Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

336 Az országgyűlés képviselőházának hogy orvosok engedélyt kértek arra, hogy raóg egy orvosi állást vállalhassanak. Amikor megnéztük, hogy az illetőknek hány orvosi állásuk van, megállapítottuk, hogy már három is van. Ekkor jött az Otba és újabb állásvállalásnak nyitotta meg a lehetőségét. Es amikor az elnökség határozatával kapcsolatban — noha nem szívesen fordulok fellebbezéssel a miniszter úrhoz — módot kívántam adni, hogy a belügyminiszter úr döntsön ebben a kérdésben, a miniszter úr az álláshalmozás mellett foglali állást. Ez az, amit a leghatározottabban kell kifogásolnom ama fiatal orvosok nevében, akiknek egy 150 pengős fixum a vidéken már exisztenciát jelent, s akiknek lehetőség nyílnék ezzel a 150 pengővel vagy talán még kisebb összeggel is arra, hogy ott letelepedhessenek, szárnyaikat kibontsák, igyekezzenek megélhetést találni és főképpen igyekezzenek a falu betegeit gyógyítani, s különösen javítani azt a szörnyű állapotot, amelyet az ember egyes falvakban talál. Nagyon kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék utólag még elfogadni a budapesti orvosok előterjesztését az álláshalmozásra vonatkozólag, mert az a véleményem, hogyha valakinek már két állása van, ez teljesen elegendő a megélhetésre. En nem tudok belenyugodni abba, hogy ez a kérdés már rendeletileg van szabályozva, úgy. hogy akiknél a fixum nem éri el a 300 pengőt, azok vállalhatnak még állást a már meglevők mellett az Oti-náU a vasútnál, az Otbá-nál. a postánál, a Mabi-nál és nem tudom még hol, viszont ez a fiatal orvos, aki nem tud jól tarokkozni és akinek nincsenek jó társadalmi összeköttetései, nincs protekciója, de egyebekben kitűnő orvos, nem tud ^szerezni egy ilyen állást. T. Ház ! A fegyelmi eljárásra vonatkozólag is volna néhány megjegyzésem. Miből méltóztatik megállapítani például azt, hogy a hivatalbeli kötelesség szándékosan vagy gondatlanságból súlyosan megsértetett? Ennek az elbírálása nagyon nehéz dolog. Éppen ezért én a fegyelmi kérdések elbírálásánál nem fogadnám el soha döntő fórumul azt a testületet, amelyhez az illető orvos maga is tartozik. Egy másik meghatározás úgy szór a törvényjavaslatban, hogy: ha életmódjával, vagy el járásával sérti az orvosok tekintélyét... Ezt nem tudom egészen megérteni. Hogy életmódjával sérti az orvosi tekintélyt, ezt még valahogyan csak meg tudom érteni. Mondjuk, hogy valaki sokat iszik, sokat jár disznótorokra, többet például, mint amennyit a szakmájával foglalkozik. Ezt az orvost a jövőben fegyelmi alá kell vonni, mert ez az életmód tényleg nem felel meg az orvosi életmódnak es sérti az orvosok tekintélyét, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Bízzuk az orvosokra!) De mi az, hogy »eljárásával«? (vitéz Martsekényi Imre: Ha goromba. Igen sok helyen előfordul!) Nem tudom, mit jelent ez a németből átvett rossz szó, amelyet még rosszabbul fordítottak: nagyon jó volna, ha ezt magyarul fejeznék ki, úgy, hogy érthető legyen, mert az, hogy »életmódjával« és »eljárásával«, egy kicsit érthetetlen, hiszen őszintén szólva, nem tudom, hogy ebbe a meghatározásba mi tartozik bele és ahányan vagyunk, annyiféleképpen fogjuk értelmezni, hogy az eljárás szóba mi fogható Össze és mi vonható bele. Nem vagyok hajlandó ezeket a kérdéseket ítélethozatal céljából az orvosokra bízni. Nem vagyok pedig hajlandó azért, mert az orvos nem jogász, az orvos nem lehet ítélkező, (vi68. ülése 1935 december 3-án, kedden. téz Kozma Miklós belügyminiszter: Akkor miért kérnek állandóan esküdtbíróságot? .Az sem jogászokból áll!) Ez nem esküdtbíróság. Ha esküdtbíróságot kérek, akkor a zsebtolvajok részére nem kérhetek zsebtolvaj esküdteket, — mert ez volna körülbelül a helyzet. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Laikusokat kérnek!) Vagy a betörőszakma részére a betörők közül, vagy a valutasíberek részére a valutasíber-szakmából válasszak esküdteket? Talán rossz ez a hasonlat, nem akarok ilyen durva, hasonlattal élni, csak erősen poentírozom, hogy nem az orvosok közül kell az ítélkező bírákat kiválasztani, mert ez nem vezethet jóra és nem hozhat igazságos ítéletet. Én a bíróságra bíznám az ítélethozatalt, amely mellett azonban kell független törvényszéki orvosszakértőknek is lenniök, akiknek a véleménye alapján kell ezeket az ítéleteket meghozni. \ Hogy ne maradjon ez a megállapításom üres szó, legyen szabad arra a gyakorlatra hivatkoznom, amelyet tapasztaltam ugyanannál a testületnél, amelynél évek óta van szerencsém tiszteletbeli állást betölteni. Ott azt látom, hogy az orvosok fegyelmi ügyeiben ugyanez a helyzet és a fegyelmi ügyek elintézése véleményem szerint a legrosszabbul történik. Bátor leszek a Képviselőház előtt néhány ítéletet felolvasni, amelyek nem ma, hanem 1934 december 8-án láttak napvilágot s amely esetek rávilágítanak arra, hogy az orvosok ítélkezésének mi a következménye. Ha az Oti. betegei orvosuk ellen panaszt tesznek és ez a panasz elég súlyos, — ha, olyan természetű, hogy választott bíróságot igényel — akkor ez a választott bíróság megalakul, még pedig úgy, hogy két orvosból és két választmányi tagból alakul. A két választmányi tagból az egyik munkáltató, a másik munkás. A biztosítottakból tehát csak egy képviselő van benne. A választott bíróság elnöke orvos, az öttagú testületben tehát három orvos ítélkezik. Most méltóztassék megnézni, hogy ezek az ítélkezések milyenek. Mit állapítanak meg ezek a hivatalos adatok? (Olvassa:) »Az ^ orvos a biztosított gyermekének gyógykezelésénél hanyagságot, illetőleg tudatlanságból származó hibát követett el azzal, hogy helyrehozhatatlan következményt okozó helytelen gyógyszerrendelést tett.« A beteg meghalt, a büntetés háromhavi illetmény megvonása. — Egy másik eset (olvassa): »Az orvos a biztosított feleségénél, bár a hívó a sürgős beavatkozás szükségességét hangoztatta^ szülészeti segélynyújtás céljából meg nem jelent, illetőleg látogatását megtagadta, a hívót más szülész-szakorvoshoz utasította, aminek következtében a biztosított feleségének halálát okozó időveszteség állt be.« A beteg meghalt; a büntetés háromhavi illetmény megvonása. Háromhavi illetmény 600—700—800 pengő, ennyibe kerül egy emberélet. (Tóth Pál: Ha az orvos volt az oka, akkor a bírósághoz is tartozik! Nem?— Zaj, — Olvassa): »A szülő nő halálos kimenetelű esetéből folyólag gyanú merült fel abban az irányban, hogy az orvos a beteg kezelésénél hanyagságból és tudatlanságból származó hibát követett el. A beteg meghalt. Büntetés: felmentés.« »Az orvos a ibiztosított beteg gyermekének látatlanban rendelt hashajtót. Késedelmeskedés folytán a beteg gyermek súlyos orrdiftériában meghalt. Büntetés: dorgálás.« »Az orvos a szülő nő kezelésénél gondatlanul és szakszerűtlenül járt el. A beteg meghalt. Büntetés: háromhavi fizetéselvonás.« Egy másik eset (olvassa): »Az