Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-68
342 Az országgyűlés képviselőházának felől) Nem szabad túlmessze menni,, illetőleg nem szabad az orvosi karnak olyan kategóriáját kinevelni, amely nem gyógyított. Ezekbe a kategóriákba csak olyan orvosoknak szabad kerülniük, akik mögött már magánorvosi gyógyító múlt áll, mert különben még ezeket a közigazgatási orvosi teendőket sem ismerhetnék. Abban a törvényjavaslatban, amelyet az új esztendőben, remélem rövidesen a Ház elé liozok, érvényesíteni kívánom ezt az elvet. (Helyeslés.) Itt van .a 'szakorvosképzés. Két vagy bárom felszólaló foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megoldás, illetőleg rendezés előtt áll a szakorvosképzés és pedig a következő elv alapján. A speciális szakorvosképzési időt, amely alatt az illetőnek praktizálnia kell,, felemeljük és vizsga is kötelező lesz. Ez a kívánság elhangzott (Helyeslés.) és ez teljesen fedi azt a felfogást, amelyet az erre vonatkozó rendelkezésben kifejezésre akarunk juttatni. Amint méltóztatik látni, ezek az orvosi rendnek a legfontosabb kérdései voltak. Nagyon sok kérdés van még, amellyel foglalkozni lehetne, csakhogy rövid az időm. Az orvosi kamarának, az orvosi kamarai javaslatnak lényegét abban látom, iiogy az orvosi rend a maga részéről teljes mértékben foglalkozhatik majd ezekkel a kérdésekkel, amelyek részben magát az orvosi rendet, részben a közérdeket,, részben pedig a kettőnek az összekapcsolását érintik. Amikor majd az orvosi rendtartási javaslat részleteire fogok áttérni, el fogom mondani, hogyan képzelem ezeknek a kérdéseknek lebonyolítását, megoldását, metodikáját. (Horváth Zoltán: Lesz-e az orvosoknak kenyerük?) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után áttérjek azokra a kérdésekre, amelyeket a népegészségüggyel kapcsolatban hoztak fel. Csak megismételhetem azt, amit részben költségvetési beszédemben, részben pedig az eddig elhangzott interpellációkra adott válaszaimban mondottam. Örvendetes és kívánatos az az általános érdeklődés, amely jelentkezik. Nem örvendetes és nem kívánatos, hogy azok a statisztikai adatok, amelyek megállnak, permutáció, kombináció és variáció formájában oly módon csoportasíttassanak, ahogyan az igazi tényeknek és a valóságnak számszerűleg megfelelnek ugyan, de mégis eltolják és elferdítik a képet és nagy örömére ellenségeinknek, alkalmat adnak arra, hogy bennünket pusztuló nemzetnek jelentsenek ki. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: És önöknek arra, hogy megállítsák a pusztulást!) Igen t. képviselő úr, a magyar népegészségügy kérdései olyan rendkívül fontosak és a jövő szempontjából annyira megalapozó természetűek, hogy — tessék nekem elhinni — engem ezen a területen semmi néven nevezendő politikum nem vezet. Semmi mást nem tekintek, mint a célt. (Élénk helyeslés.) A helyes diagnózis megállapítása után arra hivatott kiváló szakemberek tanácsai alapján, mint belügyminiszter, azt, amit lehet, meg akarom tenni. (Élénk helyeslés.) De nem kell biztatni sem a kormányt, sem engem, sem a magyar társadalmat a sötétebbre festéssel, mert ebből semmi haszon a világon nem i lesz, ellenben ebből nagyon sok bár származhatik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Miért nem hangzottak el azok a megállapítások, amelyek örvendetesek és miért hangzottak el csak azok, amelyek kedvezőtlenek 1 ? A helyzetképhez mind a kettő hozzátartozik s a kettő különválasztása a kép el68. ülése 1935 december 3-án, kedden, tolódására vezet. (Ügy van! jobbfelől. — Rupert Rezső: A jót is elismerjük!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány számot soroljak fel. 1922-től 1932-ig, szóval egy tízéves ciklus alatt a halálozási arányszám Magyarországon 20-6%-kal javult. Ez a javulás relatíve a legnagyobb Európában. (Br. Berg Miksa: Még a csáklyások csinálták!) Hozzáteszem, hogy ez a javulás éppen azért lehet a legnagyobb Európában, mert nálunk a helyzet rosszabb volt, már pedig egy rossz helyzetből a javulás könnyebb. A javulás azonban effektive nagy. (Friedrich István: Hála Istennek! — Rupert Rezső: Erről az oldalról is megállapítottuk !) A tuberkulózishalálozás arányszáma 15 esztendő alatt a felére csökkent. A csecsemőhalálozás 10.9%-kal enyhült. Hangsúlyozom, hogy ezt nem tartom elegendőnek. A diftéria megszűnt népbetegség lenni és hála az orvosi tudomány fejlődésének, a vészes vérszegénység és a cukorbaj szintén. Érdekes, — és ez mutatja a mi autonomisztikus felépítésünk folytán előállott képet — hogy az országnak különféle vidékei, városai, vagy törvényhatóságai népegészségügyi téren mozaikszerű képet mutatnak. A különbségek és az eltérések olyan hihetetlenek. hogy az ember csak csodálkozással nézheti a statisztikát. (Rupert Rezső: Autonómia nélkül mindenütt rossz lenne! így eggyes autonómiák előbbreviszik ezt az ügyet! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. képviselő úr, ahol a szervezeteket — akár autonómiák, akár nem — rendes emberek töltik ki, ;ott a jó helyzet, ahol nem olyanok töltik ki, ott rossz. (Ügy van! Ügy van! Végeredményben mindent ezen a ponton kell keresni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Sopron városa az utóbibi években a csecsemőhalandsóágot lenyomta a legjobb nyugateurópai színvonalra. (Friedrich István: Kultúrszínvonal!) Utána következik és óriási javulást mutat Pécs városa, mégpedig; 27'5^% : os javulást, azután jön Győr 27%-os javulással, Budapest 21*8%-kal. Viszont rossz a helyzet például Kecskeméten, Debreceniben és Szegeden. (Egy h!ßng a jobboldalon: Nincs Kecskeméten víz! — Peyer Károly: Csatorna és víz nélkül! — Malasits Géza: Nyomorúságos viszonyok!) Ne keressük a vízvezetéket,! kép viselőtársaim ! Györki képviselői úr beszédében megállapította, hogy roppant nagy tífuszjárvány van Debrecenben, mert nincs vízvezeték, (Felkiáltások bal felől: Van vízvezeték!) azokon a helyeken. Megnéztem azokat a helyeket és megállapítottuk, hogy Györki képviselő úr nagyon rosszul van informálva. Tífusz tudniillik Debrecenben pontosan ott van, ahol vízvezeték van, ahol pedig vízvezeték mines, ott nincs tífusz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vízvezetékre nincs szükség. Jó vízre szükség van, de vigyázni kell a megállapításokra. (Peyer Károly: De honnan vitték oda a tífuszt? — Zaj.) Áttérek egy pár vármegyei istatisztikára. A csecsemőhalandóság terén a legjobb Baranya vármegye és Sopron vármegye. Barany vármegyénél azonban korrektívumot akarok hangsúlyozni: ahol nagyon kevés gyermek születik, ott jobban vigyáznak a gyermekekre, ott tehát jobb a meglevő gyermekeik életbenmaradási arányszáma. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a baranyai állapot ideális, csak azt, hogy a meglevő csecsemők halálozási arányszáma nyugateurópai nívón áll. Az országos átlagot azonkívül erősen meghaladja Bács-Bodrog-, Tolna-, Győr-, Mosón-, Pozsony-, Vas-, Koma-
