-os évekből való, azonkívül pedig köt az 1911-es rendelet. (Egy hang balfelöl: Világháború volt!) A fogtechnikus kérdés nem tartozik az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslat kérdésének keretébe. Hol érinti ez a javaslat mégis ezt a kérdést^A szankció pontján. Ha egy szankciót statuálok,, arról lehetne beszélni, hogy az a szakció túlszigorú vagy túlenyhe, de hogy egy szakció alkalmazása révén felvetődjék újra és teljesen megokolatlanul az egész kérdés és revízió alá vegyük az 1911-től kezdve fennállt állapotot, ebbe én nem mehetek bele. (Eber Antal: Végre is csak egy rendelet volt 1911-hen. — Dulin Jenő: Es világháború volt.) Megállapítom a^ következőket. (Csllléry András: Kontárkérdés ... — Felkiáltások balfelöl: Ezer család! — Mozgás. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Teljes mértékben átérezve ennek a kérdésnek minden embeni momentumát és nem bújva az 1911-es rendelet mögé, kijelentem, t. Ház, hogy én a magasabb kvalifikáció álláspontján állok és azon az állásponton vagyok, hogy miután orvosi funkcióról van szó, ezt nem lehet, — mert visszaesést jelentene — öszszekeverni az ipari funkcióval és rábízni az orvosi funkciót a fogtechnikusokra. (Úgy van! Ügy van! á jobboldalon.) A fogtechnikusi hivatás: ipar,, melynek tiszteletreméltó munkásai vannak. Nálam volt egy küldöttség, melynek sorában számos bajtársamat láttam gyönyörűen kitüntetve. Méltóztassék nekem elhinni, hogy itt Semmi néven nevezendő más szempont, mint a legalaposabban átgondolt közérdek nálam szerepet nem játszott. (Rupert Rezső: Ki8. ülése 1935 december 3-án, kedden. váló tudósok is vannak köztük! Egyetemen tanítják a könyveiket!) A fogtechnikus lehet kiváló és a fogtechnikustól tanulhat a fogorvos is, ezt iminden további nélkül koncedálom. En nem vagyok orvos, de menjünk tovább egy kicsit ennek a kérdésnek a lényegébe. Nem is arról van szó, hogy az a fogtechnikus ne gyakorolhassa iparát, hanem arról van szó, hogy neki nincs meg az orvosi tudása ahhoz,, hogy elbírálhassa, hogy ha ő egy páciens szájában feltesz egy fogat, vagy hidat, nincs-e a fog mögött tályog, nem történhetik-e valami baj. Ezt a felelősséget a magam részéről nem vállaltom. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Legyen iparos és ne orvos!) A legmesszebbmenő mértékben vágyóik azonban hajlandó segítségükre menni, mint iparosoknak. Ezért azt mondom: a fogorvos ne csináljon konkurrenciát a fogtechnikus iparnak, A fogorvos csak fogtechnikusnál dolgoztathasson, ne csinálhasson saját műhelyt, ne tarthasson magának segéderőket és ha szükséges, az orvosi kamara, az iparügyi miniszter úr és a fogtechnikusok szervezete együtt beszéljék meg a legkisebb munkabérre vonatkozó megállapodást, nehogy a fogtechnikus teljesen ki legyen szolgáltatva a fogorvosnak. (Malasits Géza: Ügy van! Mert ma ki van szolgáltatva!) Ez az állásfoglalásom ebben a kérdésben, amelyet — mondom — magasabb egészségügyi szempontokból és a szelekció elve alapján teljes métrékben vállalok. (Petrovácz Gyula: Abszolút korrekt álláspont! — Helyeslés a jobboldalon.) Aki az 1911. évi rendelet után erre a pályára ment, annak teljes mértékben tudnia kellett, hogy nem dolgozhatik szájban. (Rupert Rezső: De vannak, akik előbb mentek! — Éber Antal: És akik 'kegyelmi úton kapták a jogot! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Amidőn az orvosi rendtartás kérdésére áttérek, a részletek előtt rá kívánok mutatni egy vádra, amely többször, természetesen ellenzéki oldalról, több-kevesebb éllel elhangzott. Ez pedig az, hogy ebbe a javaslatba én r/olitikumot vittem bele. T. Ház, ez a törvényjavaslat, amelyet én benyújtottam, ebben a formájában a tizenegyedik. Erről a javaslatról én nemcsak az Orvosszövetséggel tárgyaltam és nemcsak minden olyan faktorral, akinek ehhez hivatalból köze van, hanem az orvosi kar legprominensebb egyéneivel is egyenként és néha csoportosan. Nem is tudnék számot mondani, hogy hányat és hányszor hallgattunk meg ebben a kérdésben. Mit lehet politikumként belevinni ebbe a javaslatba? Koncedálok egyetlenegy pontot, ahol azt lehet mondani, hogy politikum van henne: talán a helügyminiszternek az a joga,, hogy az elnököt megerősíti. Ez az egyetlenegy pont, amelyet azonban a magam részéről fenntartok, (Helyeslés.) még pedig két okból. Elhangzott itt az a vélemény és az a kívánság, hogy a, Kormányzó Űr ő főméltósága, az államfő adja meg a megerősítést. Kijelentem, hogy én azon az elvi állásponton állok, hogy az államfőt minden vonatkozásban — ebben is és másban is — oly kevéssé szabad exponálni, amennyire csak lehet, (Általános helyeslés.) viszont az orvosi kamarának nem politikai, hanem népegészségügyi kérdésekben igenis, a legszorosabban együtt kell dolgoznia az illetékes minisztériummal és miniszterrel. (Helyeslés.) Parlamentarizmus lévén nálunk, tessék arra gondolni, micsoda hallat; lanul súlyos oknak kell lennie annak, ami miatt a miniszter meg fogja tagadni azt, -