Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-67

306 Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1935 november 29-én, pénteken. ban tartott albérlőt és 18 orvos háromszobás­ban. 17 főbérlő lakásában nem volt villany, kétszázéban nem volt gáz, nem volt vízvezetek és 105 olyan orvos volt, akinek (Lakásában nem volt klozet. (Rassay Károly: Ezeket nem véd­ték! Itt nem volt védett! Ez nem gerince a nemzetnek!) Méltóztattak hallani a kérdést, hogy hánynak van telefonja. Ugyebár, a tele­fon, hozzátartozik az orvosi hivatáshoz? Énei­kül hogyan kapja meg" a beteg gyorsan a maga orvosát? Ez nem luxus, éppen úgy, mint ahogy az automobil sem luxus. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bródy Ernő: Kérek negyedóra meghosszab­bítást. Elnök: Méltóztatik a 15 perc meghosszab­bítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszab­bítást megadja. Tessék folytatni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Méltóztassék még megengedni, hogy feleljek arra a kér­désre, hány betege volt 1930 május 12—18-ika között, vagyis egy hét alatt; ezt az adatot is fel akarták venni, 1028-nak egyáltalában nem volt -betege, — ez dönti el a kérdést. 1028-nak egyáltalában nem volt sem fekvő-, sem magán­betege, sem semmiféle betege. Méltóztatnak látni ezekből az adatokból, mi­lyen képet mutat a budapesti orvosi kar. Az előbb mondottam, ihogy itt van az összeállítás a vidék orvosairól is. (Esztergályos János: A vi­déki orvos helyzete még szörnyűbb!) Magyar­országnak 1931-ben 8343 orvosa volt, ebből Budapestnek volt 3642 orvosa. Most méltóztas­sék megnézni a hullámzásokat a vidéken. Ab au j tornamegyében volt 36 orvos, Bács­Bodrogban 48, Baja városában 39, Baranya­megyében 88, Pécsett 163 orvos és így tovább, tehát meg lehet állapítani, hogy a törvényható­sági városokban és a megyei városokban is még vannak orvosok, de ha megnézem, hogyan vagyunk a vidéken az orvosokkal, akkor ebben a tekintetben a legnagyobb szomorúsággal ta­lálkozunk. A fővonal mentén fekvő falvakban nincse­nek orvosok. Vannak betegek, akik elvéreznek, akik tönkremennek azért, mert nem tudják őket kellő időben megfelelő helyre szállítani. (Fá­bián Béla: így van, ez igaz! Ez volna a valódi faj védelem!) Mi van pl. Pest vármegyében? Pest vármegyében van kórház Budapesten és van kórház Újpesten, azt hiszem, a többi he­lyeken nincsen kórház. En azon az állásponton vagyok, hogy ha egészségesek vagyunk, akkor itt verekedhetünk egymással, és akár ki is ka­parhatjuk egymás szemét.^ Lehetnek világnézeti harcok közöttünk, egymásnakmehetünk és ki­vehetjük egymás veséjét, nem lesz abból nagy haj, ( Derültség. — Györki Imre: Legalább így az orvosoknak munkát is adunk.) viszont a be­tegágynál megszűnik minden világnézeti kü­lönbség. En nem lehetek kíváncsi, ha valaki beteg, arra, hogy milyen vallású, milyen fog­lalkozású ez nem érdekel. A legnagyobb ellen­ségem is lehet, de ha beteg, akkor nekem csak a szívem dobog érte és azt kívánom, hogy meg­gyógyuljon, akárhol lakik, akármilyen a fele­kezete, akármilyen a foglalkozása és a világ­nézete, nem érdekel, nem is vagyok kíváncsi rá. De nekünk lehetőséget kell nyújtanunk arra, amit már beszédem elején mondottam, hogy eb­ben az országban minden beteg meggyógyul­hasson. Annak nem szabad megtörténnie, hogy Valaki orvoshiány vagy a kórház hiánya miatt itt ne gyógyuljon meg. Mit látunk a gyakorlatban az egész beteg­biztosítás terén? Látjuk, hogy az meg van tömve olyan emberekkel, akik nem odavalók, viszont vannak olyan emberek, akik odavalók és azok nincsenek benne. A mezőgazdasági munkásság nincs benne a betegségi biztosítás­ban, (Ügy min! Ügy van! balfelöl.) 3'5 millió mezőgazdasági munkás nincs benne a beteg­ségi biztosításban. Ellenben az igazgató urak és olyanok, akik tudják fizetni az orvost, benne vannak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Hát így nem lehet ezt az ügyet rendbe­bozni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kérem, igen t. Képviselőiház, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a betegségi biztosításba való bevételére vonatkozó kívánságom mai keletű. Én már 1907-ben is tagja voltam a képviselő­háznak és amikor beterjesztették a betegsegély­zési törvényjavaslatot, volt egy barátom és képviselőtársam, aki azt mondta, hogy csak bizonyos feltételekkel fogadja el a törvény­javaslatot. Én akkor felállottam, hogy én fel­tételek nélkül is elfogadom. (Helyeslés a bal­oldalon.) mert mikor látom, hogy az ország ér­deklődik a szociális kérdések iránt, akkor én nem fűzök ehhez feltételeket. Már 1907-iben Rakovszky István, a kép­viselőház egykori nagynevű elnöke, adott he határozati javaslatot aziránt, hogy a mezőgaz­dasági munkásokat is foglalják bele a beteg­biztosítás keretébe. Ez azonban azóta sem tör­tént meg. (Rassay Károly: Az átkos kapitalista rendszer!) 3-5 millió mezőgazdasági munkásról van szó, ennyi embernek az egészségügye nin­csen megoldva. Ezek kimaradtak a betegbizto­sító pénztárból. De nem lehet egészséges egy olyan betegbiztosító intézmény, amelyben nin­csenek benne azok. akik odavalók, ellenben bent vannak olyanok, akik nem valók oda. Ez a dolog lényege. (Esztergályos János: Állás­talan fiatal orvosok ezrei élhetnének meg, akik itt nyomorognak, koplalnak, lerongyolódnak.) Az ilyen pénztár, mondom, nem lehet egész­séges. Ezt a pénztárat tehát egészségessé kell tenni, még pedig úgy, hogy ott az orvosok ellássák a maguk dolgát, a betegek megkapják a magák kezelését és egészségessé kell tenni úgy, hogy a szabad orvosválasztást meg kell nyitni s be kell vinni a pénztárba azokat, akik odavalók és ki kell venni onnan azokat, akik nem oda valók. Mert hiába mondanak itt az én t. barátaim frázisokat, nemzetvédelemről. profilaktikus eljárásokról, hiába mondanak itt olyan métermázsás frázisokat, amilyeneket leg­újabban hallok és amelyektől majdnem elszé­dülök, amikor azokat hallom. (Derültség. — Fábián Béla: Béldi Béla tegnap olyan mon­datokat mondott, hogy ember legyen, aki meg­értse.) Hiába mond,ják mindezt; itt cselekedni kell. Ennek a törvényhozásnak az a köteles­sége és feladata, hogy kimutassa rokonszenvét és megbecsülését a magyar orvostársadalom iránt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a magyar orvosi társadalom, ez a le­rongyolt, nyomorban sínylődő szellemi prole­tariátus apostolokat rejt magában, úgy a ki­válóságai, mint a napszámosai között. (Ügy van! Ügy van! balfelől) egy jó orvosban há­rom kellék kell, hogy megtestesüljön: tudás, lélekjelenlét — amely a döntő pillanatban ha­tározni tud s amely sokszor művészetté emel­kedik — és felelősségérzet. Ez a három kvalitás kell minden orvosnak, a magyar orvosnak épp úgy, mint minden más orvosnak. De hogy ez a három kvalitás éljen és kifejlődjék benne, ah-

Next

/
Oldalképek
Tartalom